Ha a Star Trek világában a 24. században az emberek nem használnak pénzt, mivel motiválják öket, hogy dolgozanak. Meg tud annyira változni az emberiség, hogy pénz nélküli világban éljünk egyszer, és nem omlik össze a társadalom?

Tudod, sok ember nem azért dolgozik, hogy pénze legyen, hanem mert érdekli a munkája.

Aki normális munkát választott, amit szeret is csinálni, az neki érdekes, szórakozás, legalább is részben.

Szerintem ez nem allja meg a helyet, mert azoknak akik szeretik a munkajukat, vannak nehez napjaik amikor nem akarnak bemenni dolgozni de bemennek es vannak reszei a foglalkozasuknak amit nem szeretnek de megcsinalnak es azert mert kell.

Egy ilyen vilagban is vannak szar munkak es jobb munkak, tarsadalmi retegzodesek es lathattuk a star trekben, hogy kulonbozo befolyaltsagok es erdekek is jelen vannak. Ezt ugy tudom elkepzelni, hogy elore megalkotott hovatartozass alapjan foglalkoztatjak az embereket de az nem lenne egyenloseg, ez inkabb disztopia.

Lehet, hogy bar penz nincs de 'fizettseg' az van. Igy csak a formai resze kulonbozik, egyebkent ugyan az.

Lehetne a szocializmus egy formaja a modern korra illesztve.

Nehez lenne valosagban elkepzelni a helyzetet de mindenkepp erdekes kerdes.

Egyrészt nevelés kérdése...

másrészt tényleg lehet, hogy fizikai pénz már nincs, de egy mérőszám még van, hogy mennyi erőforrás áll rendelkezésedre.

Ezt hívják nálunk bankszámlának.

A Star Trek különösebben nem taglalja, hogy milyen egy átlagember élete. Kvázi majdnem mindenki, akinek az életébe bepillanthatunk az vagy a Csillagflotta tagja, vagy valamilyen tudós, művész.

Itt még a motiváció nem annyira probléma. Sok mindent csinál az ember önmagáért, pl. aki otthon néha leporolja a gitárt, és gyakorol, az azért gitározik, hogy gitározhasson. Nem azért, hogy zenész legyen, nem azért, hogy pénz szerezzen vele, nem azért, hogy sikeres, híres legyen, hanem azért, hogy gitározhasson. A néhanapján sakkozó ember is a sakkért sakkozik. Sőt sokszor nem hogy pénzt nem szerzünk valamilyen késztetéssel, de még pénzbe is kerül. A billiárdszalonok tömve vannak, az emberek pénzt fizetnek azért, hogy játszhassanak, és a többségnek nem fordul meg a fejében az, hogy profivá váljon, pénzt keressen, de mégis jobbá akar válni. A katona, az orvos, a festő még leginkább olyan, hogy az ember elsősorban nem a pénzért, hanem valamilyen belső késztetésből, belső kényszerből választja ezeket a szakmákat.

Illetve mindegyiknél lehet külső motivációs erő is. Hírnév, elismertség, olyan dolgot csinálni, amivel a halálunk után is nyomot hagyunk, stb…

~ ~ ~

Azért a Star Trek világ egy eléggé vegyes képet mutat. Az energia bizonyos nézőpontból korlátlan. Anyagi javak előállítására ott vannak a replikátorok. És mivel pl. mindenkinek bármennyi cipője lehetne, a cipő elveszíti az értékét, senki nem fog elkezdeni cipőket felhalmozni, valamiféle gyűjtési, birtoklási vágyból. Eleve mindenki megszokja, hogy egy cipője van. A sorozatban is sokszor az szűrődik le, hogy igazi értéke a művészeti alkotásoknak van. A legénység szobái kvázi majdnem üresek, vannak persze praktikus berendezési tárgyak – asztal, szék, ágy –, de pl. szekrények nincsenek. Minek? Ha elszakad a ruhád – vagy akár csak összekoszolódik – replikálsz egyet. A másikat meg megsemmisíted, mert minek az neked.

Viszont azért látható, hogy az energia sem végtelen, kellenek a dilithium-kristályok. Illetve nem automatizált és robotizált minden. Bizonyos tevékenységeket embereknek kell elvégezni. És itt a gond, hiszen az úgy nem működik, hogy mindenki akkor végzi a számára kedves tevékenységet, belső motivációból fakadóan, külső kényszer nélkül, mikor kedve tartja. És a Csillagflottánál még lehet egyfajta külső kényszerítő erő, ahhoz, hogy a feljebbmeneteled biztosítva legyen, pontosan és jól el kell végezni azt a feladatot, aminek az elvégzését vállaltad, még akkor is, ha épp aznap ez nem esik ínyedre.

