Egy korai közel-keleti ókori birodalomban (pl. Mezopotámia, Egyiptom) vagy egy 20. 000 évvel ezelőtti Cro-Magnoni törzsnél lenne több esélye egy mai embernek túlélni?

Mármint mit kellene túlélnie?

Egy vakbélgyulladást vagy a következő 1 évet?

Gyakorlatilag egyik helyen sem lenne esélye egy átlagos mai embernek. Egyrészt nem tudna kommunikálni, másrészt semmilyen releváns ismerettel nem rendelkezne ami az életben maradásához kellene.

Biztosan összeszedne néhány számára ismeretlen fertőzést, ami miatt hamar kiközösítenék, onnantól kezdve meg kampeca.

Egy mai, kellően művelt embernek felismernie és alkalmaznia emberi szabályokat sokkal könnyebb, mint olyan természeti viszonyok között élni, amitől régen elszokott, ismereti szinten is.

Egy buta embernek nem kell időben visszamenni sehová, a földnek ma is számos olyan pontja van, ahol belefut helyi szokások megsértésébe és ezért megölik.

Az intelligenciának többek között az a fokmérője, hogy valaki mennyire képes a környezetére rugalmasan reagálni. Egy kellően intelligens embernek az nem akkora probléma, hogy szót értsen Hamurabbival, mint az, hogy életveszélyes természeti környezetben védekezni tudjon. A gondolkodást ugyanis ismeri, de ettől még nem lesz kellő ideje például a megfagyás, vagy a medve elleni védekezést kitalálni.

A kérdéseidből adódik a válasz: attól függ.

Mindkét esetben sok múlik az adott csoporton, akikkel összefut. Ezen kívül attól, hogy az illető inkább harcosabb vagy diplomatikusabb típus. Még attól is függhet, hogy férfi vagy nő. A gondolatkísérlet eredményét az is torzíthatja, hogy minél régebbre megyünk vissza, annál kevesebbet tudunk az akkori mindennapokról.

Egyébként miért kellene ennyire visszamenni az időben?

Képzeljük el napjainkban ugyanezt a szituációt, de:

a.) egy nyugat-európai nagyváros emberjogi szervezetének irodája előtt

b.) egy észak-koreai nukleáris telep közepén

c.) az ISIS által ellenőrzött mecsetben imaidőben

d.) egy kulumbiai titkos droglaborban

Hol lenne nagyobb a túlélési esély?

Ha megjelensz a semmiből úgy, hogy senki nem ismer, és se a nyelvet, se a helyet nem ismered, akkor valszeg még a középkorban is rövid úton egy dögkútban végeznéd.

Húszezer évvel ezelőtt jó eséllyel már azért agyonvernének, mert egyedül vagy és nem ismerik a képedet. Ha nő vagy, akkor valószínűleg elrabolnak és esélyt kapsz a beilleszkedésre, ha közben senki nem sértesz vérig olyan dolgokkal, amikről nem tudtad, hogy halálos tabu. Hogy ott nincs írott törvény, az rajtad nem segít, mert egy adott őskori csoport kultúrája számodra egy csomó értelmetlen, nehezen felismerhető szabályból állna. (A 20. században még éltek elszigetelt „kőkorszaki” kultúrák, szerencsére sikerült tanulmányozni őket, mielőtt kihaltak.)

„Egy mai, kellően művelt embernek felismernie és alkalmaznia emberi szabályokat” akár kimondottan durva kihívás is lehet, mivel nincs hozzászokva ahhoz az archaikus, szimbolikus gondolkodáshoz, amit utoljára valamikor óvodás korában gyakorolt. Sok dologban pont annyira értenéd az emberek gondolkodását (tetteit), mint a leghülyébb álmaidat ébredés után. A fotelben ugye könnyű önkényes elméleteket gyártani arról, hogy akkoriban mit miért tettek, hittek és gondoltak az emberek, de ha ezt az ötletelést élesben kéne próbára tenni, akkor igen hamar bajba kerülnél a „felvilágosult” elképzeléseiddel.

Ha a kettő közül kell választani, akkor szerintem minden létező szempontból az őskorban rosszabbak az esélyeid. Az ókorban általában a kulturális zártság is kisebb, és a fizikai túlélés is biztosabb. Ott már senki nem volt fölösleges, mehettél a földekre vagy az építkezésekre dolgozni. Ja, persze azt is túl kell élni :)