Melyek a fő kapitalista és liberális értékek amelyeket a jelenlegi rendszer átad a fiataljainknak?

A kapitalizmus egy gazdasági rendszer, a lényege, hogy a termelőeszközök többnyire magántulajdonban vannak. Pl. a gyakorikerdesek.hu-t egy WebMinute Kft. üzemelteti, és nem az Állami Honlapüzemeltetési Vállalat. Ehhez nem kapcsolódik értékrend. Lehet egy értékrend kérdése az, hogy a kapitalista, vagy gazdasági szempontból egy kommunista rendszert tart-e valaki jobbnak, illetve az, hogy a gazdasági rendszer kapitalista berendezkedésű, az okoz mindenféle jelenségeket, amiknek van morális vetülete, de önmagába a kapitalizmus nem tartalmaz semmiféle értékrendet.

A liberalizmus már jobb kérdés, mert van gazdasági értelemben vett liberalizmus is, de van társadalmi, ideológiai tartalma is. Itt kétféle szemléletet lehet megfogalmazni, az egyik szerint a társadalom az elsődleges, az egyéneknek akár áldozatokat is kell hozniuk a társadalom érdekében (ez kb. a konzervatívnak nevezhető álláspont). A másik szerint az egyén az elsődleges, a társadalomnak akár áldozatokat is kell hozniuk az egyének érdekében (ez alapvetően a liberális szemlélet). És mivel a társadalom alapvetően az egyének összessége, így mindkettő egy kicsit torz kép, de vannak kérdések, mikor ennek a fajta szemléletnek van létjogosultsága.

A liberalizmus az ember szabadságának maximalizálását tűzi ki célul. Az alapja az, hogy minden szabad, ami másoknak a szabadsághoz való jogát nem sérti.

Amúgy számos liberális érték mára már kvázi a konzervatív értékrend részévé vált. A liberalizmusnak ugye csak részben ellentéte a konzervativizmus, a konzervativizmusban ott van az is, hogy minden úgy jó, ahogy régen is volt. Pl. ilyen liberális érték, hogy szabadjon már az egyéneknek eldönteniük azt, hogy kiket bíznak meg a közös ügyeink – a politikai ügyeink – vezetésével. Az, hogy a vezetőinket ma választjuk, és a hatalom nem öröklődik, az ilyen liberális vívmány. Ugyanilyen liberális vívmány a törvény előtti egyenlőség, hogy ne legyenek valakinek pusztán a származásából fakadóan mindenféle előjogai. A szólásszabadság is liberális vívmány, hogy elmondhasd a véleményedet, hogy az aktuális vezetés – legyen az bal- vagy jobboldali – szerinted rossz döntéseket hoz. Vagy elmondhasd, hogy te a rockzenét sokkal értékesebbnek tartod, mint a rapet. A vallásszabadság is ilyen, legyen neked szabad eldöntened, hogy milyen vallást, és milyen vallási irányzatot gyakorolsz, ne zárjanak börtönbe, pláne ne végezzenek ki azért, mert te mondjuk nem római katolikus vagy, nem jársz vasárnaponként misére, vagy nem kereszteled meg a gyerekedet.

Persze van számos olyan kérdés, amiben mind a mai napig társadalmi vita folyik, ilyen pl. a szexuláis szabadság kérdése (a homoszexualitástól a prostitúció dekriminalizálásáig), vagy pl. az abortusz, az eutanázia, a drogliberalizáció kérdése. Jellemzően azért maradtak ezek nyitott kérdések mind a mai napig, meg sokszor különböző szabadságjogok ütköznek egymással, illetve azért, mert adott esetben az egyénnek a mai szabadságát kell korlátozni a későbbi szabadságjogainak a biztosításához.

Hogy mindezekről nekem mi a véleményem? Nem fejtem ki, tessék kérem a fenti gondolatokat is objektíven olvasni, én nem azt írom, hogy én mivel értek egyet, hanem hogy a liberalizmus értékrendje mit tart magáénak.

~ ~ ~

Azt is gondolom, hogy az ember világképének, értékrendjének számtalan olyan tényezője van, ami független a társadalmi és gazdasági berendezkedéstől. Van egy csomó olyan erény, ami vagy belső, vagy közvetlen emberi kapcsolatokról szól. Az ideológiától és politikai, gazdasági rendszertől független, hogy a türelem, a higgadtság, az önzetlenség, a pontosság, a kitartás, a kreativitás, az intelligencia, a tudás, a bátorság, az udvariasság mind-mind erény, érték.