De ha belegondolunk, ki a fene akarna mondjuk gépész lenni? Vagy járműszerelő? Vagy pincér? Vagy pl. bányász? Mert ugye ha más nem is, dilithium-kristályt kell bányászni. És ha nem is csákánnyal kell csinálni, azért azt nehéz feltételezni, hogy valaki elhivatottságból csinálná meg ezt a munkát.

~ ~ ~

Aztán nyilván neveltetés kérdése is a dolog. Ha gyerekkorodtól arra nevelnek, hogy te az emberiség része vagy, a közösség része vagy, és az életed értelme, hogy a benned szunnyadó képességeket elmélyítsd és a társadalom számára hasznos tevékenységben kamatoztasd, ezt a mintát látod körülötted mindenhol, sőt szégyenkeznivaló lenne, ha valaki úgy venné ki a javát a közösből, hogy nem ad bele semmit, akkor akár még működhetne is a dolog. Csakhogy ezt nehéz elképzelni, az ember alapvetően lusta, lustává evolválódott, mint szinte minden élőlény. Hiszen azok az erőfeszítések, amiket nem közvetlen vagy közvetett haszon, előny reményében csinálsz, azok energiapazarlások.

~ ~ ~

Mindenesetre a Star Trek világ egy erős utópia. (És szó szerintibb értelmezésben is, a Star Trek világának működése nagyon sok hasonlóságot mutat a Morus Tamás Utópia című művében leírtakhoz.) Az a koncepció, hogy ebben a világban nincs pénz, az nem azt a célt szolgálta, hogy felvázoljanak egy alfától omegáig átgondolt működőképes társadalmat. Egy szórakoztató műfajról van szó, a cél inkább azt volt, hogy háttérbe szorítsanak olyan jelenségeket, problémákat, amelyek a pénzzel függnek össze (korrupció, rablás, irigység, stb…). A cél egy olyan idillibb világ megálmodása volt, amiben teljesen más jellegűek a hétköznapi problémák, olyan jellegűek, ami távolabb áll a mi életünkben tapasztaltaktól, és ezáltal kapjanak fókuszt, reflektorfényt olyan kérdések, amik a mi világunkban esetleg nem annyira fajsúlyosak, hogy mélyebben átgondoljuk. Aztán idővel persze megjelent a pénz is, mert az is jó téma, de megtartva a világ következetességét, ez más népeknél jött elő, pl. igen hangsúlyosan, sőt a mi világunknál jóval hangsúlyosabban a ferengieknél.

Egyrészt ne várjátok, hogy teljesen tökéletesen kidolgozott legyen minden a Star Trek világában (sem). Egy rakás eltérő gondolkodású, világnézetű forgatókönyv író írta a történeteket, ráadásul eltérő korokban és gazdasági, társadalmi környezet eltérő hatásai közepette.

A kitaláló Gene Roddenberry egy nagyon pozitív, minden rossztól mentes jövőképet akart mutatni. Eleinte még azt sem akarta, hogy a szereplőknek egymással vitái legyenek, úgy kellett rábeszélni, hogy attól érdekesebbek lesznek a karakterek, ha nem egy dimenziós csupa pozitív karakterek.

A későbbi sorozatokba betegsége és aztán halála miatt egyre kevésbé volt beleszólása és egyre több alkotó eltérő irányokba egyre többet változtatott az eredetileg kijelölt irányvonalakhoz képest. Többek közt ezért lett egyre komorabb, valóságosabb a sorozat.

A kezdeti kiindulási alap az volt, hogy egyáltalán nincs pénz, utópia van, minden szép minden jó, minden happy. És akkoriban nem is nagyon töprengtek rajta, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani, mert nem kellett annál több indoklást adni, hogy eltelt többszáz év és az emberiség néhány újabb háború után túllépett a pénz hajszoláson. Az első sorozat 3 éve alatt senki nem nagyon gondolt rá, hogy majd évtizedeken át törik az emberek a fejüket rajta, hogy ez hogyan lehetséges...

