Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának lettek volna "szelídebb" forgatókönyvei is 20. század első felében, mintsem az I. világháborúban elszenvedett katasztrófa, vagy mindenképpen földrengésszerűen bomlott volna fel ez a soknemzetiségű birodalom?

# 1

A Windsor-ház már semmiféle valós hatalommal sem rendelkezett. Így semmiféle reális lehetősége sem lett volna a Brit Birodalom felbomlását akadályozni.

Ellenben a Habsburgok 1918-ig megőrizték az uralkodói teljhatalmat az Osztrák-Magyar Monarchiában.

Ferenc Józsefnek és IV. Károlynak gyakorlatilag diktátori jogosítványai voltak.

# 4

Magától nem hullott volna szét az Osztrák-Magyar Monarchia.

A Monarchia gazdasági és katonai nagyhatalomnak számított, Európa harmadik legnépesebb országa volt.

Az akkori világ egyik legnagyobb (mozgósítva 3,5 milliós), totálisan a Habsburg uralkodó kontrollja alatt álló hadseregével rendelkezett.

A tiszti és altiszti kar hagyományosan fanatikus Habsburg-hű volt.

Végszükség esetén a hadsereg minden belső mozgolódást képes lett volna vérbe fojtani.

A Monarchia erős és szilárd belső tartópilléreken nyugodott.

A Monarchia bukását az I. világháborús vereség, méghozzá teljes és totális vereség okozta, azaz külső és nem belső körülmények.

Túl toleráns volt a korabeli Európában az OMM a kisebbségekkel, ez volt a legnagyobb problémája.

A világ első kisebbségi jogokat deklaráló törvénye Magyarországon született meg 1849-ben (később 1868-ban), ezt követte Ausztria 1867-ben, majd Belgium 1898-ban. Az első Világháború előtti Európában csak ezen három országban született törvény a kisebbségi jogokról, más európai országok jogrendszerei tiltották és büntetni rendelték a kisebbségi nyelvek használatát az általános iskolákban, kulturális intézményekben, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, és a sajtóban is.[2]