Valójában mit akar mondani a metafizika, erkölcsi filozófia és episztemológia? Hogyan tudnátok összefoglalni a főbb pontjait?

Hibás a megközelítésed! Ezek nagy ágai a filozófiának. Nem mondanak az égvilágon semmit, csak kérdeznek. Te mondhatsz valamit erkölcsi filozófiai kérdésekben, én is mondhatok valamit, meg mások is mondtak már valamit.

1) Erkölcsi filozófia: Mi helyes és mi nem?

Megközelítés szempontjából az utilitarizmus és a deontológia a két nagy iskola (vagyis inkább a két nagy véglet, a legtöbb ember valahol a kettő között foglal állást). A deontológusok szerint meg kell határozni az elveket, és abból kell mindig kiindulni. Az utilitaristák szerint csak a tett eredménye számít.

Mondok más ismert példákat erkölcsi filozófiára:

-Konfuciusz: Ne cselekedj úgy másokkal, ahogy nem akarnál, hogy veled cselekedjenek!

-Jézus Krisztus: Cselekedj úgy másokkal, ahogy akarnád, hogy veled cselekedjenek!

-Kant: A cselekedet jóságát az határozza meg, hogy milyen lenne a világ, ha adott helyzetben mindenki úgy cselekedne.

2) Episztemiológia a tudással foglalkozik. Mit tudhatunk biztosra? Honnan tudjuk, hogy tudunk valamit?

Azt hogy "semmit se tudhatunk biztosan" például a szofikus filozófusok állították. Ők abban hittek, hogy megfelelő érvekkel mindent, és annak az ellenkezőjét is meg lehet magyarázni, tehát csak az érvek meg logika létezik, a világ egyébként szubjektív. De ennek az álláspontnak azért elég sok ellenzője is volt!

Platon például abban úgy gondolta, hogy léteznek a dolgok úgy, ahogy léteznek, és úgy, ahogy mi látjuk / érzékeljük őket. A mi érzékelésünk persze tökéletlen. Ezt ahhoz hasonlította ahhoz, hogy ha egy barlangban vagy, és a barlang falán az árnyékát látod a barlang előtt lévő dolgoknak. (Most kicsit sarkítottam, ennél jóval absztraktabb volt!)

Vagy ott van Descartes híres mondata, hogy "gondolkodom, tehát vagyok". Azaz onnan tudja saját magáról, hogy valójában létezik, hogy gondolkodik.

3) Metafizika: a léttel foglalkozik. Mi létezik? Milyen tulajdonságai vannak a létező dolgoknak? Mi történések láncolatában mi volt a kiindulópont? Folyton változik-e a világ vagy nem változik? Miből épül fel minden? Mi az idő és mi a tér?

Mondok itt is egy számomra érdekes példát: egy Démokritosz nevű filozófus, aki szerint a dolgok felépítésében létezik egy legkisebb, tovább nem osztható egység, úgynevezett atomok (persze akkor még fogalmuk sem volt a periódusos rendszerről, az atom mai jelentése az más, mint az ókorban). Azon gondolkodott el ugyanis, hogy ha egy futó lefut 100 métert, akkor először elér a táv felére, van még hátra 50 méter. Azon az 50 méteren is elér a táv felére, van hátra 25 méter. És így tovább. Tehát ha nem lenne egy olyan egység, ami tovább nem osztható, akkor soha nem érne célba a futó, márpedig a futók célba szoktak érni!