Mikor és minek hatására tűnt el a világból a modernitás előtti etikett és a társadalmi "aranyszabályok"?

Nálunk ezzel elég sok baj van. A kérdés sokkal inkább arra irányulhatna, hogy miért van az, hogy senki sem tudja hol van a helye a világban. Az, hogy laza szokások vannak, annyira nem nagy baj, de némileg összefügg ezzel. 100 évvel ezelőtt a világ sokkal kisebb volt, sokan sose mozdultak ki a lakhelyükről, mindig ugyanazok között mozogtak, így pontosan ismerték mindenki helyét és pozícióját, ebből adódóan a szokások kiforrottak és stabilak voltak.

Ez akkor kezdett el változni, amikor az utazás mindenki számára elérhetővé vált és ezt kihasználva nagyon sokan változtattak lakhelyet, sőt kezdtek el ingázni a munkahelyük és a lakhelyük között. A stabil pozíciók nem léteztek többé, mindenki előfordulhatott egy csomó közegben így a közvetlenebb direkt kommunikáció terjedni kezdett. Ehhez kapcsolódott az, hogy a társadalmi viszonyokat többszörösen felforgatták: a Monarchia felbomlásával megszűnt az osztrák uralkodóréteg, a felszabadulás után megszűnt a Horthy világ, 1990-ben megint volt egy nagy átrendeződés és 2010 óta láthatóan elképesztő mértékű átrendeződés ment végbe, aminek a hatása felmérhetetlen.

Egy ilyen tempójú változást nehéz épp ésszel lekövetni, így mindenkinek az a legegyszerűbb, hogy a legdirektebb módon sallangmentesen kommunikáljon, így eltűnnek a rítusok, a hagyományok. Azt nem lehet mondani, hogy nem keletkeznek újak, hiszen pl a szia uram már-már szállóigévé vált. Ez is egy rítus. A jelenlegi rezsim nem szereti a szeánszokat, direktben kommunikál, viszont mivel szeretné magát bebetonozni, visszahozza az egyházat, ami 2000 év alatt eléggé kifinomította az eljárásait és most megint képbe került a hatalmi oldalon. Hogy ennek mi lesz a vége nem látható előre, de elég agresszíven csinálják, hogy tartósan visszakerüljünk bizonyos tekintetben a 19. századba. Másrészt pedig egy meglehetősen tahó rezsim erőlteti a saját szokásait, ami szintén eredménnyel kecsegtet, hiszen a forrásaik korlátlanok.

Egyszóval: a változás folyamatos, nem fog megállni, sőt lehet még gyorsul, ahogy az idő telik. Nem szabad abban bízni, hogy be fog állni a társadalom egy nyugvópontra. Szinte biztos, hogy a most kiépülő elit rövid életű lesz és megint egy új társaság fogja a saját dolgait tolni. Ebből a hihetetlen tempójú átrendeződésből az következik, hogy sokan azt gondolják, hogy a társadalmi szerepük nem stabil ill. van lehetőség a társadalmi mozgásra.

A társadalmi szokások és a vallás az más volt már akkor is. Nem keverendőek. A merevebb típusú szabályok a felsőbb körökből eredtek, az előkelőségek formális viselkedéseiből. Több dolgot is összekevernek az emberek, amik nélkül csak összevisszaság lesz belőle és félreértések.

Etika (vagy erkölcs)

Az etika belső jóra való késztetés. Etika fogalma alatt emberek természetes és alapvető szándéka a jóra; arra, hogy segítse mások életét anélkül, hogy kárt okozna. A helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetése.

Illem

Az illem hétköznapibb és külsődlegesebb szokások rendszere ami változik országonként, koronként, kultúrán-ként, generációnként. Kevésbé jelentős hétköznapi helyzetekből, viselkedési szokásokból áll.

Pl.: Rendelés és fizetés a férfi feladata. Kóstolás: aki rendelte a bort, dugó szagolás, moziban mobil kikapcsolása.

Etikett

Régebben a királyi udvar szokásait jelentette, ma kiterjedtebb használata van. Szertartásos jelleget is mutató viselkedési és udvariassági szokások. A hétköznapi illemtől eltérően az etikett magánemberek és vállalatok nagyon hivatalos eseményeinek és helyzeteinek szokásait jelenti.

Pl.: Esküvő vagy konferencia.

