A régi háborúkban ha két király pár ezres serege lekaszabolta a másik felet, akkor az egyik király miért vesztette el a területeit?

Én anno azon gondolkodtam el gyerekként, hogy miért kellett megostromolni a várat, miért nem lehetett simán csak megkerülni azt. Hát azért, mert egyrészt a termények és a munkaerő jó része is a várba került, pusztán az üres földdel nem sokra megy a hódító. Másrészt a várból aztán simán hátba tudják támadni, elvágni az utánpótlástól, stb… Másik oldalról az elfoglalt vár aztán a támadónak is kapóra jön egy ellentámadásnál. Ha az ellenség nem elfoglalná a várat, hanem megkerülné, akkor ő nem hódító, hanem turista.

Ugyanígy egy csata is egy adott terület ellenőrzéséről, uralmáról szól. Ehhez meg kell az a katonai erő, ami ezt a hatalmat fenntartja, megtartja. Itt a támadónak tehát a fő feladata, hogy a másik fél ilyen irányú hatalmát meggyengítse, illetve a sajátját érvényesítse. A védekező félnek meg az, hogy a támadó ne tudja a katonai erejével a terület feletti kontrollt átvenni. Ha az egyik sereg legyőzte a másikat, akkor azt garantálta, hogy a legyőzött egy ideig – hacsak nem jön utánpótlás – nem tudja megakadályozni, hogy győztes az uralma alá hajtsa a területet.

Kicsit olyan ez, mikor két ember összeverekszik mondjuk egy zsák krumpliért. Ha az egyik megveri a másikat, akkor az a sebeit fogja nyalogatni, és nyilván ha szemtől szembe nem tudott győzni, akkor aligha fogja tudni megakadályozni, hogy a másik elvigye a krumplit, vagy vegyen ki a zsákból krumplikat.