Miért ilyen nagy arányú a vallásos emberek száma, 500 évvel a tudományos forradalom kezdete után is?

"Miért ilyen nagy arányú a vallásos emberek száma, 500 évvel a tudományos forradalom kezdete után is?"

Két fő dolog.

Az egyik a neveltetés. Ha egész addigi életedben vallásos alapok köré építetted a világnézetedet, értékrendedet, ilyen keretek közé illesztettél be minden új információt, akkor hatalmas lelki erő és kritikai készség kell hozzá, hogy meghasonulás nélkül képes legyél kilépni belőle (ugye többnyire nem ez a jellemző, hanem generációról generációra apad a vallásosság mértéke).

A másik, hogy a valóság gyakran kiábrándító, és az ember alaptermészetéből fakadóan hajlik arra, hogy válság idején lelki fogódzkodókat keressen. Mennyivel könnyebb elviselni az élet szar dolgait azzal a tudattal, hogy a haláloddal nem ér véget a sztori, hanem egy túlvilági bíróság majd szépen kiosztja a jutalmakat és büntetéseket. Na meg a saját uradnak lenni, a saját utadat keresni félelemmel és az elveszettség érzésével járhat. Egy felsőbb hatalom gondviselésére, erkölcsi útmutatására bízni magad sokkal megnyugtatóbb, hasonlóan ahhoz, ahogy a gyerek a szüleire bízza magát.

"Az a legmeglepõbb, hogy a tudósok körében is 30% fölötti a teizmus aránya."

Mert a tudósok tudják, hogy a vallás meg a tudomány nem egymás ellentéte, ellensége, nem zárják ki egymást. Tévhit, hogy ez a kettő egymásnak bármiben is ellent mondana, amit mind a két oldal erősít: a vallások gyakran próbálnak meg megideologizálni olyan dolgokat, amik egyértelműen a tudomány hatáskörébe tartoznak, és azon kívül, hogy minden vallás kijelenti, hogy "Isten/Zeusz/Földanya így teremtette és ez gyönyörű", nem lenne több beleszólásuk a dologba. De nyugi, ez működik visszafelé: a tudomány is megpróbálja a vallásokat a saját módszertanával vizsgálni, aztán visítozik, ha ez nem működik.

Ahogy az egyik előző leírta: a vallásban hinni kell, és nem kell, nem is szabad ezt a hitet megindokolni mással, mint hogy CSAK, én így érzem és pont. Kicsit hasonlít ez a művészethez: azt, hogy neked tetszik-e egy könyv vagy kép vagy zene, egyszerűen nem tudod logikus alapon megindokolni, mert a művészet sem logikus alapon működik. A "miért hisznek a tudósok Istenben" pont ugyanolyan, mintha azt kérdezném, hogy "miért szeretik a tudósok a fagylaltot". Lehet azt tudományos alapon bizonyítani, hogy a fagyi egyértelműen finom, vagy a klasszikus balett egyértelműen szemet gyönyörködtető vagy a metál egyértelműen borzasztó? Nem. De ezt nem is várja el senki. Ugyanígy a vallásra se kell ráhúzni a tudományos módszertant.

A vallás módszere a hit, a tudományé a logikus gondolkodás, következtetések levonása, ésatöbbi ésatöbbi, nem ragozom. Egyik sem rosszabb a másiknál, csak megfelelő helyen kell tudni alkalmazni őket. Erre a népesség nagy része nem képes. Ennek szép bizonyítékait látjuk napjainkban is, amikor valaki kijelenti, hogy ő bizony a tudományban hisz, vagy épp ellenkezőleg: ő nem hisz az oltásokban/evolúcióban/nemlapos Földben. Ezek a problémák szintén a hit meg a tudomány fogalmának az összezagyválásából adódnak, amiben, hidd el nekem, bőven sáros a tudományos oldal is.

Azt kéne inkább elfogadni, hogy a hit és a tudomány nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő dolgok.

Egy tudományt szerető katolikus keresztény

Hát... bár valóban ki tudják egészíteni egymást, de ez egy csalóka dolog.

A tökéletes hit és a tökéletes tudás egy az egyben kizárja egymást.

Csak hát persze az emberben egyik sem tökéletes...

és a gond mindig akkor van, ha ütköznek.

Értelmes ember ilyenkor a tudományt választja. Persze mondani ezt könnyű, csak amikor a tudomány mondjuk pont azt bizonyítja be, hogy nem volt bibliai teremtés, nem létezett Ádám és Éva, emiatt aztán bűnbeesés sem, emiatt akkor konkrétan hogyan is néz ki a megváltás?... szóval ezért ez kemény falat egy hívőnek.

A vakhívő meg a hitet választja - és egy idő után eldobja az egész tudományt is, ahogy van.

Szóval azért annyira zavartalanul nem férnek össze.

Ja, és most három vakhívő pontozott (vagy egy, de három névről) - és egy normális ember.

Sajnos ezen a fórumon ez egy gyakori arány.

15, akkor egy egyszerűbb példával.

A tudomány a hogyanokra keresi a választ, a vallás a miértekre.

A bibliai teremtéstörténet meg az ősrobbanás tök jól megférnek egymás mellett.