Protokoll

A protokoll a diplomácia elengedhetetlen része, megszabja a nemzetközi kommunikáció és kapcsolattartás hivatalos módját. Nagyon szertartásos, hivatalos, formális és szigorú szabályokból áll.

Pl.: Állami rendezvények, ceremóniák, kitüntetések átadása.

Diplomácia

A diplomácia az államok nemzetközi kapcsolatainak szervezett tevékenysége. Fő céljai: hivatalos kapcsolatok fenntartása más államokkal; az állam és polgárai érdekeinek képviselete, védelme; információszerzés; a saját országról szóló ismeretek terjesztése.

Van még a vallásos területe is és az is megint más, és van még a lovagiasság ami a középkorban volt nagyjából, és az is részben más. A lovagiasság az társadalmi státuszból is eredt

"Megvolt, hogy kit milyen címen lehet megszólítani"

"szabályozva volt, hogy kit milyen módon lehet tegezni vagy magázni"

Ez most is megvan a mai formájában, csak talán nem gondolunk rá. Van ahol az igazgatót nem fogják tegezni az alkalmazottak, de a királynőt sem fogják - bár az emberek többsége királynőt is csak a tv-ben lát, nem találkozik vele. Ma is levélben vannak megszólítások és beszédmódok a közvetlen, a hivatalos és egyéb. Egy államfővel is ha találkozik valaki nem fogja akárhogy szólítani, mert adódik valahogy. És a többi helyzet szintén olyan, hogy vannak megszólítási és közlési módok hozzá, még ma is.

"megvolt a menete pl. egy leánykérésnek"

"Rendje volt annak, hogy hogyan történik egy eladó lány bemutatása, egyáltalán mikortól meddig eladó egy lány"

Ettől még az nem volt jó dolog, hogy egy meghatározott módon kellett sok mindenben viselkedni, az ilyen rengeteg akadályt is létrehozott. Ma sokkal jobb, hogy ez a része nincs meg, könnyebbé tette az élet ezen részét és nem rosszabbá. Ma ezt rá nem lehetne már az emberekre kényszeríteni, senki sem örülne neki azt elhiheted. A középkorba a szerelem házasság ritka volt, mert a szülők döntöttél ez az egészet, épp ezért kellet a lánykérés, mert nem volt szabad választás, hanem engedélyt kellett kérni.

"nem lehetett akárhogyan öltözni."

Nem hiszem, hogy a társadalmi ranglétra szerinti öltözködésnek örülnének az emberek és régen sem örültek neki és régen sem azért volt, mert az olyan jó volt és jól ki volt találva. Rá voltak kényszerülve társadalmilag és jövedelmileg is. Egy jobbágynak sokszor csak egy vagy pár váltás ruhája volt, amit akár maguk készítettek, varrtak, javítottak. Nem tellett többre.

"társadalmi kasztok"

Attól függ ezt milyen értelmében értjük, mert társadalmi csoportok még ma is vannak. Sőt látható is, bár nem szoktunk beszélni róla, de nyilván látszik egy milliárdos és egy kétkezi munkás közötti többféle különbség is. A régi indiai kaszt az vallási volt, azt szerintem ne keverjük ide, de gondolom tudod nagyjából, hogy az mi volt.

"mindenki mindenkit tegezhet"

Hát ez nincs így. Nem részletezem, de sok esetben zokon fogják venni a tegezést, bár magam előnyösebbnek tartom, de akárkit azért nem tegezek le.

"mindent valahogy a célszerűség és az egyszerűség irányít."

Vagy meg is fordíthatjuk, hogy ma sok mindent nem bonyolítunk ilyen módon, illetve sok lemorzsolódott ezekből. A célszerűség az nem valami ami rossz...

"Mindenkiből lehet minden és mindenki csinálhat bármit."

Ez jó az embereknek, de az hogy ki mit csinál a saját dolga. Régen ritka volt, hogy egy jobbágyból herceg vagy efféle lett, de volt rá példa, tehát áthágható volt a ranglétra. Ez ma nem nemesség elnyerésében áll, hanem bárki lehet gazdag vagy híres tudós, stb. És jobb is, hogy sok ilyen akadály elhárult.

"olyan, mintha a századfordulós bohém művészvilág életstílusát élné ma már mindenki"

Ebben részben van valami, de csak részben.

