Mi történt a XX. századdal és mi történik a XXI.-kel ? A XXI.sz. hajnalán miért tapicskolunk még mindig XX. század pocsolyájába ? Ilyen nagyszerű kutatók és felfedezések után hogy-hogy még mindig itt tartunk ? Ki vagy mi akadályozza a fejlődést ?

A XX. századot gyakran nevezzük az atomenergia korszakának,az űrhajózás, a számítógépek, a genetika, a műanyagok időszakának.

E korszakban jönnek létre egyes nemzetközi tudományos intézetek

Svájcban a CERN, a Szovjetunióban a Dubnai Egyesített Magkutató

Intézet (DEMI), a molekuláris biológia kutatásával foglalkozó EMBL, a

mesterséges égitestek megfigyelését végző ESO stb.

A teljesség igénye nélkül.

Halmazok elmélete, Georg Cantor (1845–1918)

Pavel Szergejevics Alekszandrov (1896–1982) halmazok kutatója.

E korszakban az orosz matematikai iskola híres képviselői mély

és alapos kutatásokat végeztek a valószínűségszámítás általános kérdéseinek

kiderítése terén (P. L. Csebisev, A. A. Markov, A. M. Ljapunov).

A kutatók megalkották a véletlen folyamatok elméletének alapjait és megteremtették

a valószínűségszámítás elméletének axiomatikus alakját.

Lovász László (sz. 1948-ban) magyar matematikus magas szinten

művelte a kombinatorikát és a gráfelméletet.

Foglalkozott a lineáris algebra

és a gráfelmélet közötti kapcsolat megteremtésével.

Neumann János (John) (1903–1957) is, aki 1945-ben kidolgozta

a számítógép felépítésének elméleti modelljét.

Már 1887-ben Albert Abraham Michelson (1852–1931) és

Edward Morley (1838–1923) kimutatták, hogy a fény terjedési sebessége azonos, ha a Föld mozgásával azonos, vagy ellenkező irányban halad.

Ezzel megdöntötték az éter fogalmát.

Albert Einstein (1879–1955) 1905-ben megalkotta

a speciális relativitáselméletet, majd 1916-ban kidolgozta az általános relativitáselméletet.

Egyik dolgozatában meghatározta a híres E = mc2 összefüggést a tömeg-energia ekvivalenciájáról.

1906-ban Hermann Walther Nernst (1864–1941) tökéletesítette az entrópia fogalmát

a termodinamika harmadik főtételének meghatározásával.

Max Planck (1858–1947) az energiakvantum.

Ernest Rutherford (1871–1937) planetáris atommodell. Frederick Soddy (1877–1956),

az α-bomlás lényege.

a radioaktív sugárzás atomátalakítási folyamatok következtében keletkezik.

Kasimir Fajans (1887–1975),1913-ban a β-bomlás lényege.

Niels Bohr (1885–1962)1913-ban megalkotta a

planetáris atommodell kvantumfeltételekkel módosított változatát.

James Chadwick (1891–1974) 1932-ben felfedezi a neutront.

Frédéric Joliot-Curie (1900–1958) és Iréne Joliot-Curie (1897–

1956) 1934-ben felfedezték a mesterséges radioaktivitást.

1924-ben Louis de Broglie (1892–1987) megalkotta az anyaghullám-hipotézist.

Clinton Davisson (1881–1958) és Lester Germer (1896–1971) bebizonyították az elektronok hullámtermészetét.

Ervin Schrödinger (1887–1961)1926-ban megalkotta a hullámmechanika alapjait.

Max Born (1882–1970)a kvantummechanika statisztikus interpretációjának egyik megalkotója.

Werner Heisenberg és Dmitrij Dmitrijevics Ivanyenko (1904–1994) 1932-ben közölték,

hogy az atommagok kétféle részecskéből – protonból és neutronból – tevődnek össze.

Enrico Fermi (1901–1954) 1926-ban kidolgozta a feles spinű részecskékre érvényes kvantumstatisztikát.

Szilárd Leóval (1898–1964)A reaktorban a neutronok lassítását az általa javasolt bórmentes grafit biztosította.

Wigner Jenőt (1902–1995).Kiemelkedő szerepe van a szimmetria- és invarianciaelvek csoportelméleti

módszerekkel való vizsgálatában.

Teller Ede (1908–2003).Georg Gamow (1904–1968) fizikussal közösen kidolgozták a β-bomlás

elméletét, és felvázolták a termonukleáris reakció megvalósításának a lehetőségét.

Gábor Dénes (1900–1979)1948-ban fölfedezte a holográfiai módszert.

Marx György (1927–2002) magyar elméleti fizikus 1953-ban a szovjet Jakab Zeldovicstól (1914–1987) függetlenül felfedezte a

leptontöltés megmaradásának törvényét, felismerte a neutrínók kozmológiai jelentőségét.

1955-ben M. G. Baszov, A. M. Prohorov, J. Gordon, H. Zeiger,

Ch. Towns megalkották az első ammónia alapú molekuláris kvantumgenerátort a masert.

Az űrhajózás elméleti megalapozójának Konsztantyin Ciolkovszkij

(1857–1935) orosz tudóst tekintjük. Ő a rakétatechnika és az űrhajózás

alapelveinek egyik első kidolgozója. Nevéhez fűződik a rakétamozgás

alapegyenlete, a Ciolkovszkij-képlet, továbbá a többlépcsős rakéta és az

űrállomás gondolata.

A történelem folyamán első ízben mesterséges műholdat a Szovjetunióból

bocsátották fel 1957. október 4-én. Ezzel új korszak kezdődött

az emberiség történetében.

Az első ember, aki műholdon űrrepülést

végzett a kozmikus térben, az egykori Szovjetunió polgára, Jurij Gagarin

(1934–1968) volt. A Vosztok nevű űrhajón 1961. április 12-én repülte körül először a Földet.

Az amerikaiak első űrrepülésére 1962-ben került sor, amikor

John Glenn (sz. 1921-ben) űrhajós a Mercury–6 űrhajóval háromszor kerülte

meg a Földet.

1968–1972 között 6 amerikai

űrhajó hajtott végre sikeres leszállást a Holdra. 1969. július 21-én Neil

Armstrong (sz. 1930-ban) amerikai űrhajós volt az első ember, aki a Hold

felszínére lépett. Összesen 12 űrhajós járt a Holdon.

Az 1975-ben végrehajtott Szojuz–Apolló közös szovjet–amerikai

űrrepülés során hozták létre az első nemzetközi űrállomást.

Ami ma űrrepülés terén történik az kész röhej, nagyjából a neolit kor hajnalán pattintgatjuk a szikrát, ahhoz képest ahol tartanunk kéne.

Ha a XXI. századot egy napnak vesszük,akkor nagyjából hajnali háromnegyed négy van , lassan az emberiség

hasára süt a nap és mi még mindig a XX. század pocsolyájában tapicskolunk.

Miért van ez ?

Kik vagy mik akadályozzák a fejlődést ?