Hogyan tárolták a megromlandó ételeket a középkorban?

Sok mindent írtak már, próbálok olyanokat említeni, ami nem volt még.

A gabona magtárakban való tárolásával nagy tapasztalatokat szereztek már az ókorban, olvastam beszámolót porrobbanásról, amit a felkavarodott liszt okozott.

A hegyek déli lejtőire nemegyszer felcipeltek zöldségeket, gyümölcsöket, ameddig nem voltak restek, mert a ritkább levegőben alacsonyabb légnyomáson, ahol amint az köztudott, nemcsak hamarabb forr fel a víz, de gyorsabban is párolog, jobb minőségű szárított zöldségeket, vagy aszalt gyümölcsöket, például fügét, vagy gombát tudtak előállítani és a szárítás kapcsán megemlíthetjük azt az elterjedt tévhitet, miszerint a kalandozó magyarok nyereg alatt puhították a húst, mert itt valójában egy olyasféle szárított zöldség és húskeveréket tartottak a nyeregtáskában, a tarsolyban, mint a mai divatos zacskós Maggi levesek, csak sokkal több szárított lebbencstésztát tettek bele, hogy laktatóbb legyen, hogy akkor se korogjon a gyomruk, ha nem tudnak a sváboktól marhát zsákmányolni a gulyásba.

A savanyítás, vagy az ecetben eltevés is régi módszer, vagy a fermentáció eljárása, amivel kovászolni lehet zöldségeket, csak a tudományos hátterét nem ismerték, itt megemlíthetjük a savanyú káposztát, amely a római légiósok menázsijában szerepelt és még a savanyítással sem kellett sokat vacakolni, mert a hosszú úton, amíg szállították nekik, magától is prímán megsavanyodott a káposzta.

Olajban is tettek el romlandó dolgokat, elsősorban az olajbogyót, de például a pesto, aminek receptje olajban tartósított bazsalikom, fenyő, vagy egyéb magvak eltevése, ízlés szerint sózva, azt már nem tudom, sajttal mikor szórják meg, de tudtommal parmiggiano is dukál bele. A középkorban már ismert volt a húsok lesütése és zsírban eltevése, de azt meg nem mondom, miből volt a húsos bödön, talán a páncélok gyártásában szerzett gyakorlatból ismert volt a bádog és a kovácsok ezt is kikalapálták, vagy talán hordót alkalmaztak.

A középkorban nagyon meglódult a kémia tudománya, mindenféle kencéket, eszenciákat kotyvasztottak és rövidesen képessé váltak ásványokból, oldatokból elemeket koncentrálni, ekkortól már lehetséges lett ezek alkalmazása a tartósításban, például a boroshordók kénezése is idetartozik,amellyel az erjedést a szükséges mederbe lehetett terelni, de még jó sokat kellett fejlődni a tudománynak, hogy az egészségre minél kevésbé káros tartósítási eljárásokat alkalmazzanak, mert különféle tévhitektől vezérelve előszeretettel tettek különböző divatos fémsókat élelmiszerekbe, kozmetikumokba, amikkel a kívánt hatáson kívül jócskán mérgezések is jelentkeztek, de az üveggyártás fejlődésével sikerült olyan roppant értékes üvegdobozokat, tartályokat előállítani, amivel a levegőtől elzárva sokkal tovább fogyaszthatóvá lehetett tenni élelmiszereket, mint különben, vagy legalább is búra alatt tartva a legyektől védhették a sajtokat, kolbászokat, hogy ne másszon le idővel magától az asztalról.

Megemlíthetjük még a mediterrán konyha sajátosságát, hogy a roppant erős fűszerezéssel egyfajta enyhe tartósításra is képesek voltak, vagy legalább arra, hogy a már kissé romlott, vagy erjedt ételeket még el tudják fogyasztani, mert lényegében ez a tartósítás célja, hogy felhasználjuk az elemózsiát minél tovább, vagy minél többet, vagyis ne kelljen őket kidobni.