Milyen volt az élet “Nagy Magyarországon” réges régen?

Ebben az időben a turisztikai célú utazás nem kifejezetten volt jellemző. A Balatont eleve azok használták, akik a közelében éltek, ők is inkább halászatra, a partja amúgy tök mocsaras volt. Közlekedni lovon meg szekéren lehetett, gazdagabbak hintón. Ez lassú volt és a szar utak meg a szar közbiztonság miatt kockázatos is.

A többi attól függ, milyen társadalmi helyzetről beszélünk.

Turista helyett mondj zarándokot, úti cél helyett mondj szent helyet. A közlekedés nehéz volt és lassú, még a nagyurak, és a király számára is. Úgyhogy csak akkor utaztak, ha muszáj volt. A legtöbb paraszt csak a faluját, és a közeli várost ismerte.

Ajánlom neked a Vigyázat! Vegyesháziak című könyvet.

Valahogy úgy ahogy 1,2,3 írja.

Azzal kiegészítve hogy az emberek boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, stressz mentesebbek voltak.

Amennyiben nem városban éltek és nem éheztek, nem volt éppen járvány vagy háború akkor egészségesebbek is voltak. A sok vitamin és tisztább táplálék bevitele miatt.

//Halkan hozzáteszem hogy a középkor után ebből a szempontból már romlott a helyzet! Nem a városokra értendően mert ott meg stagnált vagy kissé javult is. Sokan meg abból indulnak ki amit a XVI-XVII-XVIII-XIX századról tudnak, pedig akkor tényleg rosszak voltak a körülmények faluhelyen, még a középkorihoz képest is.//

Ha városban laktak akkor mindössze 20 % adót fizettek 10-et az egyháznak 10 -et az államnak (Királynak). //Tized//

Falun ez a földesúr "támogatásával" is kiegészült.

A balatoni nyaralás és egyáltalán a szabadidő célú utazás csak a XIX. szátad közepe- vége felé kezdett teret hódítani. Az általad megjelölt korszakban a gazdagoknak leginkább a vadászat, ritkábban lovagi tornák, bálok jelentették a szórakozást. A szegényebb emberek fő szórakozása az időnként megrendezett vásárok voltak.

Az utazások a vasút jóval későbbi megjelenéséig lassúak és körülményesek voltak, akár hetekig, hónapokig is eltarthattak.

A házak korszaktól és társadalmi helyzettől függően változtak. A legszegényebbek veremházakban, paticsfalú házakban, a leggazdagabbak várkastélyokban, várakban laktak.

Nyaralni xDDDDDD

Örültek, hogy lyuk van a seggükön, + állandóan dolgoztak :DDDD

Nyaralni... kész :DD

#5

"Azzal kiegészítve hogy az emberek boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, stressz mentesebbek voltak.

Amennyiben nem városban éltek és nem éheztek, nem volt éppen járvány vagy háború ..."

Nem tudom, mennyivel lehettek boldogabbak, kiegyensulyozottabbak meg stresszmentesebbek, amikor egymast ertek a haboruk, a jarvanyok es az ehezesek. 6-8 elkeszult gyerek kozul 1-2 erte meg a felnott kort, az atlageletkor alig volt magasabb a mai felenel, kabe minden masodik megunnepelt szulinapra jutott egy temetes is. Nekem ezek a dolgok nem azt sugalljak, hogy olyan nagyon stresszmentes elete lett volna az atlagembernek.

"A sok vitamin és tisztább táplálék bevitele miatt."

Mar persze amikor jutott normalis kaja az asztalra, es nem fott krumplin meg puliszkan kellett elni akar honapokon at, mert a tobbit lenyulta a foldesur/kiraly/ellenseg.

"Ha városban laktak akkor mindössze 20 % adót fizettek 10-et az egyháznak 10 -et az államnak (Királynak)."

Ez igaz. Viszont nem volt vezetekes viz, villany, infrastruktura, kozbiztonsag, ingyenes orvosi ellatas (sot, igazabol tobbnyire semmilyen), nyugdij, gyes, tappenz, szabadsag, stb.

5: Azért a régészek, antropológusok megfigyelései nem igazán erre engednek következtetni. A túlzott fizikai igénybevétel miatti sérülések, krónikus elváltozások, az elégtelen táplálkozás miatti hiánybetegségek, degeneratív elváltozások nyomai azért erősen meglátszanak az akkor élt emberek földi maradványain. Sokan azt hiszik, habzsi-dőzsi volt magas fehérjebevitellel hisz állatokat tartottak, meg mennyi gyümölcsöt ettek közben meg azért nem egészen. Az állatállomány nagy része a mezőgazdasági munkálatokhoz kellett, ezen felül a módosabbak tehették meg hogy annyit tartsanak ami rendszeres húsbevitelt is szolgál. A gyümölcstermesztés meg közel sem volt olyan általános. Az is inkább egy extra volt, az elsődleges különböző gabonafélék termesztése volt. Az jelentette a túlélést, az átlag ember fő táplálékforrását, amiből aztán kenyeret, kásákat készítettek. Az a baj sokan a 20. századi paraszti felső ill. középosztály életmódját és lehetőségeit vetítik vissza a középkorba.

Amúgy tény, hogy rengeteget dolgoztak brutális körülmények között. A tél a túlélésről szólt, de a szabadidő valamivel több volt. Korán sötétedett és nem volt közvilágítás, a mezőgazdasági munkálatok pedig álltak. A ház körül persze volt mit tenni. Továbbá az egész évben azért elég sok ünnepnap volt, amikor állt a munka és énekes, zenés, táncos mulatságokat is tartottak ilyenkor. Ez jelentette a szórakozást.

Hogy jólét volt, vagy épp nem haltak bele az éhségbe az függött a társadalmi helyzettől, régiótól ahol éltek, hogy éppen milyen volt a termés, korszaktól. Mai mércénkkel valószínűleg egyiket sem neveznénk jólétnek.