Léteztek Habsburg ellenes monarchisták akik az 1848-as-49-es forradalom és szabadságharc idején a forradalmárok oldalán harcoltak annak reményében hogy a konfliktus véget értével esély támadna egy " valóban " magyar monarchiát létrehozni ?

A Habsburgok birodalomban gondolkoztak, nem érdekelte őket a birodalom különböző nemzeteinek véleménye, és ezzel a gondolkodásmóddal nem is szakítottak a 20. században sem, csak már nem ülnek a trónon.

A magyarok összes Habsburgok elleni lázadása ebből ered, sokszor okkal, nézd mg pl a Vasvári béke megkötését- a magyarok által vissza foglalt területeket, az osztrákok vissza adták a törököknek.

1848-ban a polgárosodás felé indult el Európa, ami Magyarországon szabadságharccá terebélyesedett, de ne felejtsük, hogy forradalom Bécsben volt előbb, tehát ott is lázadtak (sőt, később egy újabb lázadás adta esélyét nem használta ki a magyar hadvezetés, talán más lett volna a folytatás, ha Buda ostromához nem rendelik vissza Bécs alól a nehéztüzérséget)

A kérdésre válaszolva, nem volt a magyar főnemesek között olyan, aki mögé beálltak volna a többiek, ellenben arra irányultak kísérletek, hogy másik uralkodóházból legyen a király.

Nem valószínű, hogy azzal jobban jártunk volna, no meg kétségbeesett kísérlet volt az oroszak felé, a magyar koronát ugyanis az egyik orosz nagyhercegnek ajánlották fel.

Az ajánlatot visszautasították, talán nem is baj, a kisebbik rossz volt a későbbi monarchia, a másik út valószínűleg az orosz birodalomba vitt volna.

A pénzhatalomnak viszont az útjában voltak.

Mint minden birodalomban gondolkodó királyság,/szövetség. 8Kivévepersze az övék.)

Hála Istennek, el is lettek törölve!

A polgárosodás felé Európa 1640 után indult el, amikor itt még feudalizmus volt. Magyarország (a vesztes forradalom ellenére is) 1848-ban hagyott fel a feudalizmussal.

Királypártiak ma is vannak, jelentéktelen mennyiségben és fontossággal. nyilván akkor is voltak szerep nélkül.

A bukásnak sok oka volt, közöttük egyik fontos, Kossuth nemzetiségpolitikája, ellentétben például Széchenyiével és másokéval. Ennek lett egyik következménye, hogy amikor megjelent az orosz segítség, a nemzetiségeink semmit sem tettek. Pedig a hazai segítség nagyon befolyásolhatta volna az eredményt.

A szabadságharc kitörését - sőt, magát a létét - nem úgy kell elképzelni, hogy a magyar politikusok fejében volt valami cél, amit el szerettek volna érni (mert azt már elérték egyébként az áprilisi törvényekben), és a cél érdekében folyt egy harc az ellenérdekelt oldallal és győzött valamelyik...

Ez inkább úgy történt, hogy egy nagyon komplex politikai sakkjátszmát folytattak a bécsi udvarral az áprilisi törvény után, ami eljutott egy olyan patthelyzetig, ami után a bécsiek rájöttek arra, hogy az áprilisi törvényeket politikai síkon már nem tudják visszaforgatni, ezért a fegyveres harc módszeréhez nyúltak. Azaz, a magyar részről ez úgy nézett ki, hogy volt egy magyar kormány, amelynek létét az uralkodó szentesítette, tehát törvényesen létezett, és ezt fegyveresen megtámadták. Ilyen esetben mit tesz egy kormány? Védekezik. Vagyis magyar részről ez egy kifejezetten defenzív viselkedés volt, és ebben a helyzetben nem volt megfogalmazva, hogy mi a "szabadságharc célja", mert egyszerűen védekeztek. Mindegy, hogy mit gondoltak a politikusok, és egyébként volt is a fejükben sok minden (és a katonatisztek fejében is), de kb. a schwechati csatáig ez nem volt lényeges.

Utána viszont nagyon is összezavarta a helyzetet magyar oldalon, hogy voltaképpen hogyan is lehet legitimálni a fegyveres harcot a király ellen, és igazából jogos-e az, hogy fegyveresen ellenállnak a betörő császári csapatoknak. Ez az egyik. A másik, hogy időben is változott, hogy egy adott politikus, pl. Kossuth, mit akart. Az, hogy Magyarország független állam legyen, igazából azért lett 1849 tavaszára (előtte nem!!) a magyar politikai elit egy részének (!) célja Kossuth vezetésével, mert egyszerűen a Habsburgok annyira végletesen fogalmazták meg azt (mint a sithek), hogy ha legyőzik a magyarokat, akkor az egész magyar államiságot megsemmisítik, és tartományként olvasztják be, hogy erre mást nem lehetett mondani. Azaz, az ellenfél nem volt kompromisszumképes, így a magyar politikai elit is végletes célt fogalmazott meg (a függetlenséget). De nem az történt, ahogy itt sokan elgondolják, hogy ezt a magyarok már rögtön, 1848 tavaszán tudták! Sőt, rengeteg szereplő a magyar oldalon nem is értett egyet Kossuthtal, és folyamatosan a megegyezés lehetőségét kereste a Habsburgokkal, ezek közé tartozott Görgei is (ami a Kossuth-Görgei konfliktus egyik mély oka is volt). A magyar országgyűlésben ülő képviselők egy nagy része alkotmányos monarchiát akart (ahol a Habsburgok az uralkodók), és Görgei kapcsolatot tartott velük.

Amit előttem írtak, hogy felajánlották a koronát egy orosz hercegnek, ez igazából egy katonai helyzet-adta kényszercselekvés volt, ha úgy tetszik, politikai csel (inkább csak annak a szándéka), hogy a két szövetséges, a Habsburgok és az oroszok közé éket verjenek. De igazából a magyar elitnek esze ágában nem lett volna az oroszokhoz közeledni, mert féltek tőlük, mint a tűztől. Éppen ezért ragaszkodott mindenki rendes körülmények között a Habsburgokhoz.