Miért ilyen nagy arányú a vallásos emberek száma, 500 évvel a tudományos forradalom kezdete után is?

Ők Istenben hisznek, olyan értelemben, hogy létezik egy felsőbb hatalom, ami a világot létrehozta. A sok zagyvaságban amit az emberek írtak különböző könyvekben róla (pl. Biblia), abban általában nem hisznek.

A hit nem egyenértékű azzal, hogy a Bibliát/Tórát/Koránt/stb. szóról-szóra elhiszik. Azonkívül a tudomány sem állít olyat, hogy Isten nem létezik, és azt sem, hogy létezik, hanem azt mondja, hogy nem tud választ adni a kérdésre teljes bizonyossággal.

Nem következik, ezt egy szóval sem említettem. Csupán nincs kizárva a lehetőség. Egyébként sokan amellett, hogy hisznek Istenben, továbbra is keresik a válaszokat a megválaszolatlan kérdésekre

A vallásban hinni kell, a tudományban pedig kételkedni. Nem az a ciki, ha valaki egyszerre tudós és vallásos hanem épp az, ha valaki a tudománnyal akarja megmagyarázni, hogy ő miért Istentelen.

Egykoron azt is tudományos érvrendszerrel támasztották alá, hogy a Föld a világegyetem középpontja, a homoszexualitás betegség vagy hogy a németek felsőbbrendű faj. Lám, nem jött be egyik sem - a tudomány folyamatosan változik és az az érvrendszer amit te igaznak hiszel lehet, hogy holnap már egy fabatkát sem ér. Hasznos arra, hogy megpróbáld megérteni, leírni a körülötted levő világot, de nem fogod tudni átadni az utókornak, a gyermekeid meg lehet, hogy csak nevetnek majd rajtad, hogy a nagypapi meg nagymami mekkora szamárságok makacs bizonygatására pazarolta az életét. A 10 parancsolatból, Bibliából és az összes többi vallásból levezethető eszmék - egymás kölcsönös szeretete, tisztelete, etikus életvitel - viszont civilizációs építőkövek amiket nem valószínű, hogy egyről a kettőre sutba fogunk dobni. A valláskritikus ateisták mindig leragadnak ott, hogy "felsőbbrendű erő" meg "megmagyarázhatatlan", holott nem ez egyik vallás lényege sem.