Beleléptünk a komoly cenzúra idejébe, amihez hozzászoktatnak most, és ezután majd csak a hivatalos verziókat lesz szabad mindennel kapcsolatban közölni?

De amit te akartál terjeszteni, az egyértelműen álhír, erről vita nincs. Méghozzá nagyon káros!

Másrészt meg úgy beszélsz, mintha valami tragédia lenne, ha nincs Frászbúk. Mintha ez az egy létezne.

"idővel változhat is."

EZ nem fog, az tuti, 1000%! És mondom: KÁROS! Ha ártatlan lenne, a kutyát nem izgatná.

> De ha azzal riogatják a népet 2012-ben facebookon, hogy az amerikai kormány mindenki számítógépét megfigyeli, telefonjainkat lehallgatják, akkor az is veszélyes pánikkeltés. Míg 2013-ban Edward Snowdennek köszönhetően már valós tények közlése.

Válasszuk ketté a felvetésedet. Elsőnek nézzük meg Snowden ügyét önmagában. Ő arról szivárogtatott ki információkat, hogy NSA hogyan hallgatja le a világ számos vezető politikusát. A hangsúly a hogyan szón van. Az, hogy minden állam törekszik más államok vezetőit lehallgatni, az nyilvánvaló, és az is azért elég nyilvánvaló, hogy az USA-nak meg is van erre a lehetősége. Ez köztudott titok volt eddig is. Viszont az, hogy pontosan kit, mikor, milyen eszközökkel, hogyan hallgattak le, az már problémásabb az USA szemszögéből. Ha a egy állam esetlegesen háborús konfliktusba keveredne egy másik állammal, akkor akár a háború kimenetele fordulhat meg azon, hogy ki milyen információkkal rendelkezik. A II. világháborúban is komoly adukártya volt az Enigma rejtjelezésének megfejtése, vagy az, hogy jó ideig titokban tudták tartani a radar létezését.

Tehát az állam szempontjából emberéletek, meg az egész állam sorsa múlik azon, hogy milyen információkat szerez, és hogy akitől szerzi, az tud-e róla, így tud-e védekezni, dezinformálni. Amit Snowden csinált, az az USA szempontjából nettó hazaárulás, ami potenciálisan árthat az USA egész népének.

Tehát amit Snowden nyilvánosságra hozott, az lehet, hogy igaz, ennek ellenére az USA joggal mondhatja azt, hogy ennek a nyilvánosságra hozatala már nem tartozik a szólásszabadság kategóriájába. Nem véletlenül nevezik titkosszolgálatnak a titkosszolgálatot és nem véletlenül vannak mindenféle titoktartási szerződések.

Röviden amit Snowden írt, az még igaz, de akkor sem fér bele a szólásszabadságba.

~ ~ ~

A másik fele a dolognak a konkrét állítás: „az amerikai kormány mindenki számítógépét megfigyeli, telefonjainkat lehallgatják”. Ezt nem támasztja alá tény. Snowden vezető politikusokról beszélt, és nyilván nem mindenki vezető politikus. Egyébként nonszensz is lenne, ahhoz, hogy mindenkit folyamatosan megfigyeljenek és lehallgassanak, ahhoz akkora apparátus kellene, mint maga a népesség. A hétköznapi polgár meg az állam számára teljesen érdektelen dolgokat csinál. Nyilván a magyar titkosszolgálatot a legkevésbé érdekli, hogy édesanyám a telefonban tíz percen keresztül ecseteli, hogy hogyan járt a szomszéd lányának a kutyája. Ez nem hogy az államot, de még engem sem igazán érdekel, lévén nem hogy a szomszéd lányának a kutyáját nem ismerem, még édesanyám szomszédjának lányát, sőt édesanyám szomszédját sem. Meg nyilván nem érdekli az államot ennek a válasznak szövege, vagy hogy hány órát lógtam a Facebookon, vagy a 9GAG-en. Vagy hogy milyen játékot vettem a fiam születésnapjára. Vagy hogy hetente 2-3 alkalommal megyek át a közeli vásárcsarnokba.

Oké, az embernek vannak titkai. Mondjuk valaki nem akarná a párjának elmondani, hogy pornót néz. Vagy nyilván mindenki titkolni igyekszik a jelszavait, a bankkártyája PIN kódját. De ezek az állam szemszögéből banális, érdektelen titkok.

Az más kérdés, hogy léteznek bizonyos szűrőprogramok és algoritmusok, amiken majd minden tevékenység átmegy, és ami jelez, ha valaki valami nagyon problémás dolgot művel, terrorcselekményt készít elő, titkos információkat szivárogtat, nagy mennyiségű kokain csempészését tervezi, vagy szexrabszolgákkal kereskedik. Na ez érdekli az államot, de ezek a szűrők és algoritmusok sem tökéletesek. Illetve az államot esetleg még kumulatív információk érdeklik, mondjuk egy kormányt a népszerűsége. De ott sem konkrétan Gipsz Jakab bolti eladó személye érdekli a kormányt, hanem egy százalék, meg annak a változása.

Szóval röviden az a helyzet, hogy az hogy „az amerikai kormány mindenki számítógépét megfigyeli, telefonjainkat lehallgatják”, az nincs tényekkel alátámasztva – mondhatni spekuláció – ellent mond a józan észnek is. Ez viszont így már tényleg álhír, valótlan, de minimum megalapozatlan „információ”. Sokszor nem is tiltott amúgy ilyesfajta konteókat megosztani, az állam – meg az állam elvárásai, és jogszabályai miatt mondjuk a Facebook – akkor lép fel ezek ellen, ha az már károssá válik.

