Az, hogy az öntudaton gondolkodunk, annak bizonyítéka, hogy az öntudatnak van fizikai hatása a testre?

Kénytelen "kihatni" rá, különben az agynak nem volna köze az öntudathoz, ez pedig különösen materialista szempontból lenne védhetetlen. Az más kérdés, hogy aktív, szándékos kihatása van-e rá, de a létezése és a működése legalábbis passzívan hat az agyra.

Az a passzív "öntudat", amit te leírsz, az leginkább az élmények átélésének merő képessége – nem öntudat, csak tudat. Felnőtt fejjel ez kicsit meredek, de a tudat eredendően nem tudja megkülönböztetni a világ különböző elemeit – így saját magát sem! – a világon belül, ezért az ÖNtudat csak külső információk értelmezésével valósul meg, ahogyan az élmények káoszát az agy megtanulja értelmes rendszerbe szervezni.)

De hogy ez az "átélő" tudat valójában micsoda, hát ezt a kérdést még semmilyen tudományág nem tudja érdemben megközelíteni. Ez amolyan "végső kérdés" lesz az emberi pszichéről, bőven vannak még egyszerűbb dolgok is, amiket nem tudunk.

És amikor egy csattanásra ijedten felugrasz, akkor ki vagy mi vezérli a tested? Amikor elkapsz egy feléd hajított labdát, akkor ki végzi el a röppálya-számításokat? Amikor sportolóként vagy zenészként begyakorlod a tökéletesen megfelelő mozdulatokat, akkor ki dolgozik?

Az érzékelő, passzív öntudat sztem csak egy rétege a tudatnak, ami ráadásul elválaszthatatlan a testtől. Amikor "ösztönösen" felugrasz a csattanásra, akkor egy mélyebb, kevésbé tudatos rész dolgozik, amikor meg zongorán gyakorolsz, akkor a leginkább tudatos réteg dolgozza fel az észletetet és vezérli azonnal a testet.

Szigorúan materialista alapon a tudatod, az én-élményed mind a tested működésének eredménye, "te" valójában nem vagy "ott bent", igazából nem is vagy. Nincs se szellem, se lélek, csak összetett sejtműködés. (No offense, de szigorúan materialista szempontból ezért is védhetetlen az a transznemű állítás, hogy "rossz testbe születtem". Materialista szempontból nincs odabent senki, aki a testtől független nyilatkozatokat tehetne önmagáról.)

Az öntudat nem egy konkrét valami, csak mi neveztünk el egy kreált fogalmat, amely valójában sok mindent takar. Egy láncszerű folyamatok összessége, amit akkor lehet megérteni, ha éppen nincs, mondjuk ha alszol, vagy elájulsz, mert akkor a folyamat hiányos és egyébként is az ember valójában nincs ennek tudatában, hogy van neki öntudata, amíg speciálisan erre nem gondol.

Érdekes, hogy koncentráció, vagy meditáció folyamatában különben is lehet befolyásolni a tudatot, irányítani, vagy kikapcsolni, de ez minden bizonnyal csak az érzékszervek kikapcsolását, alacsonyabb fokozatba állítását jelenti.

Bár írtad, hogy vallásos gondolatok nem érdekelnek, de mégis meg kell említenem, hogy az öntudat roppant hasonló a 'lélek' fogalmához, ami materialista nézet szerint nem létezik, csak egy kivetülése az élő intelligenciának és a halállal megszűnik.

Valójában főképpen azért nehezen értelmezhető az öntudat fogalma, mert nincs kellően defíniálva és nem tudni pontosan, mi köze van például az akarathoz, a vágyhoz, a fájdalomhoz, az élvezethez, az utálathoz, a szeretethez, az egyéniséghez, vagy akár az intelligenciához, vagyis minden olyan dologhoz, ami az egyén sajátja, amely az öntudat része, vagy folyamánya.

Ilyen értelemben az öntudat visszahathat a testre, hiszen az akaratunkkal közvetlenül is sok mindent megváltoztathatunk, például ha kedved van, gondolhatsz szexes dolgokra és azonnal különféle fiziológiás változásokat lehet tapasztalni, de ha mondjuk egy elhízott ember a tükörbe nézve elszégyelli magát és fogyókúrába kezd, akkor hosszú távon is a saját akarata által módosítja az önértékelését és vele a saját testét, de végső soron szerintem az 'öntudat' fogalom nem létezik különállóan, csak fogalmak összessége, nem fizikálisan értelmezhető valami.