30 éves korig mennyire rögzülnek a személyiségjegyek? Ha valaki nagyon szorongó (magas az érzelmi instabilitása), akkor van rá esély, hogy ez radikálisan változzon, ha eleget dolgozik rajta? Vagy ez rögzül és már nem nagyon változik ekkor?

Szemelyfuggo. Amugy aki ilyeneken agyal, altalaban plasztikusabb szemelyiseggel rendelkezik, mint aki nem agyal ilyeneken.

Egy jotanacs: annyi bizonyos, hogy 30nal meg konnyebb rajta valtoztatni, mint 40nel.

A szorongás nem személyiségjegy, és többnyire a kiváltó okai sem azok, ezeket közvetlenül 30 fölött van a legjobb esélyed helyrehozni. Én pl. sokkal komolyabban változtam a 32 utáni években, mint 22-32 között összesen. De a te helyzetedben ezt nem elég akarni, nem elég "összeszedni magad", és dolgozni sem egyszerű rajta. Ehhez tudás és tehetség kell, ami leginkább egy pszichoterapeutáé lesz, nem a sajátod.

A hasonló problémákkal küzdö embernek általában nem az a baja 30 évesen, hogy kialakult egy személyisége, amin már nem lehet változtatni, hanem az, hogy még mindig nem alakult ki rendesen. Ilyenkor a "negatív személyiségjegyek" nem egy stabil felnőtt identitás részei.

Ökölszabályként igaz, hogy a kor előrehaladtával a személyiségváltozás egyre nagyobb erőfeszítést igényel, és egyes esetekben bizonyos területeken lehetetlen. It fontos megjegyezni, a "lehetetlen" a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem tudod biztosítani a szükséges feltételeket. Például annyi időt, amennyi kellene rá. Annyi pénzt, vagy éppen nem találsz megfelelő szakembert. Vagy olyan messzire nem mész el.

A viselkedést a tapasztalatok összességére adott válasz jelenti. Ha szorongó típus vagy, akkor ez valami korábbi (jellemzően gyermekkori) traumára (vagy többre) vezethető vissza, amely nem lett feldolgozva (hogy ez mit jelent, az sok mindentől függ). A csökkentéséhez először is tudni kell a kiváltó oko(ka)t. Ezt és kezelésének módját gyakran csak szakember képes megtalálni.

Fontos tudni, az ember sok időleges problémával küzd, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az őt érő hatásokra nem mindig tudja a promt helyes választ. Zömmel azonban ebben van egy elfogadható egyensúly. Tökéletesen kiegyensúlyozott ember nincs, neked is addig érdemes ebben eljutni, hogy ne zavarjon a hétköznapokban. Ha ez sikerül, időnként és kisebb mértékben továbbra is fogsz szorongani (életed végéig), csak ennek mértéke kezelhető, elviselhető és nem zavar a mindennapokban (példaként, hogy ne legyek félreérthető: amikor meghal váratlanul egy nagyon közeli hozzátartozód, akihez érzelmileg kötődtél, az borzasztó. Talán másra se tudsz gondolni. De tíz év múlva megtaláltad önmagad, ettől még szomorúság tölt el kis időre, ha eszedbe jut.)

Persze hogy meg tudod, csak elhatarozas es onuralom kerdese. Szar lesz elhagyni a jol megszokott kis kenyelmes komfortzonadat, de muszaj, ha tenyleg valtozni akarsz.

Probalj figyelni a pozitiv visszajelzesekre, az nagyon sokat segit (sikerelmeny).

Hajra!