Az ember miért szomjazza a csodákat?

Tisztán elméleti kontra tisztán gyakorlati? Érdekes felosztás lenne, miközben azt mondod, tisztán elméletivel nem operálunk. A szépség kérdésköre pedig úgy fest, csak nagyon erőltetetten hordoz elméleti komponenst. Egy eléggé alacsony határnál igazán megáll a tudomány, de nem a lábán...

Jut eszembe: nem az a szép, ami tetszik valakinek. Ami szép, az szép. Csak úgy kerül ez is a helyére, ha az ember napokig elmélkedik rajta úgy, hogy a józan ész csak egy része az észjárásának, ahogy a "bomlott agy vicceskedése" is az. Talán ködös, nem baj, a próbát követi a szerencse.

"az, hogy vagyok, bizonyítja, hogy lehettem"

Így van, és az, hogy rendre beletörik a bicskánk, hogy egy megnyugtató hogyant találjunk, és hogy hosszas próbálkozás után a leghelytállóbbnak a "tök véletlen" látszik, emellett a petesejt véletlenszerűen válogatódó génanyaga a spermium véletlenszerűen válogatódó génanyagával őrülten rekombinálódik, csak hogy végképp követhetetlen legyen a dolog, és ebből leszel te. Erre mondom azt, hogy nem is lehetsz, erre te vagy itt. A többi verzió ugyanúgy vetekszik a lehetetlennel. Maga az élet kb lehetetlen. Így értettem. Egy paraszthajszálat hanyagoltam csak el. Ez a csoda benne.

X elméletből semmi se hiányzik - de, ezért elmélet. Ha tétel lesz, akkor legalább önmagában hiánytalan lesz. Az ősrobbanás kérdésköre se lezárt ügy. Igen, azért, mert nem tudjuk, mi volt erősen ténull tájékán. Még úgy is néz ki, hogy sose fejtjük meg teljesen, és csak az vigasztal, hogy azért sosem ez a tapasztalat.

"Minden tény tudományos"

Így lenne még a művészet is tudomány, de már sajnos számkivetett nagyon rég. Ha lehet hinni a kósza hírek keltette elhamarkodott bizakodásnak, akkor nem sokáig lesz meg egymás nélkül a kettő. Önmeghaladás jön újra. Kepleri, newtoni, einsteini. K'ömben is, nyakunkon a kéccertizenkettő! :D

Azért teszik, mert minden emberben latensen megbújik a csoda, ami csak a mi korlátolt(magunk által korlátolt) elméinknek az...ugyanis létező dolog, csupán mi így fejezzük ki. Tehát ez amit mi csodának hívunk, az nem a valóságon van túl...inkább a felszínen, amit mi látunk...:)

üdv

25/F

LastOne.Left

A válasz nagyon egyszerű szerintem, de nem szabad elfogadnom az én véleményemet, ha nem tetszik, meggyőzni nem akarlak.

Az ember azért idealizál, azért lesi a csodákat, azért keres és ad értelmet az életének, olyanokat, mint a szerelem, család, haza, becsület, mert enélkül minden, ami emberi szétesne: a társadalmunk és az egyéni motivációk is. Szükségünk van csodákra, álmokra, szerelemre, de valójában ezek mindegyike a testünk által generált illuzió, délibáb. Szükségessége nem kérdéses, el kell fogadni, hogy az ember természete ilyen, s a gondolkodó elméknek nehezen, de túl kell ezeken látniuk.

14:30. :)

S mit találunk, ha túllátunk az általad említett illúziókon?

üdv

25/F

LastOne.Left

A dolgok valóját. Tudod, az ember egyfajta saját maga alkotott mesevilágban él. Hisz földöntúli istenekben, halhatatlanokban, teremtőkben, hiszi, hogy az életet azért éljük, hogy valamifajta feladatot teljesítsünk be, hisz a szerelem erejében, az álmok egy életen át való hajkurászásában, és a sor végtelen.

Valójában azonban a helyzet sivárabb, és hála az égnek, hogy kevesen látják meg az élet valós oldalát. Nietzsche is éppen így végezte. A naivitás az életben áldásos.

Morals. :)

Az tiszta sor, hogy a dolgok valóját látjuk ezen illúziókon túl, de még mindig nem konkretizáltad. Te mit látsz a dolgok mögött meghúzódva kedves válaszoló? Ha jól értelmezem a válaszodat, egy értelmetlen semmiséget. De mi mégis rendelkezünk értelemmel. Akkor igazából nem az egyetlen létező tudatot/értelmet kéne megleljük a felszínen túl? :)

