Az Osztrák-Magyar Monarchia az I. világháború-, és annak vereséggel végződő végkifejlete nélkül is szétesett volna a 20. század későbbi évtizedeiben, vagy a mai napig fennmaradt volna az akkori "status quo"?

"Benne volt már a levegőben" a nagyszámú kisebbség miatt is és a szavazati jog korlátozottsága miatt is hogy változni változtatni kell és szükségszerű.

Az élesebb eszű politikusok látták is ezt és szorgalmazták a lassú és szervezett változásokat.

Az I. VH. ezt a számítást és tervezett változást húzta keresztül.

Tisza István (az egyetlen miniszterelnökünk aki merénylet áldozata lett) életéről és politikájáról érdemes ezt a filmet végignézni a témában:

https://www.youtube.com/watch?v=iMe2HUy0B24

Szóval a lényeg hogy úgy ahogy volt már semmiképp nem maradt volna a monarchia.

Viszont lehetett volna olyan szakadás ahol a Magyar többségű területek együtt maradnak és nem ilyen igazságtalan a végeredmény.

Az I. VH. -val ennek lehetőségét veszítettük el.

-------------------------------------------------------------------

Másrészt az I. VH. -t hibásan könyvelik el részünkről vereségként ugyanis:

- A háború aktív szakasza alatt ellenséges katona Magyarország területére nem is lépett (egyszer sem!) maximum hadifoglyok képében!!!

- Először tönkrevertük az Oroszokat (Lengyelországban).

- A Románok miután átálltak a másik oldalra és először betámadtak minket, olyan visszavágót kaptak hogy seregeink Bukarestet is elfoglalták.

- Észak Olaszországban az Osztrák-Magyar-Német erők a háború utolsó napjaiban hatalmas áttörést értek el az Olasz front gyakorlatilag összeomlott (megfutottak...).

Mindezek után egyszerűen feladtuk + komcsi forradalom is kitört itthon.

És az infantilis kormány teljesen leszerelte a hadseregeinket.

- Ekkor bejöttek a Románok Budapestig. (Néhány zászlóalj Hősiesen a kormány utasításai ellenére így is ellenállt és sokáig erőn felül támogatás nélkül.)

- Elkezdtek bejönni a Cseh(Szlovák) csapatok. Szintén néhány a kormány utasításait megtagadó csapat és néhány felkelő ezeket is többször elpicsázta.

- Az önkéntes rongyos gárda a lővérekben az Osztrákok ellen harcolt sikerrel hogy ne vegyenek el akkora területet.

És még sok hasonló...

Na hát ez ilyen vereség volt.

Azon múlott hogy hivatalosan feladtuk és Infantilis kormányok kerültek hatalomra.

Előbb-utóbb felbomlott volna. Az OMM ugyanis egy régi típusú, dinasztikus birodalom volt (vagyis lényegében a közös uralkodó legitimizációja tartotta össze a birodalmat), a 20. században azonban az ilyen államok mindenütt szétestek Európában. Lényegében a 19. században is az tartotta egyben a Birodalmat, hogy 1. a nagyhatalmaknak érdekükben állt a fenntartása, 2. a Birodalomban élő népek is elismerték, hogy még mindig jobb a Habsburgok fennhatósága alatt élni, mint pl. a németek, vagy az oroszok alatt. Egyébként sok nép elégedetlen volt pl. 1867-tel, és a Birodalom átalakítását követelték, leginkább föderatív állammá, de már az 1840-es években is voltak mindenféle elképzelések arról, hogyan kéne a nemzetiségeknek nagyobb szerepet biztosítani (Palaczky és hasonlók elképzelései). Vagyis a különféle nemzetiségek inkább építgették volna a saját nemzetállamaikat, már a 19. században is inkább ez volt mindegyik nemzet szeme előtt, mint a közös Birodalmi érdek. Lényegében az OMM szempontjából az volt a kérdés, hogy mikor változik úgy Európa nagyhatalmi elrendeződése, hogy már nem lesz a nagyhatalmaknak érdekükben fenntartani a Birodalmat. Amint ez elérkezett (I. vh.), az OMM is felbomltott.

