Minek viseltek a lovagok nehéz páncélt, ha úgy is meg lehetett ölni őket?

Ezt a kísérleti régészet is kipróbálta. :) Az összetevői sokfélék, mert a páncélok vastagsága változatos volt, középen vastagabbak voltak, oldalt meg vékonyabbak, tehát az sem mindegy hol érte a nyílvessző. Aztán meg a kovácsok is készítettek különféle páncélokat, más és más acélból, más vastagságokkal és alakzatokkal. Ezek mind befolyásolták a nyilak elleni védelmet is. A nyílhegyek is változatosak voltak, ami megint egy tényező ami befolyásolta, hogy átmegy-e a páncélon. Ott van aztán a lőtávolság ami közelről erősebb. És végül ott van az érkezési szög is ami két embertől is függ, egyik a mozgó páncélos, másik az íjász célzása. A végén a behatolás mélysége sem mindegy, hogy az 1 cm vagy 10. Na ezek mind számítottak akkor...

A nyílhegyek tekintetében a feljegyzések szerint a bodkin nyilhegy az át tudta vinni de csak közelről, a középkori páncélt. Bodkin nyílhegy: [link]

A sima hosszú nyilak szinte sosem tudtak áthatolni rajta, ha erősebb nyíl volt és közelről, akkor még előfordulhatott. A számszeríj is inkább közelről tudott átmenni a páncélon, és ha ferdén érkezett, akkor lepattant róla, és a páncélos nyilván mozgott így kis esély volt egy pont szembőli találatra. A feljegyzésekben előfordul a páncélt átütött nyil, de a sok befolyásoló tényező miatt ritkának számíthatott. Közelről kellett lőni, megfelelő nyílheggyel, és a találat nem érkezhetett ferdén, ami önmagában is kicsi valószínűségű. Mindent összevetve inkább csak előfordult. Többnyire lepattant a páncélról, vagy csak horpadást okozott rajta. Amúgy is vastag alsó ruházat volt alatta, és még az is fogott a nyílhegyen, ha csak 1 cm-nyit ment át rajta.

Ugyanilyen az is, hogy a puskák elterjedése kiszorította a páncélt, mert átlőtte az, de ez sem teljesen igaz. A puskák Európában már a tizennegyedik század elején használatban voltak, míg a páncél használat csökkenését a tizenhetedik század második felében még nem észlelték, a tizenhetedik században még használatban volt. Tehát a lőfegyver nem önmagában szorította ki a páncélt.

Itt van két video ahol számszeríjjal lövik a páncélt és láthatóan nem könnyű átlőni vele, többnyire lepattan vagy csak éppen a hegye hatol át rajta.

https://www.youtube.com/watch?v=XMT6hjwY8NQ

https://www.youtube.com/watch?v=UqGZl5MVFPg

-----------------

Bodkin point - wiki [link]

[link]

"A páncélos lovagot ugyanúgy meg tudták ölni, mint az egyszerű ruhát viselő gyalogost."

A rövid válasz, hogy nem. A többi az előző válaszban...

Azon felül, amit a többiek írtak, azért még azt is kell látni, hogy egy csatában nem csak halálos döfések, szúrások voltak (kard, nyíl, lándzsa stb.), hanem kisebb-nagyobb vágások is, amikbe viszont rendszerint ugyanúgy belehaltak a katonák, mert vagy nem látták el a sebüket, vagy ha el is látták, a korabeli fertőtlenítés, orvoslás technikája még nem volt olyan, hogy akár az egyszerűbb sebeket is megfelelően ellássa. Magyarul, a középkori csatatereken nem csak a konkrét, halált okozó döfések, nyilak becsapódásai stb. voltak a halálosak, hanem a rengeteg kisebb-nagyobb vágás, sebesülés is, amik a csata hevében keletkeztek. Az egész testet befedő nehézpáncél nyilván sokkal nagyobb védelmet jelentett ezek ellen, mint annak a hiánya, ha ezt is figyelembe veszed, akkor teljesen ésszerűvé válik, hogy miért viselték a nagy melegekben is a páncélt.