Azért nagyon a régi lovagi kódexet se idealizáljuk, mert nem igazán úgy volt az sem. :)

Röviden van ami jó, hogy már nincs, és ezek amiket felsoroltál, még bőven lehetővé teszik azt, hogy valaki jó ember lehessen és a felsorolásnak többnyire nincs is hozzá köze. Minek egy lánykérési procedúra? Csak jobb a szerelmesek saját választása? Régen személyi függés volt a nemesektől is, és akkor ha nem engedett el a birtokos máshova költözni és más földjén dolgozni, akkor szöktek a jobbágyok. Majd utánuk mentek és ment a harc, az új nemes akár meg is védte az új jobbágyát... kérdéses volt a kimenetele. Ma ha akarsz és tudsz költözhetsz vidékre, de másik országba is. Senki sem fog utánad menni és erőszakkal visszavinni.

Ma ha akar valaki tanulhat, de a középkorban ez nem volt annyira lehetséges, csak valami egyházi intézményben. És még a királyok sem biztos, hogy tudtak írni olvasni. A régi földesúrtól való függés az szinte teljesen alap volt, másik az egyháztól való függés volt. Ma az életbe már nem tudnak annyira beleszólni és kormányozni.

A lovagiasság sem volt olyan mint képzelik, mert nem volt ismeretlen az sem, hogy a birtokosok harcoltak a király ellen, ami mai értelemben az lenne, hogy egy nagyvállalkozó megrohamozza az Országházat. :) Vagy eltulajdonít egy állami földterületet és a kormány hivatalos emberei amikor mennek kérdőre vonni, akkor megtámadja a rendőröket. Ilyenek is voltak a középkorban ám.

A modernitás előtti etikett előtt is létezett másfajta etikett, és az előtt az etikett előtt is létezett másfajta, és ha akkoriban lett volna gyakori, biztos megkérdezték volna páran, hogy miért tűnt el.

Azért, mert a kultúra egy folyamatosan változó valami, soha nem ragad le egyetlen állapotnál.

Jobbágyrendelet - wiki

1785. augusztus 22. Érdemes a késői dátumra figyelni! Majdnem 1800-ban!

"Így a parasztok szabadon házasodhattak és költözhettek ..."

A magyar jobbágyság története (könyv)

"a mi azonban a legjellemzőbb csupán a saját falubelieikkel

házasodhattak össze: a legényeknek falubeli leányt, a

leányoknak falubeli legényt kellett elvenniük"

-------

[link]

[link]

(ó igen, régen sima ügy volt a kommunikáció :))

A megszólításokról.

Czimzés tekintetében különbséget kell tenni az írott és szóbeli czimek között. Az utóbbiakra nézve néhány észevételünket im itt közüljök.

A szóbeli czimzéseknek sokkal rövidebbeknek kell lenni, mint az írottaknak. Császárok és királyokat: fölségednek czimezzük; koronaörökösöket s nagyherczegeket: fönségednek, herczegeket: herczegségednek; grófokat és bárókat; méltóságodnak; vagy egyszerűen grófbáró urnak; mindazokat, kiknek excellentiás czimre igényük van, excellentiádnak; méltósággal felruházottakat, illető méltóságaik megnevezésével, mint ezredes ur, elnök ur sat. az öregebb nemeseket tekintetes urnak is szokás czimezni, amely czim Magyarországban az ügyvédeket s orvosokat is szokja illetni, ámbár újabb időben a cim már nem szokásos; a papokat: főtisztelendő s tisztelendő czimmel illetjük, amint kanonokok, plébánusok, vagy káplánok vagy csak növendékek. Minden egyéb férfit ön czimmel illetünk. Nőknél nincs sok különbség, a főbb ranguakat, vagy e ranghoz képest, például grófné, báróné, vagy férjeik hivatalos állásához képest, vagy, mi most legdivatosabb, nagyságodnak czimezzük; leányokat nagysád, vagy kisasszony czim illet. Ha egy távollevő harmadikról szólunk, sohasem mondjuk ,ő," hanem mondjuk mindig illető czimét, nehogy jelenlevő ismerőseit sértsük.

(A PESTI MŰVELT TÁRSALGÓ

Nélkülözhetlen kézikönyv mindazok számára, kik a társadalmi életben szerepelni akarnak, s a társaságokban magukat megkedveltetni kivánják

1872)

2-es bár le lett pontozva, én tovább igazítanám a témáját.

