Mi az oka annak, hogy ma már kevésbé komolyak az emberek?

Azért kicsit bonyolultabb a dolog. egy társdalom igényrendszere sok tényezőtől függ, ilyenek például, mi a gazdasági helyzet (mit lehet mennyiért elérni), mi a véleményvezérek beszédmódja, öltözködése, mert a legtöbb ember egyszerűen utánoz. Ő maga nem tudja, kilógni nem szeretne, ezért másol.

Egyik ok a túltermelés. Ennek következménye, hogy egyre nehezebb az árut eladni, tehát egyre agresszívebben reklámozzák. de mivel az is pénz, egyszerűsítenek, kurtítanak, tele van ostobasággal, az emberek viszont onnan tájékozódnak (mert termékleírást nem találni). Ezért például olyasmit gyártanak, ami felszínesen extravagáns, megragadja a szemet, a funkció már nem számít.

Például öltözködjek elegánsan? Tudod te mennyi idő egy komplett ruhatár összevadászása? Egyszerűen eleganciaigényt em tudsz kielégíteni, mert nincs. Rendkívül szimpla probléma, mert nem is nagyon látszik. Egy órát akartam, mert a régi tönkrement. Úgy tízmillió féle van. A fele elképesztően drága, mert teletömik az órafunkcióhoz nem tartozó, soha nem használható lehetőségekkel. Ha nem vagy sasszemű, a másik fele használhatatlan. Fekete számlap fekete mutató, vagy fehér számlap fehér mutató. Aztán egy 40 mm-es átmérőjű körben 10-12 kis köröcska, mind más tud. Mikroszkóppal lehet megnézni. Két nap alatt (mert bedühödtem, csak azért is) találtam 9 félét, amiből érdemes választani. A leírások annyira gyatrák, hogy néhány számomra fontos tulajdonságot még telefonon se tudtam meg. Az eladó kevesebbet tudott róla, mint én. Megnézni a legtöbbjét nem lehet, csak képernyőn, és weben rendelhetsz. Mit gondolsz hány embernek lesz türelme, ideje válogatni? Az igénytelenséget generálják. Nincs választás, ha akarod, igénytelennel kell beérned.

Régen kínai árut azért nem forgalmaztak itt, mert a kutyának se kellett. Volt sokkal jobb minőség sokfelé. Ma már gyakran mennek kínai áruért, mert legalább használható.

Én nem keverném a kettőt, mert az öltözködés más téma, az aktuális divat a kényelem felé irányul manapság. Emlékszem régen mindenki farmerben járt, ma azért sokan vannak öltönyben, zakóban, nyakkendőben, egy időben én is mindenhová abban jártam, de csak azért mert volt egy kis cégem és akikkel tárgyaltam, azok is mind hasonlóan öltöztek. Egy irodaházba nem mehettem nyakkendő nélkül, nem vettek volna komolyan, pedig nagyon is szeretek egyszerűen öltözni, farmer, póló meg egy strapabíró csuka, ami nem üt el színben és ez lehet, hogy a médiában is el van terjedve, bár én úgy veszem észre, hogy reneszánsza van mindenféle megjelenésnek. Sokszor az álrocker, vagy áltoplák szerkónak horribilis ára van, ez külön műfaj, azok a fiatalok akik az én húszéves levisemet megvetően fitymálják, mert ránézésre is természetesen kopott (hja kérem húsz éve még voltak olyan farmerek, amik sokáig kitartottak).

Manapság mindenki azt visel, amit akar, vagy amire a pénztárcája futja, kisebb ennek a jelentősége, mint régebben volt.

A média igénytelensége más kérdés, van vagy száz csatornám, de csak néhányat vagyok képes nézni, olyan primitívek a műsorok és a politika meg alig érdekel, erről mondjuk én tehetek és talán abban lenne színvonalas műsor, csak engem nem hoz lázba az ilyesmi, így azt sem nézem.

Időm sincs sok és talán a műsor visszanéző funkcióval találhatnék szórakozást, de egyszerűbb a netről keresni valamit, mert arra is jó a TV-m, ezért ha szórakozni akarok, akkor egyet sem nézek a száz csatornából, hanem azt, amit akarok, ez a rengeteg reklám miatt is (amelyeket utálok) értelmesebb.

Az emberek szerintem elég komolyak általában, mi fiatalabb korunkban sokkal többet ökörködtünk és visszatérve az öltözködésre, nekem meg az szúrt szemet, hogy sokan kifejezetten pazar eleganciát próbálnak magukra erőltetni, néha remekül eltalálva, néha meg paródiaszerűen, de hát semmi sem lehet tökéletes.

Régen a média egy központi dolog volt, az abban megjelenés kevesek kiváltsága. És ennek megfelelő értékelése is volt, a megjelenők részéről is.

Ma, a közösségi média és a valóságshow-k korában bárki képernyőre kerül. Sem igényes külső, sem megfelelő beszédképesség, sem intelligencia nem kell hozzá, tulajdonképpen SEMMIFÉLE valós, asztalra letett érték nem szükséges.

Ez természetesen együtt jár a szereplés értékének romlásával is.

És ez a szereplőkből is, ha nem is tudatosan, de kiváltja az alacsonyra vert igényességi lécet.

(nem is beszélve az olyan celebekről, akik képtelenek is az igényesség szó értelmezésére).

#8 mások által előírt formákra és keretekre a gyerekeknek van szüksége. önálló felnőtt kialakítja magának azokat a kereteket, amik közt a legjobban tud működni.

egy csomó társadalom rendezetlen képet nyújt európai szemmel (nem tudom, jártál-e már tipikus japán városokban), mégis tökéletesen működnek, sőt bizonyos tekintetben sokkal jobban.

a magassarkú meg elhiszem, hogy neked jobban tetszik a nőkön, ennek ellenére a hétköznapi életet feleslegesen nehezítő körülmény, nulla gyakorlati értékkel.