A ludditák tekinthetőek egy, a munkások érdekeiért kűzdő csoportosulásnak, vagy egyszerűen csak garázdák voltak?

Érdekvédők.

"Most már azonban az ottani fehér farmerok nem használtak húsból készült gépeket, mert a fémből készült gépek olcsóbbak és megbízhatóbbak voltak, és egyszerűbb volt a tárolásuk. Így hát a fekete gépeknek el kellett menniük onnét. Ha nem akartak éhen halni. A városokba jöttek, mert mindenütt másutt ilyen táblák voltak a kerítéseken és a fákon: Tilos az átjárás. Még neked is!"- 76. o. Bajnokok reggelije.

"Az árverseny közvetlen hozadéka a kedvezőbb fogyasztói ár. Amikor a verseny előnyeiről beszélnek nekünk, akkor erre az alacsony fogyasztói árra hivatkoznak, hogy mi, mint fogyasztók jól járunk.

Ám nézzük meg, hogy milyen költségeket fizetünk az alacsony ár érdekében!

A verseny érdekében a befektető olyan országot keres, ahol olcsó a természeti erőforrás, olcsó a munkaerő, minimális az állami elvonása a megtermelt jövedelmeknek, vagyis alacsonyak az adók és járulékok. Ráadásul alacsony szintű az elvárás a környezetről és a társadalomról való

gondoskodással szemben. Első veszteségünk, hogy csökken a munkalehetőségünk, és ezzel csökken a keresetünk.

Ha versenyben akarunk maradni, akkor növelni kell a munkahatékonyságot, vagyis lehetőleg fele annyi emberrel, fele annyi bérért kétszer annyit kell dolgozni. A következő veszteségünk, hogy egyéni munkaterhünk nő, míg mások kiszorulnak a munkaerőpiacról. Munkaterhünk növekedése könnyen aláássa egészségünket. Egészségünk elvesztése nemcsak nekünk teher, hanem teher a közösségnek is, akinek helyt kell állnia a költségek tekintetében. A munkaerőpiacról kiszorultakról is a közösségnek kell gondoskodnia.

Ha versenyben akarunk maradni, akkor az államnak csökkentenie kell az elvonásokat, így az adókat, járulékokat mind a vállalat, mind a dolgozók esetében. A csökkent állami bevételek a szociális háló szövevényét ritkítják, helyenként meg is szaggatják. Intelligens növekedést akarunk, – mondja az Unió stratégiája – de kevesebb bevétel jut az oktatásra. Több innovációt, kutatást és fejlesztést szeretnénk, de ennek csökkennek a közösségi forrásai, a magánszektor meg inkább a közösségtől várja ezeket, hiszen őrizni akarja versenyképességét, és nem kíván drága, bizonytalan megtérülésű kutatásokra.

A befektető akkor sem marad helyben, ha a tevékenységét illetően szigorú környezeti és szociális elvárásokkal találkozik, tevékenységét inkább oda exportálja, ahol enyhe feltételeket talál. Azonban ezen is veszteségünk van, azon túl, hogy ilyen okokból csökken a munkalehetőségünk, mert a veszteséget a globális környezeti problémák miatt szenvedjük el, amelyek nálunk is megjelennek.

Ha azt szeretnénk, hogy a befektető maradjon, akkor nekünk is áldozatokat kell hozni, enyhíteni kell az elvárásokon, vagy cinkos módon kell kedvezményeket nyújtani, hogy ne legyen feltűnő.

Ekkor is elszenvedjük a veszteségeket. A vállalat ilyenkor a termelés külső költségeit a társadalomra hárítja. Fizetni fogunk egészségünk, vagy környezetünk leromlásáért, a gondatlanul elhelyezett hulladékokért, a szennyező anyagok kibocsátásának következményeiért.

Nemcsak mi nem járunk jól. A szállítás költségeit amellett, hogy közvetlenül is kifizetjük az árban, még külső költségként is mi álljuk, a szállítás környezeti terhei miatt. De nemcsak mi, hanem az egész nemzetközi közösség. Az olcsó munkaerő, az olcsónak tekintett környezet sem jár jól. A munkást éhbérét kizsákmányolják, felélik munkaerejét, és az olcsó, szabályozatlan környezet miatt felélik az ország természeti erőforrásait is.

Miért hisszük el mégis, hogy a politikacsinálók a hasznunkra találták ki a versenyt? Azért, mert míg az árelőnyöket közvetlenül élvezzük (ha egyáltalán élvezzük), addig a költségekről nem kapunk egy csekket, amit be kellene fizetnünk. Pedig ezek valós költségek, és mindannyian, minden nap kifizetjük őket. Ezt a mechanizmust, és a tudatlanságunkat használja ki a befektető, aki hasznát kívánja maximalizálni.

A versenynek semmi köze nincs a fenntarthatósághoz, mert a verseny hozza létre azt a helyzetet, amelyben a versenyzők felélik egyéni, közösségi, társadalmi és környezeti forrásaikat. A verseny méltatlan és igazságtalan nemzetközi léptékben, mert nem egyformák a versenyfeltételek." Gyulai Iván: A fenntartható fejlődés