Egyedül a materializmus tartja fenn a kapitalista rendszert?

"Ezt honnan tudjuk ennyire biztosra?"

Onnan, hogy a kapitalizmus vidáman fejlődik. :)

"Az átlag indiai például semmiképp sem annyira önző és materialista mint egy angol vagy német."

Az átlag indiai is többet akar, mint amennyije van.

Értsd meg, a lényeg, hogy nem lehet MINDENKIT Terézanyává változtatni, akkor meg borul az önzetlenségi rendszer.

"azt nem jelenteném ki, hogy a kommunizmus teljesen megbukott, hiszen a világ második legnagyobb hatalma jelenleg kommunista berendezkedésű és hamarosan a világ vezető hatalmává fog válni"

Papíron kommunista, pártvezetésileg az, valójában pontosan olyan kapitalizmus folyik ott, mint máshol.

Csak annyi a különbség, hogy a kapitalista profittermelés jelentős része állami kézben van.

" A kérdés csak az, hogy a kommunizmus mely formái buktak meg"

Az összes, ami volt. :D

bocs, nem, Észak-Koreában még haldoklik.

"Míg a lélek haldoklik. Miért van annyi boldogtalan depressziós gazdag? Á, nem azért mert a vagyon halmozás nem hozta el a kívánt beteljesedést? A depresszió miért van a tetőfokán a fejlettebb, gazdagabb országokban, mint a szegényekben?"

ennek semmi köze a kapitalizmushoz.

"a lényeg nem ezen volt, hanem a kultúra hatásán amit az önzetlenségre kifejt. Ezt tehát nem cáfoltad."

Tényleg nem érted? A "kultúra" hatása sem csinál mindenkiből szentet. Soha. Anélkül meg cseszheted az idealista álmodat.

"Nem igaz. Vegyes. A kapitalista vállalatok szimbiózisban élnek az állami vállalatokkal, de a gazdaság és társadalom irányát még mindig a párt szabja meg"

Nem a profit, dehogy.

Ébredj már fel.

> Nevezzük spiritualizmusnak (ami filozófiai irányzat) vagy spiritualitásnak, a lényeg a lélek, szellem felsőbbrendűségén van

Ne nevezzük annak! Miért definiálnánk újra már jól definiált fogalmakat? Amiről te beszélsz az az idealizmus. És sejtésem szerint nem is a kapitalizmusról beszélsz, mert az annak a kérdése, hogy a termelési eszközök magán, vagy állami, esetleg közös kézben vannak. Sejtésem szerint te inkább a fogyasztói társadalomról akarnál beszélni.

> Szerintem ilyen beállítottságú társadalom mellett a kapitalista rendszer nem tudna fennmaradni.

Nézz meg pár országot vallás és GDP alapján. Pl. ott van Tajvan. A népesség 35%-a buddhista, a 36¸37%-uk a taoizmus valamelyik ágában hisz, és még van egy 4% keresztény, a lakosságnak pusztán 14%-a nem tartja magát vallásosnak. És… Egy főre jutó GDP-ben veri Magyarországot.

~ ~ ~

Az, hogy valaki hisz valamiféle metafizikai létezőben, sőt azt tartja elsődlegesen fontosnak, attól még a fizikai világban él, és a fizikai világban is akarhat elérni sikereket. Pl. itt Európában a kálvinizmus, a predestináció is a kapitalizmus malmára hajtotta a vizet. Hiszen Isten eleve elrendelte azt, hogy ki az, aki üdvözülni fog és ki az, aki elkárhozik, és ezen embernek nincs hatalma változtatni. Viszont annak, hogy valaki a túlvilágon üdvözülni fog, annak lehet jele az, ha a földi élete során is jól alakulnak a dolgai, sikert ér el, gazdagodni tud stb…

Más oldalról itt hajlamosak vagyunk elkövetni azt a hibát, hogy mikor egy keleti vallás követőjére gondolunk, akkor mondjuk egy tibeti szerzetest képzelünk magunk elé. De ehhez nem kell keletre menni, egy katolikus szerzetes ennek az analógiája. És ahogy attól, hogy valaki hisz a kereszténység Istenében, Jézusban, attól még világi életet fog élni. Hasonlóan egy buddhista, taoista, hindu átlagember is hisz mondjuk a reinkarnációban. De amíg erre nem kerül sor, azért mégiscsak szeretne egy nagy képernyős tévét, egy mosogatógépet, egy klímát, egy autót stb…

Másik oldalról meg van, aki nem hisz semmiféle metafizikai létezőben, de rájön, hogy az anyagi javak csak ideig-óráig teszik az embert boldoggá, és nem törekszik ezeknek a hajszolására, hanem igyekszik szellemi természetű boldogságot keresni, keresi a művészetekben a szépet, többre értékel egy több napos hátizsákos túrázást egy tengerparti koktélozásnál.