Az is gondolom, hogy azért az értékrendet alapvetően nem a társadalom tanítja meg mondjuk egy gyereknek, egy fiatalnak, sokkal inkább a család, a közvetlen ismerősök, és legfőképpen a kultúra úgy általában a könyvektől a filmeken át, a szokásokig, ünnepekig.

~ ~ ~

> Valamiért úgy fest, hogy morálisan a fiatal generációk egyre jobban meg vannak csúszva.

Meglehet. Bár kvázi minden korban ezt mondta az idősebb generáció a fiatalabb generációra. Van ebben valamiféle szubjektív tényező, felnőttként az ember számos dolgot megtanul, belát, ha jól csinálja, akkor bölcsebbé válik, és néha hajlamos visszavetíteni ezt a fiatalabb énjéről alkotott képre, és azt összehasonlítani nem is a mai fiatalsággal, hanem azokkal a negatív jelenségekkel, amik a mai fiatalság részéről őt zavarják. Régen is voltak mondjuk az utcán részegen hangoskodó fiatalok, csak amíg fiatal voltál, ez kevésbé zavart. Ma is vannak, és ma jobban zavar. Meg ma is vannak szorgalmas, nemes célokért küzdő fiatalok, mint ahogy régen is voltak, csak ma már nem mozogsz közöttük, nem látod őket annyira. Ők nem annyira markánsan tűnnek fel az életedben, mint az utcán hangoskodók.

Illetve minden korban más értékek teljesülnek ki, és minden kor más erkölcsi hibákat generál. A saját erkölcsi hiányosságaidat nem tartod olyan fontosnak, lényegesnek, mert egy olyan korban szocializálódtál, ahol ez nem volt annyira lényeges. Mások lehet, hogy nem kevésbé rendelkeznek erős erkölcsi értékrenddel, csak más hiányosságaik vannak, amit ők nem, te meg lényegesebbnek gondolsz.

De objektíven nézve azért lehet, hogy a mai korban valóban kicsit kileng az inga. Majd visszalendül. Pl. – nem teljesen erkölcsi természetű példa – itt Magyarországon a Kádár-rendszerben volt egy erős hiányosság az igényesség terén. Mivel egy-két tévécsatorna volt, és nem volt a hétköznapokon túl sok más szórakozási, kikapcsolódási lehetőség, így mindenki ezt nézte. Az emberek nézték az Izaurát és a Dallast, korábban meg mondjuk a Dericket, ami nem volt túl igényes, de hozzászoktak az emberek, és nem is alakult ki – később sem – bennük igényesség. Túllengett az inga. A mai fiatalok egy jelentős része pont ezért nem néz tévét, mert igényesebb arra, hogy milyen tartalmat fogyaszt, és van is lehetősége válogatni.

"A liberalizmus az ember szabadságának maximalizálását tűzi ki célul."

Pontosan.

"Az alapja az, hogy minden szabad, ami másoknak a szabadsághoz való jogát nem sérti."

És pont ez az a határ, ami mindig is vitás lesz.

"De objektíven nézve azért lehet, hogy a mai korban valóban kicsit kileng az inga."

Úgy van. A szélsőségek után a középérték sosem áll be elsőre, mindig elmegy a másik irányban.

Ahogy Dél-Afrikában az apartheidet követték a fehérverések stb., úgy van éppen most a kisebbségek egyenlővé tétele túlerőltetve a kisebbségek előnybe hozására.

És ezek valóban kivétel nélkül elsimulnak. Csak generációk alatt, miközben az átcsapás maga meg most mindenhol sokkal gyorsabban jön és borzalmasan túlerőltetve.

Sajnos az ilyen lengéseknek mindig, mindenhol lesznek megszenvedői, most éppen a többség, a kisebbség javára.

Valóban az is benne van, hogy az embernek a hosszú idejű megszokásaitól eltérő dolgok gyakran váltanak ki ellenérzést és jön a "régen minden jobb volt" hangulat, alaptalanul.

#14:

Nem tudom, nem érzem, hogy annyira szétvásárolnám magam tudat alatti késztetésre.

Bizonyára van, akinél hat, de én spec akkora ívben tojom le a reklámokat, hogy csak na.

Ha tudom, hogy valami kell, akkor keresek rá az adott árura és akkor sem reklámot, hanem teszteket keresek.

