Második világháború idején télen hol aludtak a katonák?

Ha sikerült városban, vagy falvakban állomásozni, akkor természetesen civil házakban szállásolták el a katonákat, akár bezsúfolva is, egyébként a menetek terv szerint történtek, előre felállított táborokban éjszakáztak, ahol fogadták őket, volt víz, élelem és faházak, vagy maximum előre felállított fűtött sátrak.

A frontokon is építettek fedezéket, egyrészt az ellenséges tevékenység miatt, másrészt az időjárás viszontagságai ellen, ahol tudtak.

A szovjet hadseregről az a hír járja, hogy nagyon primitív volt, ez részben félreértésből származik, mert korántsem volt annyira, mint elhíresült róla.

Az történt ugyanis, hogy a finn téli háború fiaskója után keresték a megoldást a szovjet taktikusok és arra a megállapításra jutottak, hogy egy krími, vagy egy moszkvai sorozott nem ismeri, nem boldogul az orosz télben sem, hiszen még ha van is ott hideg, akkor mindenki otthon gubbaszt a meleg kályha mellett, viszont a szibériai emberek kőkemény fagyban is tüsténkednek, muszáj nekik, mert ott huzamos ideig van irtózatosan hideg, az egész telet nem tölthetik a házaikban, így nyilván ismernek egy csomó trükköt az életben maradáshoz, ezért kisebb egységeket feloszlattak a szibériai lövészek közül és egyenként elhelyezték őket különféle ezredekhez.

Ezek állandóan járták a tábort, tanították a katonákat, a tiszteket, mit kell tenni mínusz harminc fokban az életben maradáshoz és mivel ezek igen egyszerű, mondhatnám primitív trükkök voltak - de beváltak - elterjedt a hír a Vörös Hadsereg primitív voltáról. Mellette persze már a kiképzésen is oktatták a legfontosabb dolgokat.

Rengeteg apróság segíthette akár a szabad ég alatt éjszakázó embereket a túléléshez, amit a szibériaiak évezredek alatt halmoztak fel és ez még a gyalázatosan rossz ellátmányra is vonatkozik, az oroszok meg tudtak ott élni, ahol más simán elpusztult volna.

Ez az oroszok kiváló téli hadviselésének az egyik titka, meg természetesen az időjárás viszontagságait elviselő téli ruházat, a pufajka, a halinacsizma, a füles szőrmesapka és az alsó ruházat, a jégeralsó alkalmazása, ami a téli fagyokban is harcképesen tartották őket.

A diesel motorok is jobban viselték a mínuszokat, például a T34 harckocsi esetében, mint a benzines német tankoké, meg a fegyvereik illesztése, a gyártástechnológiai tűrések figyelembe vették a nagyobb hőingadozást, míg a precízebb, de ezt nem alkalmazó német fegyverek nemegyszer befagytak, megszorultak.

Szállás...? Persze... Nem nyaralni küldték ki azokat a szerencsétleneket, hanem a saját hatalom mániájuk - és a rengeteg pénz miatt! Hogy hányan fognak élve visszajönni a családjukhoz, pont nem érdekelte azokat az uralkodókat, akik kiküldték őket a frontra! Kiváló példa erre a Don kanyar! Kiküldték őket a biztos halálba, a kegyeletlen hidegbe!

Olyan hideg volt ott, hogy a járművek motorját nem állíthatták le, mert megfagyott volna a motor - még a fagyálló is!

Ezek az uralkodók a kényelmes irodájukból küldték a végzetükbe katonák millióit...

Apám, anyám is félárva volt, és elég hosszasan tudták sorolni, hány bátyjuknak, nagybátyjuknak hiányzott füle, ujja, lábfeje fagyás végett. Ha be is húzódtak valami sufniba, tűz mellé, reggelre befagyott ott minden víz. Hát Pesten halálra fagytak '44-ben emberek lakásokban, nemhogy odakinn a fronton. Nem volt már üveg egy ablakban sem.

Na így volt "megoldva".