Tehát a dolog elsősorban nem valamiféle vallási meggyőződésen múlik, hanem inkább egy értékrenden, amit vallásos és ateista alapon ugyanúgy fel lehet építeni.

~ ~ ~

> mert amint láthattuk az emberi lélek művelhető

Ja, pl. a rendszerváltás előtt művelték is az emberi lelket. Volt Vers mindenkinek, meg volt A hét műtárgya, meg kismillió kulturális tartalmú műsor, kvázi minden nyakon volt öntve kú'túrával. Meg elvárás volt, hogy mondjuk valaki olvasson Marxot, vagy más, szocialista, kommunista gondolkodót. És műveltebbek lettek tőle az emberek? Hát így visszanézve a szüleim generációját nem igazán. Sem lexikális tudásuk nem lett ettől több, sem mélyebb filozófiai gondolkodásra nem lettek tőle alkalmasabbak.

Mindenki a saját jellemét, szellemét tudja művelni. Akkor, ha erre igénye van. Mást maximum inspirálni tud, hogy ő is elinduljon egy ilyen úton. De nem lehet széles tömegeket „központilag” művelté tenni. Ráadásul ezt az utat minden generációnak magának kell bejárni. Attól, hogy apuka, anyuka eljutott valamiféle mély belátásra, ami gyökeresen megváltoztatta az értékrendjét, világképét, attól még a gyerekben ezek a felismerések nem történtek meg.

Amúgy minden korok ideológiai forradalmának az a kritikája, hogy nem lehet a társadalmi rend megváltoztatásával „megváltani” a világot, ha maga az ember nem változik. Hiszen a társadalom emberekből áll. Lehet vadhajtásokat ideig-óráig visszametszeni, de egy másik társadalmi rendszerben újra felszínre fog kerülni az emberek jellemhibái. Más rendszerben talán máshogy, de összességében hasonló mértékben.

~ ~ ~

> “Mindenki valamennyire önző, valamennyire lusta, valamennyire kapzsi.“

> Ezt honnan tudjuk ennyire biztosra?

Alapvető evoluciós drive, amire kb. minden élőlény törekszik, hogy ne pazarolja az energiáit. Ha valamit meg lehet csinálni nehezen és könnyen, akkor csinálja könnyen. Ha valamit nem kell megcsinálni – nincs, vagy kevés praktikus haszna van –, akkor ne csinálja. Ha van egy bolt tőled 300 méterre, meg van 900 méterre, és a távolabbinak nem nagyobb a termékkínálata, nem jobb az áruk minősége, sem az árai, akkor minek mennél 900 méterre, mikor mehetsz 300 méterre is. Vagy „nem sokan” vannak, akik bár megtehetnék, hogy vegyenek egy mosógépet, amibe csak be kell szórni a ruhát, majd mosás után kiteregetni, de mégis inkább azt választják, hogy egy héten egyszer reggeltől estig kézzel mosnak.

Az ember kényelemre törekszik, energiabefektetési minimumra. Igen, az ember lusta és kényelmes… Ha megteheti. És a fogyasztói társadalom megteremti a lehetőséget, hogy ezt megtegye. Miért? Mert erre van széles körben igény.

> Az átlag indiai például semmiképp sem annyira önző és materialista mint egy angol vagy német.

Csakhogy ez nem az önzőségen múlik. Az önzetlen ember is csak megveszi – ha teheti – az autót, a mosogatógépet, a légkondit. Lehet, hogy nagyon kedves, lehet, hogy segítőkész, önfeláldozó, de nyilván gondol magára is. A fogyasztói társadalmat nem az hajtja, hogy az ember többet akar, mint a másik, hanem az, hogy többet akar, mint amennyije előtte volt.

~ ~ ~

> Egyébként nem vagyok kommunista párti egyáltalán de azt nem jelenteném ki, hogy a kommunizmus teljesen megbukott

Pedig úgy néz ki… Kommunizmus sehol nem volt a világon, leszámítva kisebb közösségeket – mint pl. egy szerzetesrendet –, de nagyobb méretben a kommunizmus csak cél volt, a megvalósítási kísérleteket kudarc kísérte. Nem tudom, hogy igaz-e vagy anekdota, de a történet szerint a Szovjetunióban egy kisebb városban bevezették a pénz nélküli kommunizmust, azt, hogy az anyagi javakból mindenki szükségletei szerint részesüljön. Hatalmas pazarlás lett a vége, elég költséges volt a város működését kívülről fenntartani. Bement valaki a boltba, leemelt egy liter tejet, kortyolt belőle hármat, és eldobta. Minek vigye magával? Hiszen hamarosan jön visszafele, egyszerűbb leemelni egy másik literes tejet a polcról. Termelni meg senki nem termelt. Miért? Fizetést nem kap érte, fizetésmegvonást sem, ha nem termel, így mindenki annyit termelt, amire neki, meg mondjuk a családjának szüksége volt.

