Miért volt jobb a 90-es években felnőni, mint a 2010-es években? Mi volt jobb a gyermekkorban és mi változott?

"vagy nem elveszni, hanem a legolcsóbb, legértéktelenebb felé menni"

Hát, nem tudom, ez mennyire általános jellemző.

Az ülök itt-ott az utcán, szórakozóhelyen és nyomkodom az instát, fészbúkot stb. mondjuk gyakori.

De a 90-es évek otthoni pc előtti penészedése sem volt jobb.

"amivel az a baj, hogy ha még egy adott gyerek vagy fiatal nem is erre sodródik, de a kortársai igen, akkor nem lesz olyan a gyerekkora."

Nem hiszem. Azért régen is megvoltak a különböző érdeklődési körűek klikkjei, most is.

Pokemonozók hordái, ők közösségi életet is élnek, nem csak virtuálisan és közben még mozognak is.

A gamerek jórésze már E-sportig emelkedett, amire már azért az otthon, szobában penészedés igaz, de mégis más.

Lehet menni gokartozni, ott a paintball, airsoft, szerintem remek, hogy van ilyen, még ha engem pont nem ez mozgat meg.

Most csodálkoztam bele a 3D printeres hobbifejlesztők világába, bődület, hogy milyen élet van itt, tizen-egy-két évestől nyugdíjasig.

Én újra látok egyre több srácot, akik rúgják a bőrt a grundon. Mellettük a játszótér mászókáin jó néhányan nyomják a street workoutot.

Kupac tini csajszit látok görkorizni, sőt, itt még pónilovaglás is megy ezerrel.

Persze látom a hangoskodva, BT dobozt hurcolva-bömböltetve hordákban vonszolódó, telefont nyomkodó mai "jampicsapatokat" is.

Nem merném mondani, hogy ők a többség. Legalábbis felénk nem.

Azt hiszem, a hétköznapi életben a jobb-rosszabb kategória inkább jelent ismerem-nem ismerek kategóriát. Az élet annyira felpörgött, hogy egy-két év kihagyás, gyakorlatilag (egyedül) bepótolhatatlan. És onnantól az egyénnek egyre rosszabb, mert egyre ismeretlenebb.

Ami talán mégis rosszabb, az abból a biológiai evidenciából következik, hogy az ember időegység alatt nem tud többet enni, megismerni, elmélyedni, relaxálni. És most akkora a sebesség, hogy kevés az idő az elmélyedésre, megismerésre. Mindent csak felszínesen, erre van idő. És ez silánysághoz vezet. Nem mindenkinél, de egyre nagyobb tömegeknél. És ha ez elér egy kritikus pontot, onnantól norma lesz. Ma összességében csökken a közösségi élet emiatt. Az individualizálódás pedig az együttműködés elfelejtéséhez vezet, marad a mérhetetlen verseny. Ami a reklámtömeget, az pedig a megvezetést segíti elő. Legalábbis ma ez látszódik. Hogy megfordul-e, azt nem tudni.