Mi a különbség az egoista és a nárcisztikus személyiség között?

egoizmus

Olyan életelv, mely szerint az ember saját magát állítja tevékenysége, viselkedése középpontjába; olyan emberre jellemző magatartás, aki saját, önös érdekeit a társadalom, a közösség és mindenki más érdekei elé helyezi. Az egoizmus ugyanakkor erkölcsi tulajdonság is, mely a társ.-mal és más emberekkel való viszonyában jellemzi a személyiséget. Az egoizmus a magántulajdon keletkezésével jelenik meg, s a kapitalista társadalomban éri el a legfejlettebb formáját. A feudalizmus vallásos világnézete elleni harcban a XVIII-XIX. sz. felvilágosult gondolkodói, majd Ludwig Feuerbach és az orosz forradalmi demokraták fölvetették az értelmes egoizmus gondolatát. Ezen az embernek olyan jogos érdekeit értették, melyek mások érdekeit nem sértik és egybeesnek a társ. érdekeivel. A történelem során azonban az egoizmus mint erkölcsi tulajdonság általában negatívan értékelődött. A szoc. erkölcs alapvetően elítéli, s a közösségért alkotóan tevékenykedni tudó és akaró embert tartja eszményének.

A nárcizmus a nárcisztikus személyiség által mutatott tulajdonságok és viselkedés absztrakciójának a neve. A nárcizmus beképzeltség, hiúság, önhittség vagy egyszerűen az önzés szemelyiség vonása. Alkalmazzák az elnevezést társadalmi csoportra, gyakran használják utalásként elitizmusra, vagy közönyösségre mások nehéz helyzete iránt.

A nárcizmus kifejezést Sigmund Freud alkotta meg a görög mitológiai alakra, Narcissusra utalva. Ő egy betegesen önhitt fiatal férfi volt, aki beleszeretett saját tükörképébe. Freud úgy gondolta, hogy egy bizonyos szintű nárcizmus mindannyiunkban születésünktől fogva jelen van.[1] Andrew P. Morrison szerint felnőtt korban egy indokolt mennyiségű nárcizmus teszi lehetővé, hogy az egyén tisztában legyen szükségleteivel, ezáltal pedig kiegyensúlyozottá váljon másokkal való kapcsolataiban.[2]

Aki egoista, az mindig a saját érdekeit helyezi előtérbe, mindig csak magára gondol, másra nem, tehát önző.

Aki nárcisztikus, az önimádó, nagyon beképzelt, hiú.

Egyébként valamiért nagyon sokan használják az egoistát a nárcisztikus helyett, én sose értettem miért.

Még rövidebben és leegyszerűsítve:

Az egoista önző, a nárcisztikus pedig önimádó.

Az egyik a saját érdekeit(!) helyezi előtérbe másokéval szemben, a másik a saját (általában külső) tulajdonságait(!) tartja jobbnak mindenki másénál.

:)