Kérdező elég jól sejti a dolgot, és tényleg létezik az a pont, ahol megérti az ember valós mivoltát...de a poén az, hogy az igazi út még csak akkor kezdődik...Arra pedig, hogy az értelem általunk megkreált kifejezés igaz...de e kifejezés jelentése nélkül képtelenek lennénk megalkotni azt. Ugye értelem hiányában. A természet pedig oly kegyes vélünk emberekkel, akiknek megadta azt a lehetőséget, hogy felismerjék ezen igazságokat, hogy megajándékozott, igaz közvetett módon, minket egy magyarázattal, mondhatni az univerzális tanítással, hogy megtudhassuk mik is vagyunk valójában, hogy mi a világ, és mi Isten(nem a szokványos istenképek). Ha érdekel kedves kérdező ez a tanítás, szólj és adom, így saját magad megismerheted eredetedet és azt, ami a dolgok mögött van korlátolt elméink(ezt a korlátot lehet a művel ledobni magunkról) számára latensen. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Hmm látom itt okos emberekkel van dolgom, de úgy érzem, néhány ponton nagyokat ugrotok s így a gondolatmenet hibádzik. Említed, hogy a természet érti a dolgát. Ez valóban így van, csakhogy, a természet egész mibenléte, motivációja, haladási iránya számunkra megérthetetlen, feldolgozhatatlan. Hiszen elemezhetjük azt, hogyan lettek a primitív növényekből fák, vagy a halakból az első hüllők, de mindez, mindezek az adatok, tények és viszonyítások csak az ember "szemüvegén" keresztül nyernek értelmet és célt. A természet nem egy szinguláris tudat, sőt, még azt se tudjuk megfogalmazni, hogy pontosan mi, mivel inkább egy szerves rendszer, mint szellem vagy tudat. Fogalmakat persze alkothatunk és valami képünk is lehet róla: de senki ne higgye, hogy érti a természet haladását, a mutációk szükségességét és így az élőlények -így az ember- fejlődését. Spekulálni, méricskélni lehet egy darabig, a tudományok fejlődnek, az ember szeme egyre nyílik fel, de itt jön a buktató: ez is relatív, s csak emberi szemmel haladás. Az egész egyszerűen túlmutat az emberen: több, mint emberi, a tudatunk, felfogó képességünk nem terjed ki rá, meghaladja képzelőerőnket, és egyszerű, gyakorlatias földi logikánkat.

Az emberrel mindig ez volt a baj, hogy magából indult ki, a saját világából, a dolgokat aszerint mérlegelte, hogy számára az mennyire felhasználható vagy szükséges az információ, és itt jön a legrosszabb: ha nem ért valamit, képzeteket gyárt. " Nem tudom miért villámlik, biztos az istenek dühösek, talán maga Zeusz". Ma már értjük ezt a jelenséget, okosabbak lettünk, de milliónyi kérdés még megválaszolatlan. És én azt gondolom, hogy minden ilyen kérdés, és lehetséges válasz, minden lépésünk és gondolatunk: eleve korlátolt. Mert emberi. Hogyan is gondolhatnánk nem emberi, az ember számára idegen dolgokat! Ez értelmezhetetlen lenne! Ezért van az, hogy minden istenképünk elképzelhető: menny és pokol, angyalok, fényesség, megváltás, melyet az Isten ugyebár kinyilatkoztat és pontosan rögzít.

Mindez megragadható számunkra, ha nem így lenne, nem értenénk belőle egy kukkot sem. Erre egyszer azt mondta egy pap nagyon okos fordított logikával, hogy ez azért van így, mert Isten "lealacsonyodott az emberhez", hogy megértse Őt. Én szkeptikus vagyok: miért nem az ember tudatát nyitotta fel? Mert talán a csodák, a transzcendens az ember számára az út? Ne gondolkozz, ne fedezd fel magad, hidd el! A vallások hosszútávon az értelem hanyatlásához vezetnek, mert egy "isteni morál" kell az embernek és paradox módon mégis betalált: az ember tényleg képtelen irányítani magát (láthatjuk a modern világban), de ez szerintem egész más okra vezethető vissza: a modern liberális demokratikus berendezkedésünk folyománya. Ez ember kezd túllépni a vallásokon, a hiedelmeken, de nem elég bölcs még önmaga gyakorlatilag improvizáló irányítására: sokan még mindig bibliát markolásznak és csodát várnak. Én nem vetem meg őket, értem én miért van ez, csak szomorú, mert az ilyen ember a legszebb örömétől fosztja meg magát: a felfedezéstől. (még akkor is ugyebár, ha ez a felfedezés emberi léptékű és abszolút értelemben teljesen értelmetlen)

Ez az igazi kérdés, és a választóvíz: az ember egy pontos helyet foglal el a világmindenségben, konkrét céllal és feladattal, mint ahogy sokan hiszik, vagy egyszerűen létezik, de a miértjét még nagyon sokat kell keresni, mire "értelmet adhatunk" létezésének. Jelen pillanatban azt hiszem, az embernek ez a törekvése, hogy értelmet adjon helyének a világban, egy hasztalan törekvés. Maga az cél, az ember felemelkedése is emberi cél lesz: a világegyetem egésze számára nem releváns. Bajos dolgok ilyenekről beszélni, de szeretek, mert gondolkodom, tehát létezem;)

Morals. :)