> De az is idetartozik, hogy a marketing szakemberek nagyon jól ismerik az agy gyengeségeit és…

Kérdés, hogy ez ide tartozik-e, mármint az eredeti kérdéshez. Fogyasztói társadalomban élünk, aminek megvannak a maga negatív jelenségei. De ez biztos, hogy csak a kapitalista gazdasági struktúra hatása? A Kádár-rendszer nem volt kapitalista, a termelőeszközök jórészt állami kézben voltak. Liberális sem volt. Mégis ha túltermelés volt, akkor megpróbáltak megfelelő keresletet generálni, ami sajátos reklámokhoz vezetett, hiszen nem márkákat, hanem termékek reklámoztak (hurkát, tejet), de még ha valamilyen márkát, céget is, akkor ezeknek amúgy sem volt konkurenciájuk, vagy a konkurencia is állami volt (Skála, Pécsi kesztyű, Tisza cipő). Akkor is volt az emberek között versengés, akinek nem volt autója, az szeretett volna, akinek Trabantja volt, Ladát szeretett volna, stb…

Még régebbi időkre visszanézve egy királyság sem volt sem nem kapitalista, sem nem liberális. De pl. szerzetes rendek, apátságok is termeltek bort, pezsgőt, sajtot, mindenfélét, ezeknek meg is volt a kereskedelme, marketingje is, eredeti Champagne-t csak az elit engedhette meg magának, és mindenki akart volna a fogyasztása révén úgy érezni, hogy ezen elithez tartozik. Azért ma sem mondható az, hogy a római katolikus egyház liberális lenne, mégis ugyanúgy reklámozzák magukat, mint mindenki más, sőt ugyanúgy alkalmazzák a marketing pszichológiai trükkjeit. Én nem egy olyan templomban, katedrálisban, apátságban jártam, ahol kimondottan rágyúrtak a turizmusra, és eljátsszák azt a trükköt, hogy az út kifelé a templomból, apátságból egy ajándékbolton keresztül vezet, hogy ha nem is akartál eredetileg, de ha már ott vagy, veszel valamit ajándékba másnak, és ha már másnak vettél, veszel magadnak is.

Én úgy érzem, hogy ahol van egy viszonylagos jólét, ott van kereslet, ahol kereslet van, ott lesz kínálat, és lesz verseny is, és ahol mindez megvan, ott megjelennek a fogyasztói társadalomra is jellemző negatívumok. Az egész az ember egy igen erős ösztönéből, a gyűjtögetési ösztönből fakad, függetlenül a rendszer gazdasági struktúrájától, és függetlenül attól, hogy úgy általában milyen elvek, értékrendek, világképek jellemzik az emberek gondolkodását úgy minden más téren. Ennek elejét venni maximum tiltásokkal és komoly szabályozásokkal lehet, de ez is csak ideig-óráig működik, ha valami tiltott, de van rá igény, akkor az maximum illegálisan fog működni.

~ ~ ~

#14: > Bizonyára van, akinél hat, de én spec akkora ívben tojom le a reklámokat, hogy csak na.

Ha nagyon tudatos vagy, akkor is hat rád a reklám. Lehet, hogy a fogyasztásod mértékre nem annyira, de abban mindenképpen, hogy melyik terméket választod. Ha te évek óta a „Hagyományos mosóport” használod, és lemész a boltba, de éppen nincs „Hagyományos mosópor”, akkor nem fogsz ott teszteket nézni, nem lesz mi alapján eldöntened, hogy melyik mosóport választod. Te melyiket vennéd meg ilyen esetben? Az Ariel mosóport? Vagy a SuperClear márkájú mosóport? Hiába van ott a második nevében a marketing bullshit (super), az Ariel mosóport fogod nagy eséllyel választani, mert azt „ismered”. Nem hasonlítottad össze a két mosópor hatását, nem minőség alapján döntesz, valószínű nem is leírás, termékjellemzők, és ha nem vagy túl csóró, nem is feltétlenül ár alapján, hanem az alapján, hogy melyiknek a reklámjával találkoztál többször.

Hát az eredeti kérdéstől nagyon eltértünk.

