Melyek az altalunk tanult magyar tortenelem eltulzott reszei? Mik azok, amiket esetleg egy kicsit "szebb kontosben" ismerunk?

Ez nagyon szubjektív, nem lehet rá rendesen válaszolni.

Részemről az, hogy nálunk az elitről tanítanak mindig a tényleges többséget kitevő átlagember helyett. Illetve az eurocentrikusság, de ez egyéni ízlés kérdése.

Pl. India és Kína a legutóbbi 200-300 évet leszámítva sokkal jelentősebb volt bárkinél az emberi történelem során, mégis a britekkel, franciákkal, olaszokkal foglalkozunk behatóbban.

Például a honfoglalás se volt zökkenőmentes, biztos voltak a Kárpát medencébe más törzsek is, akiket elüldöztünk letelepedés közben.

A Habsburg ház uralkodása se tett jót Magyarországnak szerintem. Mivel csak ütközőzónának és adó kivitelre használtak. Pedig ekkortájt jobban fejlődhetett volna a tudomány, kultúra nálunk is.

A második világháborúba sok magyart és ideológiailag nem magyart sírba küldött a nyomás alatt álló magyar vezetés, erről se sokat írnak.

Trianon sem volt egy szép pont a magyar történelembe, ami mai szemmel is gyengébb országot hozott létre.

Az aláíróiról is lehetne véleményt mondani, de ezt sem említik a történelem könyvek.

Rengeteg kisebb-nagyobb dolog van, de olyan is van, amit meg épp hogy alulértékelve tanítanak.

Pl az egyik nagyon gázos téma Kossuth. Ugye ő ilyen nemzeti félisten, csakis jót szabad mondani róla. Amúgy meg tudni lehet, hogy ő leginkább ilyen szerencselovag-sikkasztó-szoknyavadász volt, aki aztán valahogy jó időben jó helyre keverte magát.

Aztán vannak ilyen nemzeti legendák, hogy Trianon az mekkora igazságtalanság volt, mert kisebbségnek lenni milyen jó volt Magyarországon, és mégis amint tehették, belemartak a magyarokba. Ezzel szemben pont annyira nem volt jó kisebbségnek lenni, nem volt nemzeti nyelvű oktatásuk, a magyar hatóságok ugyanolyan pökhendien viselkedtek velük, mint amúgy a megmaradt cigány kisebbséggel viselkednek a mai napig. Úgyhogy az első VH utáni zűrzavarban a kisebbségek részéről a leglogikusabb lépés volt, hogy saját országot akartak, te is ezt tennéd.

Ugyanakkor viszont ott van Mohács kérdése, ami nem egy olyan tiszta ügy. Állítólag ott nagyon lealáztak minket, ennek ellenére a törököknek 15 évbe telt mire a nagy győzelem után ismét összeszedték magukat annyira, hogy Buda ellen menjenek. Igazából sokkal inkább az történt, hogy rommá verte egymást a két sereg, a törökök és a magyarok is teljesen megsemmisültek. Csak a törökök előbb tudtak felállni.

Ha meg kicsit visszább tekintünk, akkor ott van a honfoglalás környéki idő. Azt úgy tanítják, hogy bejövünk, kicsit kalandozunk, aztán beverik az orrunkat, erre inkább lenyugszunk és királyt válsztunk. A dátumokat is elmondják hozzá, de az valahogy nem derül ki túl hangsúlyosan, hogy ez bizony egy több mint 100 (!!!) éves időszak. Azaz generációk nőttek fel úgy, hogy itt biza kalandozás van. Mintha mondjuk az első világháború vége óta a mai napig tartana, úgy képzeld el. Ezek tehát nem ilyen ötletszerű rohangálások voltak, hanem olyasmi hadjáratok, mint amit az USA csinál mostanság a közel-keleten: akarnak valamit, odamennek, elveszik. Mi pedig Európa zsoldosai és kirablói voltunk 100 évig. Aztán elmúlt.

Válasszuk ketté a dolgot, mondjuk korlátozódva a kérdésbeli magyar történelemre.

1. Adott a magyar történelem, mondjuk 1100 éve (ha az Uraltól kezdjük, sokkal több). Elég sok minden történt, és itt két dolog is van. Egyfelől vannak események, amelyeket meglehetősen hézagosan ismerünk, másfelől így is hatalmas anyag. Ehhez képest nagyjából adott 3-4 év,ahol ez tananyag lehet, mondjuk heti kettő órában. Vagyis valakinek el kell döntenie, mi fontos, mi fér bele, mi hogyan legyen megfogalmazva. És ez majd az összes többinek, ha eszébe jut, nem fog tetszeni.