Hogyan keletkezett a világ? Ősrobbanás. Hogyan keletkezett az ember? Evolúció.

MIÉRT keletkezett a világ? MIÉRT él az ember? Ezekre a kérdésekre például egy lehetséges válasz a természetese SZIMBOLIKUSAN értelmezendő Ádám-Éva történet, amit mindenki elolvashat, mindenki levonhatja a következtetéseit (amik akár többfélék is lehetnek).

A vallásokban nem szabad mindent szó szerint értelmezni, mert nem így vannak kitalálva. Szimbólumokkal dolgozunk, amiknek megvan az a veszélye, hogy sokféleképpen lehet értelmezni őket, de pont ezért hívjuk a vallást valásnak és nem tudománynak.

Értelmes ember, akinek megtanították, hogy működnek ezek a folyamatok, felfogja, hogy nem kényszerül választani. Értelmes ember természetesen elfogadja a tudományt, vagy ha valamivel nem ért egyet, megcáfolja, és emellett, egy teljesen különböző diskurzusban és helyen kiválasztja a vallási tanítások közül azt, amivel ő a leginkább egyet tud érteni, amivel a leginkább tud kapcsolódni.

((És értelmes ember nem kezd el egy vitában személyeskedni se, vagy az őt lepontozók hitéről, tudományhoz való viszonyáról találgatni.))

Akkor lenne igazad, ha a Bibliában ott lenne, hogy ez szimbolikus.

Egyébként meg a pontozók nem úgy gondolkodnak, mint te.

Azon kívül, hogy amit mondtam, nem tudod cáfolni (pl. a tökéletes hit és a tökéletes tudás).

Amit viszont te állítasz, azt mondom én is, csak nem veszed észre: egy KORLÁTOZOTT hit általában tényleg jól megfér egy KORLÁTOZOTT tudás mellett.

A kulcs pedig a józan ész - ami itt sajnos nagyon kevés van ezen a fórumon.

18, egy történelmi regény elején sincs ott feltétlenül hogy "helló, ez igazából nem történt meg soha, vagy nem így, ne ez alapján írj nagydoktorit Eger ostormából", egy absztrakt festmény mellé se írják ki, hogy amúgy Picasso korában sem így néztek ki az emberek. Mert az írók, festők feltételezik, hogy a közönség ismeri, hogyan működik a művészet. Igen, a Bibliába sincs leírva, hogy mindent szimbolikusan kell érteni, ahogy, feltételezem, a legtöbb tudományos mű sem azzal kezdődik, hogy ezer oldalban újra meg újra elmagyarázzák, hogy hát igen, a tudomány ilyen meg ilyen módszereken alapul, csak a bizonyított állításokat fogadjuk el, ez ekkor és ekkor alakult ki stb., mert feltételezik, hogy az olvasó tisztában van azzal, hogy mi az a kutatás és miért fontos.

"azt mondom én is, csak nem veszed észre: egy KORLÁTOZOTT hit általában tényleg jól megfér egy KORLÁTOZOTT tudás mellett."

Csakhogy te azt állítottad, hogy van olyan eset, amikor a megfelelően értelmezett tudomány és a megfelelően értelmezett vallás szembe kerül egymással, vagy legalábbis én így értelmeztem, amit mondasz. Illetve azt is mondtad, hogy ilyenkor mindig a tudományt kell választani, ami szerintem nem igaz. Szerintem mindig azt kell választani, akihez ez a kérdés tartozik. Hogyan keletkezett a világ? Még ha egyes vallások meg is próbálják ezt válaszolni, nekik nem lesz igazuk, hiszen ez a tudomány hatásköre. Miért keletkezett a világ? Ebben meg mindig a vallásnak lesz igaza. És igen, a vallás egy olyan dolog, hogy egyszerre végtelen számú potenciális nézet is elfogadható igazságként.

Kérdező:

Egyrészt, ne kövesd el azt a hibát, hogy a vallás meg a római katolikus egyház fogalmait felcseréled.

Másrészt pedig, attól még, hogy egy adott történelmi korban bizonyos egyházi személyek (egyébként távolról sem mindenki) rosszul értelmezték azt, hogy mi a vallás feladata és funkciója, még nem jelenti azt, hogy más értelmezésekben ne állná meg a helyét a vallás létezése.

Harmadrészt: a középkorról meg kábé mindenről a felvilágosodás előtt él egy nagyon sematikus kép az emberekben, hogy a gonosz egyház nem engedett kutatni, vagy úgy gondolta, hogy ezek a kutatások nem érdekesek. Csakhogy a valóságban rengeteg tudós, természettudós volt pap, szerzetes, akik éppen az egyházi pálya révén kutathattak. Nyilván kevésbé gondolták ezt értékesnek, mint a vallásos életet, de ez tulajdonképpen teljesen logikus.

"az emberi agy nem elég fejlett ahhoz, hogy mindent kizárólag racionálisan közelítsünk meg."

Szerencsére. A racionalitás hasznos dolog, sokszor a segítségünkre jön a mindennapjainkban, de ennyi. Nem univerzális megoldási módszer, nem a világ királya, hanem egy hasznos kis eszköz. Az ember agya jóval fejlettebb annál, mint hogy csak erre támaszkodjon.