Nem érzitek magatok jobban kiszolgáltatva, hogy minden kezd áthelyeződni az online térbe és kezd személytelenné válni az életünk?

Azért ne túlozzuk el a dolog hátrányait.

Orvosi témában az egyetlen igazi hátránynak én a személyes megvizsgálás hiányában történő hiányos kórismét látom, ahol ilyen egyáltalán szóba jöhet.

"a szemtől szembeni ügyintézés nyújtotta pozitív élményeket"

Mint az időpontkérés, órás várakozás a váróban, körülvéve köhögő, ideges emberekkel? Hát, nem.

Természetesen olyankor, mikor az orvos megnyugtató pszichikai hatása is lényeges (ha tud ilyet, mert sajnos nem mind elég empatikus vagy túl fáradt, ideges ehhez).

"ha összeomlik a rendszer, hacker támadás éri vagy bármi meghibásodás akkor egyszerűen"

akkor egyszerűen az lesz, mint volt, oda kell menni.

Hogy általánosságban a netes kapcsolatok, közösségi média révén esetleg a személyes kontaktok, kapcsolatok szegényednének, lehet.

De ez is szerintem csupán lelki alkat kérdése.

Akinwek nem hiányzik a személyes kontaktus, annak eddig csak kényszerű nyűg volt, amitől most megszabadul.

De még a teljesen normális társadalmi kontaktusú embereknek is, gondolj bele, ha a netes kapcsolatokkal egyszerre sokkal több ismerősöd lesz, akivel kommunikálsz is, értelemszerűen egyre kevesebb időd jut, mint mikor kevesebb van.

Aki igényli a személyes kontaktusokat, az most is megteheti. Éppen csak azokkal nem, akiknek ez eddig sem volt lényeges, csak elkerülhetetlen.

Mondjuk az baj, csak nem látszik, ha sok embernek hiányzik a személyes kontaktus. Az deformációt jelent. Az ember társas lény.

Ugyanakkor a kiszolgáltatottságot valóban sokan érzik, ez azonban nem az online tértől, hanem az ismerethiánytól van. Kiszolgáltatottnak bármitől érezheti valaki magát, ez azonban annak nem ismeretét, de elgalábbis gyakorlathiányt jelent. Szoftveresként tudom, a felhasználó kezdetben átlagon felüli "babusgatást" kíván. Ettől megjön bizalma, attól a bátorsága, attól csak egy lépés az ismeret. Ha egy nem szakmabéli felhasználó megismeri jól az adott szoftvert, általában inkább az önbizalma nő meg (nagyon helyesen).

A fő probléma inkább az, ami általában is. Ha a dolgot nem úgy és arra használjuk, ahogy kell és amire való. A kést viszonylag sokan ismerik, de aki zöldségvágóval akar húst szépen szeletelni - hát elátkozza.

Az egészségügyben van egy csomó dolog, amihez protokoll, eljárás kell, nem ember, főleg nem hozzáértő. És van egy csomó dolog, amihez kell ember. A kettőt keverni nem jó. Ez attól szokott előfordulni, hogy a feladatok, szerepek szervezését hozzá nem értő végzi, akár mert megbízták. akár mert beképzelt és hatalma van hozzá. Például rengetegen vannak, akiknek krónikus betegségük van, ez lényegében változatlan, havonta megy receptért, amit hosszas sorbanállás után az asszisztenstől kap meg. Az, hogy ma három havonta egyszer elég egy telefont megereszteni, semmivel se kell törődni, kevés embernek okoz gondot, de rengeteg munkaerőt és fölöslegesen lefoglalt időt szabadít fel. Diagnózist viszont ne online kérjünk.

