Ha az emberiség a technológia haladása következtében elpusztítja a környezetét, akkor miért nem az a tudomány legfontosabb jelenlegi csapásiránya, hogy megváltoztassa az ember ösztöneit, őskori gondolkodását, aminek ez a működés köszönhető?

Az oktatás és a nevelés (szülői nevelés is) feladata lenne.

Ha ez megvan a felnövő nemzedék tudósai már ilyen irányokban fognak kaparászni.

De ez még önmagában kevés lenne.

Akik a tudományos kutatásokat finanszírozzák és vagy engedélyezik azok is ilyen szemléletűek lesznek, tehát lesz pénz is rá és akarat is nem csak elkötelezett tudósok. Ez is az okításon múlik.

Ahogy #1 és #2 írja. És tulajdonképpen folyamatban is van, csak lassan, szinte észrevétlenül változik, így az emberek hozzáállása is.

A mai átlagpolgár azért klasszisokkal többet tud és tekint természetesnek a környezetvédelem terén, mint mondjuk egy 40 évvel ezelőtti átlagpolgár.

"a kettő nem ellensúlyozza egymást"

Hát tényleg nem. Mert éppen az az életszínvonal, amin ma élhetünk, igen kemény visszametszésre kényszerülne radikálisabb lépésekhez.

És az ezzel járó munkanélküliség, gazdasági csődök, tőzsde-összedőlés több emberéletet tenne tönkre RÖVID távon, mint amennyit a mai társadalom elviselne, még akkor is, ha HOSSZÚ távon még többen fognak szívni, ha minden így megy tovább.

"Szerintem a mai környezetvédelem nagy része csak kirakat."

Szerinted. De ez nincs így. Egyszerűen csak olyan lépésekkel halad, ami nem borítja meg a világgazdaságot. De halad. Nézd a megújuló energiák terjedését, elektromos közlekedést, fúziós energia fejlesztése, kismillió egyéb dolog.

Csak az átmenet, változás folyamatos és hosszú, annyira lassú, hogy nem is vesszük észre.

De vesd össze a mai világot mondjuk a 2000 körülivel, már észrevehető a különbség.

Lehet, hogy ez lassú. De ez a fenntartható tempó.

"Eszerint te optimistán állsz a jövőhöz?"

Nagyjából igen. Az élhetőbb jövőt szolgáló változások mértékét is a többi technikai témához hasonlóan exponenciálisan felfutónak látom.