Sajnos össz társadalmi szinten aligha lehet ennyire kiegyenlített helyzeteket teremteni. Egy űrhajón, akár még egy családon belül is lehet kvázi egyenlőséget kialakítani, de nagyobb közösségekben már nehezen elkerülhető valamilyen hierarchia kialakítása, különböző versenyhelyzetek, erőviszonyok kialakulása és azok kezelése. Ezekre pedig az emberi történelem eddig nem nagyon talált ki jobb megoldást, mint a pénz és a piacgazdaság. Különösen, mivel mindenképp vannak objektív hiányok, kielégíthetetlen szükségletek. Mindegy, hogy ezt az olaj, dilitium kristályok, vagy a megbecsülés hiánya, vagy az eredményezi, hogy egy űrhajón csak egy kapitányi szék van és abban csak egy ember ülhet egyszerre. Mindenképp lesznek relatív érték mérők, amikért versengés alakul ki, érdekszövetségek, alkuk és üzletek születnek. Hogy ezeket miben mérik, az mellékes.

Persze nagyon régen léteznek és mostanában reneszánszukat élik az olyan társadalmi irányzatok, mint például a sztoicizmus, vagy az ezzel rokon minimalizmus. Ezek azt hirdetik, hogy érjük be minél kevesebbel, mert nem a több dologtól leszünk boldogabbak - sőt. Mostanában egyre többen jutnak ilyen felismerésekre, ahogy a multis karrier hajszolásból és nagyvárosi életből is egyre többen akarnak kilépni és egyszerűbb, nyugodtabb, békésebb életet élni, elvonulni vidékre, akár tanyákba, stb. Ha ezek a trendek képesek tovább erősödni, akkor akár még közeledhetünk is az utópisztikus világhoz.

Ugyanakkor sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy

A Friderikusz Podcastben Csányi Vilmos etológusnak volt egy többé-kevésbé hasonló/kapcsolódó felvetése arról, hogy az emberiség már ma is bőven többet termel, mint amennyire valóban szükségünk volna ezért ezt elosztani kéne és akiknek a termelő munkájára nincs szükség, azoknak inkább azért kéne fizetni (alanyi jogon járó fizetés), hogy ne termeljenek. Szórakozzanak, művészettel, ilyenekkel kössék le magukat. Egyébként a YouTube valahol pont ilyesmi megvalósulása - csak hát piacgazdasági alapon, úgyhogy a YouTuberek maguk is fogyasztanak és további fogyasztásra ösztönöznek mindenki mást is.

Minden esetre érdemes meghallgatni a gondolatait:

https://www.youtube.com/watch?v=re8OT4t3KpY

Egy másik Friderikusz Podcastben Rab Árpád trendkutató vetette fel, hogy talán nem is az űr jelenti a megoldást az emberiség számára, hanem a tengeralattjárókon és víz alatti városokban élés - amire a tenger szintek növekedése miatt szükség is lehet majd:

https://www.youtube.com/watch?v=q2jg2e1I-6g

Ezt továbbgondolva egy űrhajón/tengeralattjárón élve, korlátozott mennyiségű erőforrással szinte elkerülhetetlen egy központilag szabályozott, kiporciózott életmód - ahogy a szigorú hierarchia is. Mindenkinek meg van a dolga és mindenki túlélése, vagy kényelme múlhat rajta, hogy elvégzi-e. mindegy, hogy van kedve hozzá, vagy nincs, el kell végezni, az a dolga. Ha elvégzi, kap enni és egyéb juttatásokat. Ha nem végzi el a munkáját, vagy egyéb gond van vele, akkor feleslegesen fogyasztja a szűkös erőforrásokat, vagyis felesleges a közösség számára. Vagy megnevelik, vagy megszabadulnak tőle és valaki mást keresnek helyette, aki jobban/tényleg elvégzi a munkát a kajáért, levegőért, ruháért, stb.

Amúgy most is ez van a Földön, csak nem gondolunk bele és nem igazán gazdálkodunk, pláne jól nem a javainkkal. Az olaj is erősen korlátozott mértékben áll rendelkezésünkre, de úgy bánunk vele, mintha nem számítana. Tiszta levegőnk, ivóvizünk, az elektronikai eszközeinkhez szükséges félvezetők sem állnak rendelkezésre végtelen mennyiségben. Csak még nem érzékeljük kellő mértékben a fenyegetést. Ezért pocsékolunk, szennyezzük a vizeinket, stb.