A nárcisztikus emberek sikeresebbek?

Először is nagyon nem mindegy, mit nevezünk sikernek.

A nárcizmus alapvetően nem biztos út semmilyen siker felé. Viszont úgy gondolom, hogy akinek megvan a kellő intelligenciája, karizmája, ambiciózussága, leleményessége, háttere ÉS szerencséje, az lehet sikeres, és a nárcizmus ebben nagyon nagy “segítségére” lehet. A nárcizmus (és most nem a köznyelvi értelmére gondolok) előreviheti őket az üzleti életben vagy a politikában, hiszen az állandó önbizalomhiányuk miatti kompenzálásuk arra sarkallja őket, hogy minél több mindent elérjenek, ezáltal elmondhassák, hogy “jobbak mindenkinél”, a kontrollmániájuk miatt pedig kiváló vezetővé válhatnak, mivel lételemük, hogy mindenkit bábuként rángassanak és manipuláljanak.

Ahogy a magánéletben is szeretnek alázni mindenkit maguk körül, hogy kontrollban érezzék magukat, úgy a karrierjük során is lelkifurdalás nélkül átgázolnak mindenkin, így úgymond nincsenek erkölcsi akadályaik az előrejutás során.

A nárcisztikus emberek általában nagyon sikeresnek érzik magukat, de sosem boldogok vagy elégedettek, és gyakran tönkretesznek mindenkit maguk körül, elkerülhetetlenül tönkreteszik a kapcsolataikat (nem csak a párkapcsolatokat), nincsenek igazi barátaik, állandó önbizalomhiányban szenvednek stb stb. Ez már filozófiai/egyéni kérdés, hogy akkor végül is sikeresek-e. Lehet, hogy meggazdagodnak, hatalmu pozícióba kerülnek és megvan a látszat tökéletes életük, de énegy ilyen életet inkább neveznék szomorúnak és szívszorítónak, mintsem sikeresnek.