Sok vagy kevés az a szabadidő amit a kapitalista rendszer felajánl (20 nap)?

Mihez képest?

Az alapfunkcióra - vagyis arra, hogy az éves fáradtságot leküzdjed - alkalmas, ha jól osztod be és jól töltöd el.

Másra nem elég.

Ki ne érezné kevésnek? A szabadidő olyan, mint a pénz: mindig hozzá igazodnak az igények, és mindig lehetne több.

A szabadidő egyébként a modern életforma vívmánya, nem is olyan rég a szó mai értelmében egyáltalán nem létezett.

Csak kiváncsiságból:

ha neked céged lenne (és azzal rögtön kapitalista lennél), hány napot fizetnél dolgozódnak, hogy ne termeljen, hanem maradjon otthon pihenni?

.

Ebből aztán következik, hogy az éves 20 nap fizetett szabadság a munkáltatói oldalon sok, a dolgozónak kevés.

Nem a kapitalista rendszer ajánlja fel, az csak a szabad kereskedelemről szól, munkajog és szabályozások nélkül.

A jelenlegi rendszer egy afféle kompromisszum a munkáltatók és a munkavállalók között, abban egyetértek, hogy lehetne változtatás, pl. önkéntes fizetetlen munkabeszüntetés szerződés bontás nélkül, illetve rövidebb munkanap.

Azt se felejtsük el, hogy a Szovjetunóban, ahol elvileg a munkások jogai lettek volna a legfontosabbak, 1929-1940-ig még hétvége sem volt! Utána pedig folytatták a 6 napos munkahetet.

"Azt se felejtsük el, hogy a Szovjetunóban, ahol elvileg a munkások jogai lettek volna a legfontosabbak, 1929-1940-ig még hétvége sem volt!"

Ez alatt nem 365 nap megállás nélküli munkát kell elképzelni. A Szovjetunióban kitalált megszakítás nélküli termelési hét azt jelentette, hogy mindenkinek négy nap munkát követett egy pihenőnap, öt csoportra voltak osztva a munkások, minden nap más csoportnak volt pihenőnap. Ez a modell 1929-tól 1931-ig élt, és nem volt általános érvényű. Szektoroktól, gyáraktól függően nagy különbségek voltak a megvalósításban, és a csúcson (1930 őszén) is az ipari dolgozók legfeljebb kb. 3/4-e esett az intézkedés hatálya alá.

Mivel jelentősen megnehezítette a hétköznapi életet és a termelékenységre is rossz hatással volt, 1931 augusztusával beszüntették, a helyét hatnapos egységek vették át, a hatodik nap mindenkinek pihenőnap volt. 1940-ben tértek vissza a megszokott hétnapos hétre, hat munkanappal.

Erről írhatnál részletesebben, mert ennek az elrendezésnek viszont van egy nagy előnye: mindig minden működik.

Elég komoly hátrány kell ahhoz, hogy ezt ellensúlyozza.

#9 Komoly gondok voltak a munka ütemezésével.

Az egy műszakos munkahelyeken (már amelyeken bevezették), innentől fogva minden nap számításba kellett venni, hogy az állomány melyik 20 %-a hiányzik. Korábban ugye mindenki egyidejűleg bent volt és kész.

Sok gyárban nehéz volt értelmesen megszervezni a műszakot, beosztani a meglévő munkaerőt. Sima lapátolásnál valószínűleg nem volt nagy probléma, de bármiféle szakértelmet vagy tapasztalatot igénylő feladatnál már igen. Pl. korábban egy géphez ugyanaz a két-három dolgozó volt beosztva, műszak szerinti váltásban. Ha folyamatos termelést akartál, az új rendszerben bizonyos műszakokban új embert kellett odatenni, aki egyrészt máshonnan hiányzott, másrészt közel sem volt olyan hatékony, mint akiket helyettesített. Nem beszélve arról, hogy a gépeket se lehetett folyamatosan járatni. Összességében tehát nem lehetett valóban kihasználni a megszakítás nélküli termelési hét elméletben jól csengő előnyeit. Ehhez jött az, hogy az emberek életének megszokott rendjét teljesen összekuszálta, a családtagoknak eltérő napokra esett a pihenőnap, a családi élet addigi formában megszűnt létezni. (ezzel összefüggésben az intézkedés céljai között a vallásgyakorlás visszaszorítása is szerepelt)