Szerintetek egy betegebb világban élünk, egyre betegebb emberekkel?

"Nekem az a benyomásom, hogy az ember egyre inkább állatiasodik el, egyre inkább ösztönlénnyé válik ebben a világban amelyben leginkább az ösztöneire hat minden tényező, és az érzékeire."

Hát, ez nagyon erős túlzás. Az ember mindig is az volt és továbbra is csoportlény, plusz nagyobb mértékben emocionális, mint logikus gondolkodású. Ez sosem volt máshogy. Legalábbis jelentős többség.

Esetlegesen attól tűnhet úgy, hogy most több az ilyen ember, mert a mai világ a közösségi média világa, ahol a többség, az "átlagember" szava is médiába kerül.

És ezzel bizony a sok hülyeség, hibás gondolkodás is nyomot hagy. Ami nekem ezzel a legnagyobb bajom, hogy ahogy ez a hang egyre inkább hallatszik, a kereskedelmi média el is kezdte ezt az irány kiszolgálni.

Lásd valóságshow műsorok, a Mariana-árok alját karcoló színvonallal, példaképpé téve a sötétséget.

"Például a reklám. Számomra nem tűnik túl etikus dolognak, hiszen egyértelműen az emberi agy gyengeségeinek a kihasználásával, manipulálásával dolgozik."

Nos, a reklamációd évtizedekkel korábban még jogosabb lett volna, mert ma már legalább VAN a reklámoknak szabályozása.

Lehetne szigorítani, valószínűleg kéne is, csak ez egy túlliberalizált világ, ahol a szólásszabadság túl van lihegve, a józan kontroll meg cenzúrának lesz azonnal kikiáltva, amint lépne valamit.

"Ezt az egész rendszert a profithajhászás mozgatja"

Mondjál már valami mást, ami tudott ezen kívül komplett világgazdaságot mozgásban tartani.

Természetesen megvannak az előnyei mellett a hátrányai, de ma nincs jobb, éppen, mert az ember alapvetően önző és önérdekű lény.

"és ez azzal jár, hogy az embert állattá teszik, aki akar mindent amit meglát már csak ösztönből is"

Nem teszik azzá. Csak kihasználják, hogy az.

" Azelőtt egy nappal még nem tudta, hogy arra a dologra vágyik, amiről másnap már meggyőzik, hogy szüksége van rá."

Khm. Amíg nem volt autó, az ember nem is tudta, hogy létezhet ilyen, nem is volt rá igénye.

Persze a látens igények mellett van igénygenerálás is, de aki annak nem áll ellent, az magára vessen.

Alapvetően az emberek nem képesek felmérni reálisan, mire van valóban szükségük, mit csak trend, birtoklásvágy miatt húznak be.

Gondolj bele, van bármi praktikus értelme az ékszereknek?

Szóval ez nem éppen mai jelenség.

"Ugyanakkor ha elmész nyugatabbra (de már Magyarországon is) észreveszed, hogy semmi sincs ingyen. Már nincs, olyan, legalábbis kihalófélben van az, hogy valaki szívességet tesz neked. Mindenért elvárják már a pénzt."

Ez elég fura gondolat, én spec nem tapasztaltam ezt sehol. Legalábbis nem jobban, mint nálunk.

"Ugyanakkor a hatalmas posztolási mánia. A magamutogatás amit az emberekből kiváltott az internet, a szociális médiák stb."

Nem. Nem a net váltotta ki. Csak könnyű utat adott azoknak, akinek ilyen vágya van.

Méghozzá egy gyakorlatilag retorzió nélküli utat.

Ez mind-mind a finomabb esete a focipályára meztelenül befutásnak. Ha nem büntetnék, hidd el, azt is sokkal többen tennék.

"Szóval minden egybevetve ... a nemesebb oldala az embernek kezd háttérbe szorulni az ösztönösebb oldalához képest"

Nem. Csupán az egyéni érvényesülése prioritásba került jócskán a csoportérdek támogatásával szemben és a csoporthoz tartozási ösztönös igényét olyan csoportokhoz tartozással váltotta ki, ahol nem kell egyéni érdekeket beáldoznia. Ezért klikkesedik a jónép, politizálva, konteók mögé állva, fanatikus rajongóként stb.