Szóval: NINCS liberalizmus. Van viszont rengeteg követője, hirdetője, szószólója, akiknek megvan (az egyáltalán nem azonos, nagyon is eltérő) véleményük arról, mit kell liberalizmusnak nevezni. Sőt, e véleményvezérek nézetei is változnak, mert egyfelől hat rájuk (is) a környezetük, másfelől gyűlnek a tapasztalataik. Liberalizmus akkor lenne, ha úgy nézne ki, mint egy matematikai axiómarendszer. Ahol van mihez viszonyítani, van rendszere. Egy nézetnek (mint neve is mutatja) van sok képviselője. Természetesen van fősodor, vannak tulajdonságok, amelyek köthetők, a liberalizmushoz, és vannak, amelyek biztosan nem. A kettő között pedig van egy elmosódott határ. Ezért röhejes, mikor valaki úgy erősködik, hogy egy „izmus” márpedig ilyen. Nem, egy adott képviselője olyan.

A liberalizmus tehát nem az egyén szabadságának maximalizálását tűzi ki célul, ez inkább az ultraliberalizmus (nálam szinonimaként: hiénák) sajátja. Akkor is, ha mázként hozzátesszük, hogy a „többiek kára nélkül”. Akkor miért nem ilyenek a törvények?

Ehhez képest a kapitalizmus egy gazdasági irányelv, még kevésbé lehet azt mondani, ez kapitalizmus, az meg nem. Történetesen a korai kapitalizmusnak számos olyan tulajdonsága volt, amit ma diktatúráknak tulajdonítunk, innen a vadkapitalizmus elnevezés. Ugyanakkor a mai kapitalizmus számos olyan elemet tartalmaz, amelyet régebben kifejezetten a munkásosztály, annak jól szervezett része követelt. Aki nem hiszi, nézzen körül a Google munkaszobáiban és a többi létesítményében. A legtöbb magyar dolgozó elképzelni sem tudja…

Pár szót a reklámról. Nem a fogyasztói társadalom sajátja. Az élet sajátja. Nem a tudatosságon múlik a hatás, nem is az „ellenálláson”, hanem a hozzáálláson. Az ember versengő típus, ez evolúciós jelenség. Más kérdés, hogy tudatos is, és ez jól elkomplikálja a helyzetet. Az ember társas lény is, és ez információáramlást is jelent. Ahol erős a csoportszellem, ott a reklám hatástalan, mert ott a „szomszéd véleménye” fontosabb. Ennek is megvan az oka, az ember utálja a bizonytalanságot. A reklámnak nem feltétlenül hisz (ismeretlen), jobban hisz annak, akihez érzelmileg kötődik (még ha az rosszul is tudja).

A reklám, a marketing, a politikai különösen, azt a pár tíz éves tudást hasznosítja, ami az agy működéséről szól. Az agy asszociatív (például ezért sincs MI), ezért ha valakiben az közlés olyasmit idéz fel, amiről pozitív tapasztalata van, akkor azt azonnal elfogadja Ez az átverés legfőbb módszere. Az elemző agy ugyanis nemcsak lusta, de komoly képzéssel kell megszerezni a lehetőségét. Ez pedig a társadalom többségének nincs, és akkor még egyéb tényezőkről, például pénzbeli motivációról nem is szóltunk.

Az egészről, főleg politikai vonzatáról, még annyit, ez a képviseleti (és többségi elvre épülő) demokrácia rákfenéje, mióta az ember rájött a manipuláció hatékony módszertanára. Mára a képviseleti demokrácia elavult akkor is, ha Magyarország, USA, vagy éppen skandináv állam a képviselője. De ez már nagyon messzire vezet.

Ezért nem is lehet válaszolni az eredeti kérdésre.

Csak másodperce visszatántorogva a reklám témájára, lehet, hogy csak én vagyok túlságosan praktikus gondolkodású ehhez, számomra a reklám maximum annyit mond, hogy hírt ad egy esetleg addig nem ismert termék létezéséről és esetleg utánanézek, ha amúgy adott termékcsoportra amúgy is szükségem lenne.

A reklám eredeti funkciója elvben pont ez lenne.

Csak hát a reklámpszichológia ennél nagyobb hatásfokot hoz ki eladásban azzal, ha a vevőjelöltbe tudatos, tudattalan olyan plusz előnyöket sugároz bele a termék birtoklásáról, aminek semmi köze a használati praktikumhoz. Presztízs, életérzés-növelés, hangulatfokozás, egótámogatás stb.

Én spec erre a részre érzem magam immunisnak.

Nem fogok megvenni egy "márkás" terméket csak azért, mert többnek hiszem magam tőle vagy mert azt hiszem, többnek látszom tőle.

Főleg, ha amúgy van jobb és olcsóbb egyben.

De valószínűleg nem vagyok egy fogyasztói társadalmi mintapélda. :D