Miért szeretik az emberek ezeket a filmeket?

Én nagy horrorfilm rajongó vagyok. Na jó, igazából minden műfajú filmnek nagy rajongója vagyok, én csak szeretem a jó filmeket. Nem tudnám megmondani pontosan, hogy pszichológiailag miért igénylem a jó filmek nézését, azt tudják azon sejtjeim, amelyeknek tudniuk kell, én csak azt tudom, hogy jó hatást váltanak ki bennem ezek a sejtek, ezért jól esik nézni ezeket a filmeket.

Alapvetően nagyra értékelem a jó színészi alakításokat, jól megírt történeteket, jó látványterveket, jó CGI-t, szóval minden műfajból amit hoznia kell. Horror esetében a feszültségteremtést, félelemkeltést és ijesztést. Na, a helyzet jelenleg az, hogy nagyon ritka a jó horror film, húszból talán egy, ami ténylegesen értékelhető filmek terén. Viszont, sorozatok terén sokat fejlődött a horror műfaj, mivel rájöttek, hogy hosszabb futási idővel jobban ki lehet bontani a karaktereket, a világot, és a feszültségteremtést ezek által a maximumra húzni. A filmes horrort a klisék már nagyjából teljesen megölték, mert képtelenség újat mutatni, viszont a sorozatok most aranykorukat élik.

Szóval ha érdekel, hogy miért jó egy horror sorozat, akkor ajánlom figyelmedbe a Haunting of Hill House c. sorozatot, illetve utána ugyanazon stúdiónak a következő alkotását, a Haunting of Bly Manor-t, ami jelenleg is fut egyébként és szintén nagyon jó.

Én az utóbbi időben ráálltam a nem annyira mainstream horror sorozat gyöngyök keresésére és találtam is egy párat amik nagyon jók, főleg azért, mert karakterközpontúak, ellentétben a filmekkel, ahol a karakterekre csak ráhúznak egy ezerszer látott sztereotípiát.

A katasztrófafilmek jelenleg abszolút ki vannak fulladva. A legújabb a Greenland volt, az is nagyon felemás, unalmas. Katasztrófafilmek esetén szintén azt tudom mondani, hogy a karakterekre kellene koncentrálni, mert akkor érzed át igazán egy-egy katasztrófa súlyát, ha olyan emberrel történik meg, akit ismersz. Tudod, egy ember halála tragédia, egy millió ember halála statisztika. Viszont ha az egymillió ember között van egy olyan ember, akit kedvelsz, akkor már mindjárt tragédia lesz számodra az is. Ez a probléma a filmekkel, hogy legtöbbször képtelenek megszerettetni veled a karaktereket, ezért hiába a nagy bolygóméretű fenyegetések, súlytalannak érződik. Szóval én inkább a poszt-apokaliptikus filmeket ajánlom, amikből azért vannak jók bőven, hogy egyet itt is ajánljak, megnézheted pl. a Mad Max Fury Road c. filmet, ami egyáltalán nem egy szomorú, nyomasztó film, így attól sem kell félni, hogy elmegy az ember életkedve. Jó poszt-apokaliptikus sorozatnak pedig pl. The 100. Abból az első néhány évad nagyon jó, a legújabb évad sajnos nálam nagyon nem működött, de nézed, ameddig neked tetszik.

Összefoglalva, miért néznék én ilyen filmeket: jó karakterek, akik miatt lehet izgulni. Nagyon-nagyon tömören.

Vagy egy Hannibal, ahol Hannibalnak szurkolsz. De az már egy egészen más műfaj.

Szerintem is tök egyénfüggő, hogy ki mit szeret. Horrornak rajongója vagyok (sajnos egyre kevesebb értékelhető alkotás születik), egy-egy erősebb thrillert is szívesen nézek; a katasztrófa kategórián belül viszont már csak az apokaliptika érdekel, azon belül is leginkább a poszt-apokaliptika.

De hangulattól függően meg tud fogni egy kalandfilm, vígjáték, sőt, akár egy romantikus film is. Igazából a történettől függ az egész.

Szerintem...

Azért szeretnek félni, rettegni... (ideig-óráig), amíg a film ugye tart, mert nem merik vállalni, kockáztatni saját kényelmes komfortzónájuk elhagyását. És mivel az látszólag dög unalom... ezért vágynak valami izgalomra. Még ha az csak az elmében, a képzeletben játszódik is le. Vagyis virtuális. Másként nevezve: Illúzió.

Olyan ez is, mint a lázcsillapító. Ideig-óráig hat, mert a tüneteket elfedi, de az eredendő fájdalmat, a betegség okát azt nem szünteti meg.

Aki a valóságban vállalja szenvedése okát... mint pl. a katona, akit a frontra küldenek élesben... az dehogy akar virtuálisan izgulni. Neki épp elég a valóság izgalma. Minek azt még háborús filmmel, horrorral, katasztrófával tovább tuningolni?

Ám van egy iszonyat nagy kedvezménye a katasztrófa-, horror-filmek kedvelőinek... az ti. hogy azt a filmet, könyvet bármikor letehetik, félbehagyhatják...(szemüket, fülüket becsukhatják moziban) és felelősség vállalás az NULLA.

Ám ők nem is léteznek a valóságban. Mert az élet bármely valós izgalmait NEM ők élik át, de még a film színészei sem... bár nagyon annak tűnik, ugye... mert hogy NEM látszik a képben a fővilágosító, kameraman, rendező, stáb, egyebek.

Ahol igen, az a werk-film.

Ám egy werk-filmet nem lehet végig izgulni... legfeljebb végig röhögni. És az nem ugyanaz.

Márpedig a horror szerelmeseinek izgalomra van szükségük... igaz, hogy csak virtuálisan... no de hát egy virtuális embernek csak virtuális izgalom jár. Mi más?

Az ERŐ legyen Veled!