Sok vagy kevés az a szabadidő amit a kapitalista rendszer felajánl (20 nap)?

"a kapitalista rendszer felajánl (20 nap)"

Mármint per év?

Valamit elszámoltál.

Kihagytad a hétvégéket.

52 hét, azt 52 szombat és 52 vasárnap.

104 nap otthon.

Plusz a 20 nap szabi, plusz a ledolgozott évek, plusz gyerekekre stb.

Nekem most 28 nap az éves szabim.

És miért a kapitalizmus?

Éltél már a szoci időben?

A szombati munkanap kivezetése csak a nyolcvanas években történt meg.

Szóval előtte még 51-52 nappal kevesebb járt.

A szocializmusban.

Nem is beszélve a sztahanovista mozgalomról, ingyen túlórákról stb.

Szóval óvatosan a nagy kapitalizmus-támadással.

Majd ha felmutatható lesz egy olyan rendszer, ami még jobb, lehet reklamálni.

"A szombati munkanap kivezetése csak a nyolcvanas években történt meg."

Ilyen formában ez nem úgy igaz, ahogy nem.

67 és 75 között nagyjából minden vállalat átállt a 44 órás munkahétre és a kéthetenkénti szabad szombatra. Aztán 81-től a minden szombat szabaddal együtt a heti munkaidő lecsökkent 42 órára. 40 órás meg csak 84-től lehetett a munkahét (egyműszakosoknál, mert több műszakosoknál már előtte is).

"Amint a többi hozzászóló is említette, a szabad szombat az nem a kapitalizmus forradalmi újítása, a szocializmusban is volt rá példa jó bőven."

De a kapitalizmus nem vett el semmi szabadidőt a szocializmushoz képest, sőt. Szóval, azért kérdezem, milyen rendszert akarsz, ami létezik és jobb?

"Ezért valamilyen szinten a kapitalista elvekhez is kötődik ez a 20 nap."

Láthatóan nem kötődik, illetve előtte csak rosszabb volt. Max olyan értelemben kötődik, hogy ott is ennyi, mint előtte a szoci időszak végén is.

"A kapitalizmus fenntartásához elengedhetetlenül fontos a munka, a hatékony és temérdek munka."

Ez minden működőképes gazdasághoz kell.

"Na most nyilván nem volt túl hatékony rendszer a szocializmus, viszont majdnem ugyanazt a szabadság szintet biztosítani tudta az embereknek mint a kapitalizmus."

Majdnem. Ez még objektíven sem ugyanannyi, a szabadság kifejezés több értelmét nézve meg főleg nem igaz.

"A kérdés az, hogy mekkora az a jólét amely elhozza majd a változást, mert az elmúlt 100 évben egyik országban sem történt forradalmi áttörés e tekintetben."

Mit nevezel te forradalmi áttörésnek?

Mert a munkaidő hossza folyamatosan csökkent, a szabadság mennyisége meg nőtt.

Mi a kérdés, hogy mikor lesz háromnapos munkahét, négyórás munkaidővel?

" Így véleményem szerint nincs összefüggésben a jövedelmek színvonalában, jóléttel, és csakis elvi, dogamtikus kérdés."

Már hogyan ne lenne összefüggés a munka mennyisége, a profit és ezzel a fizetés között?

Nem értem, hogyan lehetne itt bármi dogmatikus kérdés. Mikor éppen a kapitalizmus hozta el azt, hogy komoly optimalizálási számítások állnak minden termelés mögött.

Ahol történik munkaidő-csökkentés, az sem jótékonyság, hanem kikalkulált gyártási minőség- vagy mennyiségnövelő tényező, esetlegesen biztonsági javulást hozó változás, ez mind profitoptimalizáció.

"A dogmát kellene megváltoztani egy újabb rendszerben és az emberi életet tenni az első helyre"

Nagyon-nagyon vázlatos idealista gondolat.

A mostani életminőséged pont ennek a mostani rendszernek az eredménye. Ennyi munka termel ki ennyi jólétet.

Kevesebb munka kevesebbet tenne eléd az asztalra is.

Sajnos pont azok sírnak a mostani "agyondolgozás" ellen, akik sírnak a robotizálás ellen is, pedig pont, hogy az tudja először elhozni a nagyobb jólétet kevesebb munkával.

"Nem engednék a kapitalisták, hogy csak úgy lecseréljenek egy rendszert csakmert egy másik csoport azt állítja, hogy van egy jobb rendszer."

Na itt a baj. Hogy nincs jobb rendszer. Álmodozás van, szabadság, önmegvalósítás, boldogság... ja, de egyetlen xaros gazdasági redszerterv sincs, nincs, ami ezt meg is tudná valósítani.

Az idealizmus meg az objektivitás elég messze vannak egymástól.

Nem tartom kizártnak, hogy sok gazdasági ember, politikus úgy indul neki a karriernek, hogy ez lesz a célja.

Aztán, amint átlátja, hogyan is működik a gazdaság, rájön, hogy nem megy az olyan könnyen.

Van egy régi poén: tudod, ki a pesszimista? A jól értesült optimista.

Nincs, nem lesz ilyen szabadság-forradalom.

De látni kéne a tendenciát: a kapitalizmus, éppen a profitorientált felépítése miatt, pont ezen önműködtető mechanizmusa miatt pont, hogy ebbe az idealizált kép irányba halad.

De csak pontosan olyan lassan, ahogy egy világgazdasági rendszer optimalizálódási evolúciója haladni tud.

Unokáink már jobb világot fognak látni, egy lassú, hosszú átmenet révén. És nem fogják észrevenni, hogy jobb lett. Mint ahogy a maiak sem veszik észre.

Két dolog állíthatja csak meg ezt a javulási folyamatot.

Az egyik a környezeti katasztrófa.

A másik valami vázlatos szabadság-ideológia forradalmárjainak belecseszése.

Nem is tudom, melyik produkálna rosszabb disztópiát.

"Ja, és azt kifelejtettem, hogy a kapitalista rendszerben rendszerellenesnek lenni legalább akkora bűn mint amekkora a szocialista rendszerben volt rendszerellenesnek lenni."

Mármint nem csuknak le, csak jól megbüntetnek, vagy mire gondolsz?

"Mármint nem csuknak le, csak jól megbüntetnek, vagy mire gondolsz?"

Én sem teljesen értem.

A szoci rendszer megszűnésével megszűnt a büntethető közveszélyes munkakerülés fogalma is.

Ma már nem kötelező dolgozni.

Csak nem árt, ha meg akarsz élni.