"A tudomány és a liberalizmus. Abban az időben, amit említettél, az emberek még egy felső spirituális hatalom szokásait követték, nevezzük vallásnak. "

Ezt már a tudomány történet megcáfolta, bár a közhiedelem még él, hogy a tudomány és vallás ellentétek lennének. Ha jól emlékszem 1800 tájékán kezdett ez terjedni a nézet. Azt előre is elmondhatom, hogy nem vagyok keresztény, de a katólikus egyház és a tudomány valójában nagyon régre visszanyúlik - és akkor gyors példák a matematikusokra, fizikusokra, csillagászokra, stb.

- José de Acosta (1539–1600) - jezsuita misszionárius és természettudós, aki megírta az új világ egyik első részletes és reális leírását.

- François d'Aguilon (1567–1617) - belga jezsuita matematikus, építész és fizikus, aki optikával foglalkozott.

- Lorenzo Albacete (1941–2014) - pap, fizikus és teológus

- Szász Albert (filozófus) (1320 körül - 1390) - német püspök, aki a logikához és a fizikához való hozzájárulásáról ismert.

- Giulio Alenio (1582–1649) - jezsuita teológus , csillagász és matematikus ; misszionáriusként a Távol -Keletre küldték.

- Roger Bacon (kb. 1214 - 1294) - ferences testvér, aki jelentős mértékben hozzájárult a matematikához és az optikához, és a modern tudományos módszer előfutáraként írják le.

- Theodoric Borgognoni (1205–1298) - domonkos testvér, Cervia püspöke és középkori sebész, aki jelentős mértékben hozzájárult az antiszeptikus gyakorlathoz és az érzéstelenítéshez.

- Giovanni Battista Beccaria (1716–1781) -piarista , fizikus.

- Jacques de Billy (1602–1679) - jezsuita, aki számos eredményt ért el a számelméletben, amelyeket róla neveztek el; számos csillagászati ​​táblázatot tett közzé.

- Ignazio Danti (1536–1586) - dominikai matematikus, csillagász, kozmográfus és térképész.

- Reichenaui Hermann (1013–1054) - bencés történész, zenetörténész, csillagász és matematikus.

- Antoine de Laloubère (1600–1664) - jezsuita és első matematikus, aki a spirál tulajdonságait tanulmányozta.

- Francis Line (1595–1675) - jezsuita mágneses óra és napóra készítő.

- Urzędówi Marcin (kb. 1500–1573) - pap, orvos, gyógyszerész és botanikus.

- Edme Mariotte (kb. 1620–1684) - pap és fizikus, aki felismerte Boyle törvényét, és írt a szín természetéről.

Nem sorolom lentre tettem egy linket, nagyon nagyon sok van még akik az egyházon belül tudományokkal foglalkoztak. Az embereknek beadták az ellentét sztorit és bekajálták. :) Tanulmányok is foglalkoztak ezzel, szóval nem részletezem, téves elképzelés ami elterjedt. Az igaz azért, hogy az egyház nem fogadott el mindent, de tudományok terén is ott voltak.

"A liberalismus, amit akár nevezhetünk is vallásnak"

Nem nevezhetjük vallásnak, nem az. A liberalizmus egy eszme, ami nem vallásos eszme, hanem társadalmi jellegű.

"Szerinte az egyén tudja, mi jó neki. Paradox módon ez pont nem azt eredményezi, hogy mindenkinek jó lesz, mivel ütköznek az egyéni érdekek."

Szerintem itt a liberalizmus és demokrácia jelentése lett összekeverve, ez így a demokrácia hátrányait írja le és valóban van hátránya annak is, ez tény. A különbség, hogy a liberalizmus többet enged meg, a demokrácia meg közös többségi szavazást jelent, és bár hasonlóak, de azért mást jelentenek ezek. A liberalizmus engedékenysége többségi szavazat nélkül is lehetséges lenne és fordítva is, egy demokrácia még nem feltétlenül azonos az engedékenységgel, mert az csak közös szavazást tartalmaz.

Jobb értékrend azért valóban elkélne szerintem is, csak hogy nehogy valaki félreértse.

Talán érdemes lehet átpörgetni:

A katolikus papság tudósainak listája

List of Catholic clergy scientists

[link]