A másik pedig a korabeli harcászat, ami a középkor jelentős részében a nehézpáncélos rohamokra épült. Vagyis a nehézpáncélos lovasság egy fegyvernem volt, méghozzá a maga korában egészen sikeres és szinte védhetetlen (pl. a keresztes hadjáratok idején az arabok sokáig nem igazán találták meg az ellenszerét). A nehézpáncélos lovagok felsorakoztak zárt alakzatban, és előre tartott kopjákkal rohammal rágázoltak az ellenfelükre, a hadsoraikat felőrőlve, megbontva ezzel. Egy ilyen roham csak úgy volt eredményes, ha a ló és a lovas is nehézpáncélban volt, egyrészt maga az elsöprő erejű, vágtató tömeg miatt, másrészt, mert amikor az ellenfél hadsoraiba ütköztek, az ellenfél mindenféle előre tartott fegyverrel próblt védekezni, vagy nyílzáporral ezek ellen, és ezek nagy részét a nehézpáncél felfogta. Páncél nélkül egy ilyen roham nem lett volna eredményes. Így viszont néhány ezer (vagy néhány száz!) nehézpáncélos lovag rohama akár teljes hadseregek alakzatait bontotta meg, és kényszerítette őket visszavonulásra. Persze a középkor vége felé már kezdett ez elavulttá válni (már a százéves háborúban vagy a huszita háborúkban is, de az invesztitúra háborúkat is ide vehetjük stb.), viszont hiába avult el, még 1526-ban is a magyar haderő legsikeresebb megmozdulása a mohácsi csatában a nehézpáncélos lovasság rohama volt, pedig akkor már ágyúval, lőfegyverrel is lőtték őket.

"A középkori páncélok nehezek és melegek voltak, a sisakban alig kaptak levegőt. Ennek ellenére a számszeríjak, és hosszúíjak nyilai simán átütötték a lemezvérteket"

Mindkét állítás téves. Alább láthatod, ahogyan több tesztet is elvégeznek egy átlagos, XIV. századi mellvértnek megfelelő vastagságú acéllemezen.

Lőnek rá angol hosszúíjjal...

[link]

...számszeríjjal, acélhegyű nyílvesszőt alkalmazva...

[link]

...sőt, még a sokkalta erőteljesebb acél szerkezetű számszeríjjal is próbát tesznek...

[link]

...és többszöri direkt találat sem üti át.

Ráadásul ez a tesztben egy teljesen sík felületű acéllemez, nem domború, mint egyébként a páncélok voltak.

A vékonyabb részeken persze átüthette (itt is fontos a feltételes mód, mert a beérkezési szög és a távolság nagyban meghatározza ezt, lecsúszhat róla még ott is a nyílvessző), de a legvastagabb - és legfontosabb - mellvérten semmi nem tudott áthatolni.

Ugyaninnen mutatok egy másik videót, ahol cigánykereket vet egy 30 kg-os lemezvértbe (plusz a sodronying súlya) öltözött ember:

[link]

A láncvérttel védett részeken, mint a hónaljak vagy a lágyék, igen, áthatolhatott szúrófegyver esetleg, minthogy a láncvért szúrások ellen nem hatékony - de ezek a részek egyfelől kis felületet jelentenek, másfelől csak bizonyos helyzetekben, például a karok felemelésekor tárulnak fel. És még akkor is ügyesség és szerencsés körülmény kell a bevitt szúráshoz - ami nem is feltétlenül halálos kimenetelű lesz.

Szintén itt esik szó arról, hogy az aláöltözet először meleg, majd ahogy átnedvesedik az izzadságtól, természetes hűtést ad. Nyilván, a közel-keleti keresztes hadjáratok európai mércével extrém időjárási viszonyok között zajlottak - bár nem tudom, mennyire valós ez az adat, amit írtál, de ez a klíma mindenesetre nem az általános, hanem az attól radikálisan eltérő helyzet.