Alapvető probléma itt, hogy az elektronika kormányszinten durván el lett hanyagolva. Ennek számos következménye van a kezdetlegességektől a gyenge eszközökön át a még gyengébb problémamegoldó rendszerekig, de legfőképp a technológiától való idegenkedés miatt, ami a nem megfelelő képzés, ismeretterjesztés következménye. A hirtelen több irányból ránk szakadó elektronizáció tömegekben okozott zavart, de jó kezeléssel (irányítással) ez gyorsan kiküszöbölhető. Főleg ha az előnyokre fókuszálunk, a hátrányokat meg javítjuk. Nálunk még az e téren igencsak tapasztalt ELTE (TTK) és BME is hatalmas problémákkal küzdött, mert minden bevezetésnek, tevékenységnek megvan a maga időszükséglete. De az most nem állt rendelkezésre. Mára a helyzet sokat javult, és még hatalmas tere van a konszolidációnak. Csak jól kell hozzáállni. És ebben nem a mezei polgárnak kell példát mutatni. Ő ma inkább rossz példákat lát.

"Az deformációt jelent. Az ember társas lény."

Ez a megállapítás csak általában igaz - ahogy a farkasok esetében is, viszont ahogy a farkasoknál, az emberek között is előfordulnak magányos példányok.

Hogy most ez deformáció-e, vagy sem, ezt felesleges firtatni.

Még ha az is, akkor sincs semmi, sok fajta "deformáció" van, a cukorbetegség is az, meg a rövidlátás is, de azokkal nincs senkinek semmi problémája.

#7: a hiba benned van, nem kell 4 fal között maradni, rengeteg ember van az utcán, nézd meg. Sőt több idejük van, mert nem ülnek a váróbannés ügyfélszolgálatokon órákat :) Aki meg végre otthonról dolgozhat, annak pláne.

A lezárások alatt is összeültek az emberek sörözni, csak parkolban, vagy egymás lakásán.

Az csesz fel leginkább, hogy mennyire befolyásolhatók az emberek, nincs egy saját gondolatuk. Benne van a két csodaoltás "érted is", és még mindig otthon retteg a sarokban.

Rengeteg fiatal tönkrement lelkileg, mert teljesen beszopták ezt a félelemkampányt.

#7 nem szükséges négy fal között élni, mindössze körültekintőbben (ez pedig serkenti az agyműködést). Nem maradtam ki, legfeljebb néhány személyes találkozásból. Nem hagyatkozom véletlenre, rendszeresen felhívom, akivel beszélgetni kívánok. Hírt akkor is mondhatnak, azonban ezt is lehet összefogottabban csinálni.

#8 nem osztom a 2. bekezdésben írottakat. Az unokahúgom férje pontosan így fertőződött meg. nem sok hiányzott, hogy rámenjen. A rettegők meg a annak a másik oldala, ahol a hőzöngők és vírustagadók vannak. Ez pedig (mindkét fajta) a tudatlanságból fakad, ami viszont politikai kérdés. Az oktatás állapota és a társadalmi manipuláció.

#7

Nekem pl. egyáltalán nem hiányoznak úgy általában az emberek.

Kertes házam van, így a 4 fal között sem kell ülnöm, ha nem akarok.

Értem, hogy te ingerszegényebbnek és magányosabbnak érzed az életet, de sokan vannak, akik viszont nem.

Én például látom egy olyan aspektusát is ennek az egésznek, hogy nem az emberi kapcsolatok hiánya miatt kínlódott a legtöbb ember - hanem azon hisztiztek, hogy nem járkálhatnak nyaralgatni meg wellnessezgetni.

És nem az a bajuk, hogy nem találkoznak emberekkel, hanem hogy nem tudják a fészbukra meg az instára posztolgatni, hogy "már megint milyen csodálatos helyen jártam, milyen finomat ettem, lájkoljátok és irigykedjetek rám, milyen fasza az életem".

Mert egy életmód lett ez az internetes figyelemkurvuló celebkedés, mindenki ilyen életcsászára berki krisztiánnak képzeli magát, amikor lemegy a balatonra és szelfizik a koktéljával egyet.

És ez az, ami hiányzik a legtöbb embernek, nem a többi ember társasága.