Persze ha tovább megy a dolog, idővel mindenki rájön, hogy az nem olyan vicces, hogy bár minden „ingyen” van, csak éppen semmi nem elérhető, mert a pék nem süt, a tejet senki nem viszi el a boltba, sőt ki sem nyit a bolt, vagy ha nyitva is marad, senki nem gondoskodik az utánpótlásról. Idővel mindenki elkezdett volna kicsit többet termelni, mert egy kiló kenyeret el lehet cserélni a másikkal egy liter tejre, stb… Igen hamar eljutottak volna a cseregazdaságig, onnan meg egy lépéssel a pénzig, aztán a kapitalizmusig. Ha kisebb, átlátható méretű közösségről lett volna szó, talán a kommunizmus is működhetne, de amit egy akkor a társadalomról beszélünk, ahol a társadalom jelentősebb hányadát nem ismerik az emberek, ott az árucsere, majd a pénz, és a kapitalizmus fog kialakulni.

Tehát akármennyire is a kommunizmus volt sok helyen és sokáig a cél, igazából félútig sem jutottak soha a megvalósításában, mert ország méretű társadalomban nem működik.

> hiszen a világ második legnagyobb hatalma jelenleg kommunista berendezkedésű és hamarosan a világ vezető hatalmává fog válni

Pont azért, mert folyamatosan tértek/térnek át a tervgazdaságról a piacgazdaságra. A mezőgazdaságban a kollektivizálás helyett inkább állami gazdaságok jöttek létre, a szolgáltatásban, könnyűiparban meg erősen megjelentek a magáncégek, teret engedtek a külföldi cégeknek, vállalkozásoknak. Kína gazdasági szempontból nem kommunista, névleg is „szocialista piacgazdaságnak” szokták nevezni.

> “Onnan, hogy a kapitalizmus vidáman fejlődik. :)“

> Míg a lélek haldoklik. Miért van annyi boldogtalan depressziós gazdag?

A kapitalizmusban a gazdaság fejlődik vidáman. Kommunizmus meg nem volt. A szocializmus is inkább a hiányt termelte, és nem ettől sem lettek egy szemernyit sem boldogabbak az emberek. Igen, van sok boldogtalan gazdag. Meg még több boldogtalan szegény is. De ez nem a társadalom gazdasági, tulajdoni berendezkedésén múlik, hanem azon, hogy az egyes egyének felismerik-e, hogy mondjuk egy tábortűznél sütögetett szalonna ezerszer többet ér, mint egy vacsora egy fine dining étteremben. És ez akkor is így van, ha szocializmus van, akkor is, ha kapitalizmus. Van, aki ezt képes felismerni – gazdasági rendszertől, vallási meggyőződéstől függetlenül –, meg van, aki nem talál rá erre az útra.

> a boldogság egyedül lelki síkon található meg és ösztöneid kielégítése azt sosem adja meg neked

Viszont korgó gyomorral, vagy hidegben vacogva ritkán jut az ember mély filozófiai belátásokra. Ha idealista szemmel nézzük, az ember test és lélek kettőssége (minimum, mert lehetne test-lélek-szellem hármasságról, meg keleti filozófiákban több szintről is beszélni). Lehet, hogy a léleknek kell irányt mutatni a testnek, de teste is van az embernek, a testet is jól kell lakatni, jól kell tartani.

A test kielégítése nem jelenti azt, hogy az ember a lelki igényeit ne elégíthetné ki. A test sanyargatása sem jelenti azt, hogy az ember lelki téren fejlődne. A kettő nem függ szorosan össze.

Csak még annyit hozzá, hogy a korábbi, diktatorikusabb rendszerekben az emberek születésüktől abban a tudatban nőttek fel, hogy több a kötelességük, mint a joguk és a kevés jogaik is csak a kötelességeik elvégzésének köszönhetőek.

A demokrácia, liberalizmus trényerésével a jogok előtérbe kerültek, a kötelességek háttérbe és kényszerű nyűggé csökevényesedtek.

Az emberek ma biztosak abban, hogy nekik minden alapvetően JÁR, függetlenül attól, mit tesznek cserébe a közösbe.

A kapitalizmus ezt tarja féken azzal, hogy az elvi jogaid, járandóságaid véget érnek ott, ahol véget ér a pénzed, tehát kénytelen vagy tenni a közösbe, ha élni akarsz a jogaiddal.

Sajnos erre szükség van.