Tudományos és technológiai fejlettség terén a csúcson van az emberiség, míg morális és erkölcsi értelemben a mélyponton?

Egy középkori vallásos olasz nézőpontjából lehet, hogy mélypont. De miért pont az ő korának és társadalmának nézőpontjából nézzük? Miért nem az ókori görög, vagy az azték, vagy a.... Miért pont egy pár ezer éves zsidó mondagyűjteményt vegyünk alapul az "globális egyetemes emberi erkölcs" meghatározásához, miért ne indiai műveket, mint pl a kámaszútrát?

Röviden a véleményem az, hogy az erkölcs borzasztóan relatív dolog, ami egy adott kor és kultúra elfogadott viselkedésnormáit jelenti. Aki szerint bármely kor vagy civilizáció erkölcsi mélyponton van, az akaratlanul is egy másik kutúra vagy kor normáit tekinti egyetemesnek, holott nem az.

Szerintem mi nem így látjuk, ahogy te, kedves kérdező. Bennünk fel se merülne ilyen buta mondat, hogy “technológiai fejlettség terén a csúcson van az emberiség”, mert félnénk attól, hogy valaki 5-6 év múlva elolvassa és jól kinevet bennünket.

Az pedig, hogy morális mélyponton vagyunk nagyon jó hír, hiszen akkor a jövőben csak javulás várható etéren.

Én a magam részéről sehol sem látom a morális züllést, de talán csak azért, mert nem olvasok bulvársajtót. Néked is ezt tanácsolom.

Például az aztékok tudomány és morális előnyben voltak velünk szemben. Ez tény.

Az hogy most minden fiatal nőstény farzsebében ott lapul a mobil, az nem technológia és nem tudomány.

Nem tudom, mennyivel lenne fejletteb, ha pl. megkínoznák vagy karóba húznák azokat, akik nem követnek valamilyen központi (pl. keresztény) erkölcsi normát. Én nem sírom vissza az eretnek pereket. A szabadság és a másik elfogadása nem feltétlenül jelent hanyatlást. Vannak persze ma is normák, csak ezek betartatásának módja változott, és a többség ma is betartja, csak nem lincselik meg (jó esetben), akik nem.

Szerintem azokban merülnek fel ilyen kérdések, akik nehezen viselik, hogy vannak másként élők/gondolkodók, és akár erővel is a maguk mintájára formálnának másokat. Épp ebben fejlődtünk, hogy ma ezek nehezebben jutnak az ehhez szükséges hatalomhoz. (Legalábbis elvben, de már ez is fejlődés.)

És még annyit akarok hozzátenni, hogy a korai ember, azaz a letűnt civilizációk tudását semmiképpen nem szabad alábecsülni: mérhetetlen intelligenciával rendelkeztek, egy vonalzóval meg tudták mérni a bolygók pályáját.

Az tévhit hogy ők buták voltak, véleményem szerint sokkal okosabbak voltak nálunk.

Sajnos minket már elvakított a technológiai fejlődés és istennek képzeljük magunkat.

A letűnt korok népei azért voltak magasabb szinten, mint mi, mert tisztelték a természet erőit és harmóniára törekedtek azokkal

Már az ókorban is ezen keseregtek: sic transit gloria mundi, vagy oh tempora oh mores, mert mindig az elképzelt régi idők nagyszerűsége lebegett a szemük előtt, holott az a nagyszerűség csalóka dolog, mert nem volt valóságos, csak képzeletben létezett.

Olyan környezetbe mindenki kerülhet minden időben, ahol ármány és cselszövés uralkodik és tobzódik a bűn, a gonoszság, de leélheti bárki az életét úgy, hogy elkerüli ezeket, bár kétségtelenül szerencse is kell hozzá, de mindenesetre mi vagyunk a jók és az erkölcsösök, meg a bűnösök is, embere válogatja, ki mit lát meg a többi emberben, a jót e, avagy a rosszat.

A Biblia tanúsága szerint a zsidók sem voltak mindig szemérmesek és prűdek, a perzsa fogságban ragadt rájuk, amit aztán erkölcsi mércének megtettek és utána kigyomlálták a szent iratokat, de maradtak benne árulkodó zárványok, ami elkerülte a papi szerzők figyelmét, a Bibliában bezzeg a pátriarkák meghágtak mindenkit, a szolgálóleányt is felcsinálták a világ legtermészetesebb módján, meg az énekek éneke is árulkodik az egészséges erotikáról, az, hogy később a zsidók bűnösnek gondolták a szexet, amit a keresztények is átvettek, az nem jelenti azt, hogy a nemi élet elítélendő, megfelelő szabályozással, egymás és a körülmények figyelembe vételével semmi rossz nincs benne.

Ahogyan fentebb már írták, más korok más erkölcsöt hoznak, minden tőlünk és a körülményektől függ, mi alakítjuk az etikát és az illemszabályokat és a társadalmi kapcsolatokat, amelynek jósága mindig viszonylagos.

Manapság senki nem örülne annak, ha rabszolga, vagy jobbágy lenne, mert az olyan drasztikus terhet ró az emberre, hogy még az élethez sem lenne kedve, hiszen jogfosztottan, kisemmizetten nem tudnánk már élni, a régi szokások, hagyományok béklyójába zárva.

A morális szintnek is lehet sok értelmezése.

A világban jelen lévő erőszak, elnyomás szempontjából sosem volt még ennyire JÓ a helyzet.

Minden korábbi időben több ember szenvedett el jogait, életét veszélyeztető hatást.

Emberközi kapcsolatok, kölcsönös tisztelet, ilyesmi szempontjából valószínűleg romlott a helyzet.

Néhol ebben is kételkednék, de vannak olyan pontok, ahol valóban fennáll.

Viszont ez automatikus következménye éppen a jogi szabadság szélesedésének, sokkal kevésbé van az emberi jellem, viselkedés is keretek közé szorítva, plusz a lehetőségek szélesedése is belejátszik, ha az ember kapcsolati lehetőségei szélesebbé válnak a személyes kontaktusok körénél, akkor természetes, hogy a figyelem megoszlik a sok kapcsolat közt, az már személyi habitástól függ, hogy ennek a súlypontja melyik kapcsolatokra kerül.

MINDEN változásban lehet jót és rosszat is találni aszerint, hogy az ember éppen melyik pontokra koncentrál, neki éppen melyikek a lényegesek és minden változás ellenérzést vált ki azokból, akiknek a változás előtti volt a megszokott és nem érzik, nem kívánják, ezért nem is értékelik a változás előnyeit, csak a hátrányait látják.

"a korai ember, azaz a letűnt civilizációk tudását semmiképpen nem szabad alábecsülni: mérhetetlen intelligenciával rendelkeztek, egy vonalzóval meg tudták mérni a bolygók pályáját."

Ez igaz, semmivel nem voltak butábbak nálunk.

Genetikailag, képességileg.

De azt se felejtsük el, hogy az a magas tudás mennyire vékony réteg tulajdonában volt, miközben az "átlagember" tömegeinek töredéke sem jutott, főleg nem a ma mindenki számára hozzáférhető tudásnak.