"kezdi elhagyni erényeit és inkább más, nem is tudom minek nevezzem, értékhiányos magatartást és megnyilvánulást kezd magára ölteni."

Nem igazán vannak ma régimódi példaképek, sem élőben, sem propagandában.

Nincs valódi erkölcsi nevelés, illemtan, bekerült a szükségtelen tananyagok közé.

Az információs forradalom negatív oldala, hogy annyiféle világképet, trendet, gondolkodásmódot, értékrendet lát ma mindenki, hogy igazán egyikhez sem tud mint követendő példához, kötődni. Illetve nincs megadva neki semmi irány, hogy melyikhez kéne.

Mindenkiben van egy tudat alatti tanácstalanság és sokan nem képesek a saját fejük után menve jó úton járni, inkább randomban követnek valamit, amit egyszerű követni.

És amit egyszerű, az gyakran nem igaz irány.

A globális nagy szabadság, a viselkedési korlátok ledőlése az emberből a régen jobban kordában tartott rossz énjét engedi szabadon.

Csak ami ezt visszafogná, az mai gondolkodásban már diktatúrának minősül.

"Az idősebb korosztály tagjai számomra sokkal mélyebb embereknek tűnnek, foglalkoztatják filozófiai kérdések is, míg a mai fiatalabb generációk csak ösztönös vágyaik kielégítésére törekednek. Illetve sokkal materialistábbak mint régen."

Az idősebb embereknek nem volt ekkora információdömping a kezükben. Kevesebb infóból kellett gazdálkodniuk, plusz az a kevesebb infó még válogatott infó is volt. Most meg kontrollálatlanul árad együtt a tudás és a szemét. És nem tanuljuk meg szétválogatni.

A jelen világban nehezebb jó irányú tudást gyűjteni, pedig sokkal több van, mint régen. Csak elnyomja a még több trágya.

"Viszont a szabályzással nem teljesen értek egyet mivel már szinte bármire kattintasz interneten, vagy bármilyen oldalt látogatsz eláraszt a reklám. Már nagyon fárasztó ez a mennyiség. Ugyanakkor személyre szabottak is lettek a reklámok hiszen adatokat gyűjthetnek a böngészési szokásaidról (és nem minden ember van ezzel tisztában) és olyan reklámokkal bombáznak amivel a legnagyobb hatást fejtik ki."

Na éppen hogy ezért kell a szabályzás. Ezt próbálja többek közt megfogni valahol a GDPR is.

"A mértékkel és annak korlátlanságával van a legnagyobb gond, illetve annak istenítésével. Nem egy szükséges tényezőként van kezelve, hanem olyan dologként ami mindenek felett áll."

A fogyasztás működteti a gazdaságot. Szóval tényleg van hatalma.

De lassan ez átvált termékfogyasztásból információfogyasztásba. Aztán hogy ez jobb lesz-e, nem tudom.

"Ismétlem, előző generációk sokkal mélyebbek, empatikusabbak, bölcsebbek, filozófikusabbak érzelmileg intelligensebbek voltak."

Fenéket.

Csak akkoriban a "bunkó" befogta a pofáját, ma meg érvényesül.

Sok válasszal nem érdemes vitatkozni, továbbá ez agy olyan komplex kérdés, amelyre szabatos válasz néhány kötetben adható.

Éppen ezért nem nyitok új frontot, de nézzük néhány felfogást.