2. Van itt 10 millió magyar, nem lehet kettőt találni, akiknek mindenben ugyanaz a véleményük. Így lesz például Kossuth félisten és szoknyapecér. Miközben egy ember mindenképpen sokféle, de esetünkben csak a vonatkozó tettei számítanak. És félistenné attól vált, hogy volt egy pozsonyi országgyűlés, volt egy hírlapírás, ahol tevékenysége alaposan megváltoztatta a dolgok folyását, például megalapozta 1848-at. Negatív megítélése Széchenyivel való ellentétéből származott, amely sajnos nem tett jót 1848-nak se.

Ezzel szemben Trianon a magyar vezetés korábbi (több évszázados) tevékenységéből és a korszellemből, továbbá a nagyhatalmak gőgös nemtörődömségéből fakadt, bekövetkezését semmi se akadályozhatta meg a háború után, ugyanakkor a sokféle hozzáállás nem a lefolyását, hanem elsősorban az eredményt kritizálja.

Mohácsról és a honfoglalásról vett példát inkább nem hozom szóba,annyira sematikus és valótlan a tanításáról szóló leírás.

A történelem megtörtént események sora, amelyek egy részét alaposabban, más részét kevésbé ismeri a tudomány. Ebből az eseménysorból a tanításra való kiválasztás, az események interpretálása mindig és mindenütt az aktuális politika szerint történik. Ezért ha kivetnivalót találunk, az egyfelől mindig az aktuálpolitika nyakába varrandó, másfelől ez is maga a történelem, és az is fontos, ki milyen előismerettel olvass, mert amit kiszűr belőle, a hozzáállásától függ.

Aki a történelemkönyvet kárhoztatja mindezért, másra mutogat. Mindig sokféle iromány, tanulmány állt rendelkezésre ahhoz, hogy egy adott dologról árnyalt képet kaphassunk- ha akarunk. Csak példaképpen, 1956 a Kádár korban igen érzékeny téma volt, lehetett mégis tájékozódni a valós történésekről. Ma, aki csak tankönyvekből hajlandó történelmet ismerni, a Horthy korszakot magának a mennyországnak érzékelheti, pedig jelentős köze volt mondjuk 200 ezer magyar doni halálához (meg a többiéhez, akik onnan nem értek el hazáig).

Ha tehát azt keressük, mik az eltúlzott (hamis) dolgok, találhatunk. De abban senki se akadályozhat meg (se most se korábban), hogy részletesebb és árnyalt képet kapjunk ezekről is. Ez pedig nem a tankönyvektől, hanem az olvasó igényességétől függ.

A középkori magyar történelemhez azért nem lehet 100%-osan illő történelemtanítást illeszteni, mert kevés és ellentmondásos forrás áll rendelkezésre, így nagyjából a 15.-16. századtól érdemes vizsgálni a kérdést.

Ott rögtön van egy olyan dolog, hogy a török háborúkat úgy tanítja a magyar iskola, hogy mi Európa védőbástyája voltunk, s feláldoztuk magunkat azért, hogy a Habsburgokat, németek és franciákat ne érje el az Oszmán birodalom. Bár ez nagyon hősiesen hangzó mese, sajnos a globális történelemtudomány mai állása szerint a magyarok ellenállásának nem volt különösebb köze ahhoz, hogy meddig és mikor jutottak a törökök - ha megtorpanás volt a terjeszkedésükben azt gyakorlatilag mindig belső viszályokra vagy a szultán személye körüli változásokra vezetik vissza a krónikák, nem pedig a Hunyadiak sikereire. A hatósugár elméletet és azt, hogy Erdély konkrétan együttműködő, török vazallus állam volt ugyan tanítják, de ezek úgy el vannak rejtve a sorok között és inkább a feleslegesen lexikális csata + évszám párost tömködik a gyerekek fejébe.

A kuruc - labanc ellentét ugyan jól fel van dolgozva, de talán hiányzik, hogy lássák a diákok: ez igazából az Európában akkor zajló viaskodások mellékzöngéje volt: a franciák pont olyan alapon támogatták Rákócziék szabadságharcát, mint ahogy mondjuk ma az USA egy-két közel-keleti törzs gerillaháborúit, ez gyakorlatilag egy "proxy war" volt, hogy bosszantsák a Habsburgokat, de a fő csatározások és a szabadságharc sorsa nem Magyarországon dőlt el.

A közelmúlt magyar történelme meg eleve tele van nemzeti ideologóiáva, arra kár is lenne kitérni, nem elvárható, hogy függetlenként tüntesse fel a közoktatás.

#6

Nem verte egymast romma a ket sereg Mohacsnal, a torokok alaposan elpicsaztak minket, a gyozelmuk utan haboritatlanul vegig dultak az orszagot, kifosztottak Budat, Pestet

1529-ben az orszagon akadaly nelkul atvonulo sereg Becset ostromolta, szoval a torokok nem sinylettek meg a mohacsi csatat (bar azert Becset nem sikerult bevenni).