Ha szűkebb értelemben Magyarországot nézzük, itt azt kell látni, hogy a magyar politikai elit ezekre a változásokra teljesen immunis volt, egyáltalán nem érzékelte azt, hogy mik a 20. század nemzetiségi és szociális kihívásai. A magyar politikai elit igazából elvolt a maga kis feudális színezetű úri klubvilágában, olyan dolgokon vitatkoztak, mint pl. Ausztria és Magyarország közjogi viszonya (és a pártélet is ez mentén alakult), ami igazából teljesen irreleváns volt a valódi problémák szempontjából. A szociális kérdésekkel, a nemzetiségek problémáival egyáltalán nem törődtek, úgy gondolták, hogy Magyarország ugyanolyan, mint száz évvel korábban. Elvoltak a kis kastélyaikban, kúriáikban, kocsikáztak, a klubokban beszélgettek, mint valami felsőbb kaszt, és azon túl, hogy elvárták, hogy a paraszt megsüvegelje őket, nem törődtek velük. A háttérben pedig éleződtek a nemzetiségi ellentétek, és a szociális feszültségek is, és azt kell mondani, hogy ez a politika a 20. században tarthatatlan lett volna, egyenesen a magyar elit egyenesen vágtatott a végzete felé, mintha egy lufit fújtak volna fel, és nem gondoltak bele, hogy az ki fog durranni.

Gondolj bele, hogy Jugoszlávia már az 1920-as években a horvát-szerb feszültségekről szólt, és igazából azok az országok, amik soknemzetiségű államként jöttek létre az OMM romjain, ma már nem léteznek, sem Jugoszlávia, sem Csehszlovákia. Ha ezek nem bírták egymást egy országban, akkor gondolj bele, mi lett volna, ha megmarad az OMM azzal a politikai vezetéssel, amit leírtam fentebb... Sajnos amikor Trianonról beszélünk, azt is látni kell, hogy nem elvették tőlünk azokat a területeket (jó, persze, elvették), de legalább ugyanannyira igaz az is, hogy mi vesztettük el őket.

A 19. század egyébként egy érdekes korszak volt, nagyon izgalmas pl. annak elemzése, hogy a magyar politikai elit hogyan politizált. Magyar szempontból a 19. századot igazából 1848-49 határozta meg, vagyis lényegében Magyarország és Ausztria közjogi viszonya, ami ebben a konfliktusban csúcsosodott ki. Egy hősi háborúban legyőztük a sógorokat, de mégis vereséget szenvedtünk, ám végül is 1867-ben megoldódtak a közjogi kérdések kompromisszumos megoldással, vagyis Magyarország belügyeit tekintve önálló ország lett, a külvilág felé pedig Magyarország és Ausztria mint egyenrangú társországok reáluniója jelent meg. Igazából az a lényeg, hogy a magyar politikai elit végig azzal volt elfoglalva, hogy Magyarország önálló állam legyen, és 1867 után is az volt a népszerű politikus, aki ezeket a lózungokká ócskásodó kurucos politikai szólamokat fújta. Kossuth volt a legnépszerűbb politikus, de közben a magyar állampolgárságát is elvesztette... A szabadságharc misztifikálva lett, akik részt vettek benne, közbecsülésnek örvendő hősöknek számítottak, leszámítva Görgey Artúrt, aki árulónak lett kikiáltva (de még ez is azt mutatja, hogy mindenkinek fontos volt ez az ügy, ezen pörögrek 1867 után is, hogy ki árulta el a szabadságharcot stb.). Ugyanakkor viszont a dualizmus gazdasági felpörgetése pont annak volt köszönhető, hogy rendelkezésre állt az OMM piaca, a közös vámhatárok, vagyis a két birodalomfél nagyon is egymásra volt utalva, igazából politikai lózungok szintjén mindenki nagy kuruc volt, de ha kenyértörésre került volna sor, akkor mindenki hirtelen a pénztárcájára gondolt volna, és "ja, mégse". Divat volt beszólogatni "Ferenc Jóskának", jól megmondani a tutit, gesztusok, szimbólumok szintjén 1849-es szabadságharcost játszani, de ugyanakkor nagyon is jól jött az OMM védernyője az orosz veszély ellen (mindenki rettegett, hogy majd egyszer vissajönnek az oroszok, és úgy járunk, mint a legyelek). És az az igazság, hogy voltak politikusok, akik azt is leírták, hogy azért is jó az OMM, mert a történelmi Magyarországot csak a Birodalom keretei tudják egyben tartani, önmagában az ország nem bírna el a nemzetiségekkel, előbb-utóbb szétesne. Na hoppá! Fentebb azt írtam, hogy nem foglalkoztak a nemzetiségekkel, és igazából aktuálpolitikai értelemben, programok szintjén tényleg nem, viszont tudat alatt igenis benne volt a dualizmus magyar elitjében az is, hogy a történelmi Magyarország egyben tartása már nem lehetséges csak úgy, önmaga erejéből...

Vagyis az volt az ünnepelt sztár, aki jól odamondott egy kurucosat Ferenc Jóskának, "éljen a magyar szabadság, éljen a haza", de ugyanakkor valahol mélyen érezték ám ők, hogy ha nem lenne a Birodalom, akkor a nemzetiségek széttépnék az országot! És én ezt a viselkedést történelmi bűnnek tartom.