Igazság szerint nem arra gondoltam, hogy a tudományos menetét kéne megismerni először a természetnek, inkább azt, ami megjeleníti a világunkat, s erre mondtam, hogy értelemnek kell lennie. Egy dolgon elgondolkodhatsz. Az anyag x körülmények miatt változik...de az x körülményeket az anyag adja maga...értelmetlen kijelentés, pedig e mögé bújik a tudományban tevékenykedők egy része, körkörös érvelés szagú. Mi adja az anyagot? A válasz a körülmények...de mi adja a körülményeket akkor...az anyag nem lehet...:)

Szóval, ha van valami, ami megjeleníti az anyagot, annak tudatnak/szellemnek kell lennie, egy személytelen erőnek akár, ami mindent felölelő intelligenciát hordoz magában. Az emberi tudat pedig tény és való, hogy korlátolt, de sanszos, hogy pont azért, mert saját magát lebecsüli, saját tudatát/szellemét, és ezzel saját magára rakja a korlátot, szó szerint fogságba tartja magát téves képzeteivel...pedig te írod, hogy tud képzetek gyártani, de ami megfogan az elménkben, az nem lehet idegen tőlünk, hiszen tudunk róla gondolkodni, vagyis ott van bennünk megbújva, amit lehet hagyni kéne érvényre jutni. :)

Én viszont megpróbálok az egész szempontjából vizsgálódni, az okot meglelni, és azt veszem észre, hogy az univerzum egy egész, amiben az anyagcsoportok egymásra hangolva, harmóniában vannak meg egymás mellett, ugye a kémiai, biológiai és fizikai törvények miatt, amit már sikerült valamelyest megértenünk, tehát már egy szabályszerűséget észrevehetünk, ami pedig az - most vegyük emberi jellem szempontjából, hogy érthetőbb legyen - hogy az anyag alkotó elemei önzetlenül viselkednek egymással, összefontan cselekedve, egészet alkotva, ugye mi emberek pedig önzőek vagyunk, magunkat különállónak tekintve, saját érdekek előre helyezésével, így felborítva a rendet, hiszen a másik felé akarunk kerülni pozícióban. A világegyetem pedig pillanatról pillanatra változik, szóval nem egy megállapodott lét, inkább egy valamivé válás, ha pedig visszanézzük a múltat, láthatjuk, hogy fejlődésről beszélhetünk egyértelműen...mondhatjuk, hogy az evolúció irányított...na de vajon miért? S itt lép képbe a mi képességünk, a gondolkodás, amivel a többi élőlény fölé emelkedünk a bolygónkon. Talán azért kaptuk meg ezt a hatalmat, hogy megérthessük azt, amiről most írok neked. Azt, amik valójában vagyunk, és azt ami valójában a világ és Isten. A tudomány ugye könnyedén leírja már a köztes dolgokat, gyönyörű szépen levezeti a törvényeket, amik uralkodnak a világunkban...de e törvényeket, amik összetartják az anyagot, valaminek ki kellett találnia, abból kiindulva, amit a körülmények-anyag bekezdésemben leírtam. :P

"Mert talán a csodák, a transzcendens az ember számára az út? Ne gondolkozz, ne fedezd fel magad, hidd el!"

Észreveheted, hogy ennek pont az ellenkezőjéről beszélek, s ráadásul egy Biblia is pont arra szólít fel, hogy "Gondolkozz és fedezd fel önmagad", de azt is leírja, hogy mindehhez szükséges elhinned, hogy te több vagy, mint amit alapban hinnél magadról...szóval így kapcsolódik be a hit ehhez a kérdéshez. :)

"Én nem vetem meg őket, értem én miért van ez, csak szomorú, mert az ilyen ember a legszebb örömétől fosztja meg magát: a felfedezéstől. (még akkor is ugyebár, ha ez a felfedezés emberi léptékű és abszolút értelemben teljesen értelmetlen)"

Örülök neki, hogy pozitív a hozzáállásod, és ahogy leírtam, abban teljesen egyetértek, hogy a felfedezés csodákra képes...és ha őszinte a keresésed, megleled a valós értelmét, de neked is ki kell lépj az emberi szemüveg mögül, hogy láthasd az egészet.

Még egy dolog. Kicsit próbálj ezen is elgondolkozni, hogy amikor készülsz valami cselekedet megtételére, akkor a tudatod, vagyis az akaratod megelőzi a fizikai testedet, te irányítod gondolataidat, nem a fizikumod, hiába befolyásolják a fizikai hatások a döntésed, te magad határozod meg mit teszel. Ugye amire nem koncentrálsz, az számodra nincs...tehát megint a tudat van előbb, mint az anyagi világ, de az anyagi világ beállítottságával érzékeled meg azt(öt érzékünk a "testünkön"). A fizikai test tehát transzformál az elménknek...S ez pedig egyenesen arányos azzal, amit leírtam a mindent felölelő tudattal/szellemmel kapcsolatban, hiszen az is megelőzi az anyagot. Ez a Tudat/Szellem teremti ily módon a világot, ahogy mi is teremtünk a világból, és e teremtés először elméinkben fogan meg. Ráadásul a komoly felfedezőknek sugallatszerűen érkezett a nagy megoldás. Vajon miért, és hogyan? :)

kicsit hosszú lett, bízom benne, hogy érthető voltam, és várom véleményedet. :)

üdv

25/F

LastOne.Left