> Szóval gyakran nagyon halvány a határ “álhír” és hír között.

Hát pedig viszonylag egyszerű. Hír az, ami mögött ellenőrizhető és/vagy hiteles forrásból származó információ áll. Álhír az, ami mögött ilyen nincs, sőt az ellenőrizhető/hiteles információk ennek ellentmondanak, vagy irracionálissá teszik az álhír állításait.

> Az, hogy mi álhír és mi nem az amint láthattuk, az idővel változhat is.

Igen. Ha most X. Y. politikusról megjelenik egy hír, hogy mondjuk veri a feleségét, és emögött nincs ellenőrizhető, hiteles forrás, akkor az egy álhír. Amint nyilvánosságra kerülnek olyan információk, amik megerősítik az állítást, onnan meg hír. Itt – a hír/álhír hatásán túl – nem az a lényeg, hogy valami igaz-e, hanem az, hogy alátámasztható-e.

De ezzel az időbeliséggel nincs probléma. A dolgok változnak, így egy állítás megalapozottsága is változhat. Ha valaki 1600-ban mondja azt, hogy minden 4k+1 alakú prím két négyzetszám összege, az egy vélemény, nincs alátámasztva, akár lehet, hogy nem is igaz. Itt nem is az a lényeg, hogy igaz-e, hanem hogy meg lehet-e bizonyosodni arról, hogy igaz. Ha meg valaki 1800-ban mondja ugyanezt – miután Euler matematikai bizonyítást adott erről –, akkor az meg már egy bizonyított, ellenőrizhető információ.

De ahogy írtam, nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy minek mi a hatása. Lehet valami igaz, ennek ellenére káros, és így már nem biztos, hogy belefér a szólásszabadság kereteibe. Akkor pláne nem fér bele olyan, ami ugyanúgy káros, és még csak nem is igazolható, hogy igaz.

Itt megint több dolog van.

Egyrészt a felzaklatás és a károkozás között széles a spektrum. Például ha üzleti vagy katonai titkokat írsz ki FB-ra, vagy akár ha csak a szomszéd szexuális szokásait teregeted ki, az nem nyerő, még ha valós infó is. Ha a zoknis-szandálos lábad fotóját teszed ki, az csak felzaklatás.

Másrészt az eltussolás más, mint hogy egy internetes felület tulajdonosa felvállalja-e az oda mások által kitett infókat (híreket vagy véleményeket). Hívhatjuk ezt moderálásnak is.

Harmadrészt, hogy mit lehet, az csak akarat és hatalom kérdése. Márpedig a hatalom nem szokta jó szemmel nézni, ha az érdekei ellenében terjednek hírek, akár igazak vagy sem. Hatalmi formától függően elég változó, hogy központilag mi az elvárt megnyilvánulás és mi nem. De itt már nagyon elkanyarodunk a FB kérdéstől.

Nem kérdező, te összekevered a cenzúrát az észszerűséggel és racionalitással. Fetisizálod.

A cenzúra az, amikor valakik azért korlátozzák a "hírhez" jutásodat, mert az (szerintük) veszélyezteti a hatalmukat. Ezt a fajta korlátozást nem érdekli a "hír" minősége, kizárólag a veszélyessége érdekli (már ami rájuk nézve az).

Az észszerűség és racionalitás megértéséhez előbb szükség van némi fogalomismeretre. Az emberi jogok gyűjteménye több esetet tartalmaz. Mindegyik legfőbb jellemzője, hogy embernek nincs joga más embert megbántani, megsérteni, rosszabb helyzetbe hozni, bántalmazni, különösen pedig nincs joga életét elvenni. Se direkt, se közvetve. Amennyiben ezeket a jellemzőket nem fogadod el, nincs miről beszélnünk, ne olvass tovább.

Ez pedig eldönti, hogy álhírt nem közlünk, terjesztését megakadályozzuk. Ugyanezek (és nem valamiféle embercsoportok) határozzák meg, mi álhír és mi nem. Ami hazug, az álhír, mert lesznek akik elhiszik és ez kárt okoz nekik. Ha az igazság okoz kárt, az nem más emberek által előidézett, hanem objektív. Néha az igazság is álhír. Például, ha hamis reményt ébreszt a meg nem értőkben, és emiatt elmulasztanak olyan cselekvést, amit pedig megtehetnének. Az álhírt néha nehéz meghatározni, ezért nagy a felelősége annak, aki ebben dönt. Azonban azt tudni kell, soha senki nincs a mindentudás helyzetében, tehát a tévedés lehetséges, de erősen kivizsgálandó annak objektivitása.

A szólás-, sőt cselekvésszabadság pedig nem azt jelenti, bármit tehetsz, bármihez jogod van. Ami emberi jogot sért, azt nem teheted. A szólásszabadságért ma itt nálunk jogos az aggodalom, de közel sem azért, mit te képzelsz.

Kérdés: az élelmiszerboltban nem zavar, hogy a bevizsgált, ellenőrzött minőségű termékek mellett nem tudsz romlottat, mérgezettet, ehetetlent venni?

A lelki higiénia is megkívánná a táplálék szelekcióját.

A cenzúra hátránya: alkalmas politikai irányításra a mederben tartot propaganda révén.

A cenzúra hiányának hátránya: minden szemét, xar a pofánkba ömlik és a tömegek szeretnek xart enni az egészséges étel helyett.

Akinek ezt teszik, jó étvágyat.