Ha találkozhatnánk egy 14. Századi magyar jobbággyal, szót értenénk vele, akár nehézkesen is?

Az írott emlékek mellé azért figyelembe kell venni, hogy a tévé-rádió elterjedése előtt mindenhol olyan nagy dialektusbeli eltérések voltak, hogy sokszor egymástól 50 km-re élő emberek már nehezen értették egymást, kiejtés és szókincs/szóhasználat miatt is.

Szóval hogy egy szerzetes irodalmi igényű szövegét részben értve, részben nem értve, részben meg félreértve már el tudjuk olvasni, az még igen messze is állhat attól, hogy olyan jobbágyokkal beszélgessünk, akik a saját idejükben még egymást sem értették rendesen.

Könyveknél is észre lehet venni, hogy az irodalmi szöveg sokkal világosabb; mondjuk egy Szigeti veszedelem 1651-ből részemről egy kicsit még mindig könnyebb olvasmány, mint egy egyszerű szeszfőző mester mindennapi nyelvezettel írt kézikönyve 1839-ből.

#9 Azért ez valószínűleg a korabeli művelt írott nyelvet tükrözi, a parasztok beszéde egyszerűbb lehetett. Aki fentebb írta, hogy a Horthy-korban szebben beszéltek, szintén nem vette figyelembe, hogy nagyrészt színészek, közszereplők beszéde maradt fenn, mert azt volt érdemes filmre venni, a korabeli Szalacsi Sándorokat nem ismerjük.

(A „mewettetnék” szerintem megvettetnék egyébként, nem mindig ő hangot jelöl az ew.)