A 7. századi Iszlám-, és a 13. századi mongol expanzióhoz hasonló villámszerű történelmi változások fényében a jövő előrejelzésére tett kísérletek és erőfeszítések javarészt teljesen értelmetlen törekvések?

Azok a hatalmas változások ma azért nem életszerűek, mert előkészítésük sok idő, és ma a föld olyan sűrűn lakott, a technológia annyira fejlett, hogy egyfelől semmi se eltitkolható, másfelől minden hódítási szándék az egész föld ellenérdekével találkozik (a bizonytalansági faktor erős megnövekedése miatt).

Az pedig, hogy az ember hová fejlődik, viszonylag egyszerű. Vagy kiélezi a feszültségeket és divergens pályára áll, ez a kipusztuláshoz vezet. Vagy rájön, hogy az ember társas lény és igényli az együttműködést, ekkor egyensúlyra törekszik, és ezáltal tartósan fennmarad.

Hogy melyik eset következik be, a megfogalmazása beállítódás, szemlélet kérdése, de semmiképpen nem megjósolható.