Az ókori rómaiaknak lehetett valamilyen minimális ismerete/sejtése Észak- és Dél-Amerika létezéséről (ha már uralták az Észak-Britanniától Dél-Egyiptomig húzódó világrészt)? Léteznek ilyen irányú elméletek, kutatások a történészek körében?

Csak a nagyon vad teóriákban jelenik meg ilyen feltételezés, írásos vagy tárgyi bizonyíték nincs rá. A viking szál persze mára valóban elfogadott, sőt olyan kutatások is vannak, miszerint a vikingek ismerete Amerikáról Európába is eljuthatott (Marckalada: [link] ), de az ókori szál nagyon valószerűtlen. A transzatlanti útvonalon legalábbis mindenképp, hiszen ahhoz vagy Északon kellett volna ismerniük Izlandot, Grönlandot (nem ismerték) vagy mondjuk az afrikai partoknál legalább az Azori-szigetekig el kellett volna jutniuk, de azt is csak a 14. században fedezték fel a portugálok. Persze arra legalább vannak sejtések, hogy a legendás Atlantisz esetleg Madeira vagy a Kanári-szigetek lehetett (utóbbit ismerhették), de ez azért még mindig jópárezer kilométerre van az amerikai pártoktól és már ez is nagyon nem összefüggő információk felhasználásával készített kirakós, pedig a római történelemről és világnézetükről egyáltalán nem mondható el, hogy információhiányban szenvednénk és ilyen feltételezésekbe lennénk kényszerítve.

Röviden: nem ismerték.

A rómaiak nem voltak született tengerjáró hajósok, szinte csak kényszerből tanultak meg a Földközi tengeren hajózni, de az Atlani óceanra még a partok mentén se nagyon merészkedtek ki.

Amerikáról nem csak ők nem tudtak, de a főniciaik sem, akik gyakorlottabb hajósok voltak, de akkoriban nem voltak olyan hajók, amivel a nyílt óceánt járhatták volna

Évszázadokkal később, a vikingek sem vakon járták az óceánt.

[link]

"Techmnikailag lehetséges lett volna az Atlanti-óceán átszelése, amit Thor Heyerdahl egy Ó-egyiptomi stílusú papiruszhajóval meg is tett 1970-ben 57 nap alatt"

Ha tudtak volna, hova mennek, milyen hosszu utra vallalkoznak, hol fognak kikotni es ott mi varja oket, akkor talan, lehet. De a nagy ismeretlen semmibe elindulni egy szal hajoval, az teljesen mas, arra akkoriban senki se vallalkozott.

Ha már elírtam, akkor kiemelem...:) "Technikailag".

Heyerdahl (Állítólag.) azért vállalkozott az expedícióra, mert voltak olyan elképzelések, hogy az Egyiptomi Birodalom hajója járhatott Dél-Amerika partjainál. Természetesen Ő tudta, hová megy, és biztosítva volt kisérőhajóval is, ha baj volna. ( Az 1. útján volt is.)

Valaki írta a pun háborúkat a csapóhíddal, de ez csak a kezdet kezdete volt, később elég jó hajósokká váltak, Pompeius pl. néhány hónap alatt képes volt a Földközi-tengeren a kalózkodást teljesen megszüntetni (ami még ma is nagy szó lenne). Épp ez a rómaiak erénye, hogy könnyen átvesznek másoktól dolgokat, amiket a maguk javára hajtanak elég magas szinten. A hajózás is pont ilyen volt.

Augustus korában már a római kereskedelmi hajók a Vörös-tengeren, az Indiai-óceánon is közlekedtek, Indiában van régészeti nyoma állandó római kereskedelmi telepek jelenlétének. Ezek alapján azt nem állítanám, hogy a rómaiak ne érezték volna magukat a tengeren nyeregben, elvégre egy földközi-tengeri mediterrán birodalomról van szó!

De ennél a pontnál meg is állhatunk. A hajózás az ókorban elsősorban hadi eszköz volt, illetve kereskedelmi és szállítóeszköz. Semmi több. Ennek megfelelően praktikusan csak ezekre használták. Technikailag sem lettek volna képesek hosszabb óceáni utakra, ugyanis az evezős hajók nem alkalmasak erre, mert egyrészt rengeteg élelmiszert, vizet kellett volna tárolni az úthoz, ami nem fért volna el a hajón (tekintve azt, hogy az ismeretlen felé nem tudták, hol jutnak legközelebb vízhez és élelemhez). És ugye az evezősöket, legénységet etetni kell. Másrészt ott van a tájékozódás, navigálás kérdése a nyílt tengeren, ami szintén gyerekcipőben járt az ókorban, az az igazság, hogy még a Földközi-tengeren is eltévedtek, rengetegszer viharba kerültek és nagyon sok hajó elpusztult még ismert viszonyok között is. Pont ezért mentek mindig a part mentén, és igyekeztek a legmegszokottabb útvonalakon haladni, a megszokott természeti és mesterséges jelzésekre támaszkodva (pl. Alexandriai világítótorony léte sem véletlen). Világítótornyok, jelzések, ismert természeti objektumok, jelenségek ismerete nélkül még a saját "beltengerükben" is eltévedtek és meghaltak volna (és még egyszer írom, ezek sokszor meg is történtek). Nem hiszem, hogy eszébe jutott valakinek is Britannia partjairól elindulni nyugat felé az ismeretlenbe. Ha valaki ezzel az ötlettel állt volna elő, kb. olyan hülyének nézték volna, mintha a kérdező pl. azt mondaná, hogy fog egy kiskanalat, és akkora gödröt ás, hogy Kínában fog előbújni. Nem beszélve arról, hogy ez miért pont Britanniában jutott volna eszükbe, ennyi erővel eszükbe juthatott volna Afrikában vagy Spanyolországban is, hogy nekivágjanak nyugat felé a vakvilágnak. Az eredmény minden esetben a kudarc lett volna, soha nem jött volna vissza az a hajó.

A mai Spanyolország É-Ny-i csücskén található a Herkules-torony. Ez egy világítótorony, amit még a Rómaiak építettek, és a mai napig működik. Ezt akkoriban a Rómaiak úgy hívták, hogy a "Világ Vége". Ez szerintem elég sokat elmond.

Szóval nem