Ösztönlénnyé válik az ember vagy sem? Természetesen az ember mint objektum változik valamelyest, ám reakciói a körülményeke adott válaszok, ezért érdemesebb azt gondolni, a körülmények változtak alaposan. Kivételek mindig vannak, ezért a nagy többséget vizsgáljuk. Ha a körülmények békések, az emberek is azok. Lásd például Skandinávia. Ha kevéssé békések, az emberek se, lásd például Palesztina. Erre persze sokan jönnek, hogy azok más emberek, de nem. A palesztinok többsége Skandináviában békésen viselkedik, és a skandinávok nagy többsége nem is megy éppen ezért Palesztinába. Ami a gondolkodás módját illeti, mára tudjuk: az emberek mindegyike – nem emocionális – hanem asszociatív gondolkodású. Így működik az agy. Csak egy bizonyos szinten túl, vagy bizonyos nevelés hatására az emberek egy része (vagy egyes helyzetek) előhívják a kritikus (más néven elemző) gondolkodást. És ez bebizonyítja az előbbiek (az asszociatív gondolkodás) téves voltát. Ehhez persze kellő ismeret, néha beállítódás is kell. Ezért van az, hogy a reklámoknak ekkora hatásuk van (meg a politikában a populizmusnak). Itt a lényeg, hogy úgy kell előadni a hamis állítást, hogy az kellemes, csábító, alapból jót ígérő legyen. Csak nagyon kevesen vizsgálják ezek után az állítás igazságtartalmát. Csak példa: a fájdalomcsillapítók tényleg hatnak, de nem minden esetben. Úgy azonban soha, hogy hipp hopp, beveszem, fájdalomnak annyi. És mégis elhiszik. Ugyanez a helyzet az autóval, okostelefonnal és mosóporral is.

A reklámra érdemes még néhány szót vesztegetni. Az etikusság mint tulajdonság, itt egyszerűen nem értelmezhető. A reklám célja eredetileg az információátadás, mára azonban ez jobbára elsikkad, helyette a manipuláció válik dominánssá. Ennek oka a reklám szerepének változása. Túltermelés van, a kapitalizmus alapformulája a m+v növelése, mert állítólag különben jön a csőd (így persze erősen egyszerűsítettem, de itt erre van hely). Tehát egyre többet termelünk, ezt segíti elő a fejlődés okozta automatizáció, csak közben elfelejtettük, minden találmány alapvető célját, az ember boldogabbá tételét, valamint azt, hogy az ember fogyasztása (bármiből) biológiai adottságai folytán felülről korlátosak. A termelés viszont nem az. Ez az ellentmondás hozza, hogy a reklámnak egyre harciasabbá, egyre manipulatívabbá kell válnia. Különösen, mióta kiderült, hogy az ember alapból fogékony erre. Némi rásegítés, oktatás tönkretétele, és lecsökken a kritikus gondolkodók száma, változik a „köz” ízlése, véleménye, mégpedig a silányság felé. Ez tovább javítja a reklám helyzetét, hiszen ki fog a „köz” ellen fellépni, főleg ha ez csúnya dolognak van sulykolva. Az már csak hab a tortán, hogy egyre profibb és több hibagyártót alkalmaznak a nagy cégek. A termékbe be van építve, hogy a garancia lejárta után egy hónapon belül meg kell hibásodnia valami fődarabnak. Ezért van az is, hogy egy termék ára lassan nagyságrenddel olcsóbb alkatrészei árának összegénél. Hiába, minden fronton támadni kell, ha a túltermelés ellentmondásait el akarjuk fedni. Egy darabig fog is sikerülni.

Tényleg profithajhászás van, meg túlliberalizálás meg a józan kontroll elnyomása? Ha akarom, igen, csakhogy a dolog kicsit bonyolultabb. Nem általában van profithajhászás, csak ahol lehet. A nagytőkénél. A többi meg nem akar? De akar, csak nem tud. Nem általában van túlliberalizálás, csak ott, ahol a nagytőke érdeke így kívánja. A többi helyen inkább alulliberalizálás van, ha nem így lenne, akkor nőne a konkurencia. Nincs általában józan kontroll elnyomása, csak ott, ahol ez szolgálja a hatalom érdekeit. Lehetne ezt tovább boncolgatni, és nem is a nagytőkével van a baj, a fő mozgatórugó nem ez. Egyszerűen érvényesül a természet erőtörvénye. Az ember, mint intellektuális lény, szeret erről megfeledkezni. Csakhogy a természetet megismerni lehet, törvényeit alkalmazni is lehet, megváltoztatni nem. A politikában a fékek és egyensúlyok rendszerét pontosan azért és azok találták ki, akik tudták, az erőtörvény nem felülírható. Csak alakítható az ember leleményességétől függően. Például egyik csoport hatalmának korlátozása úgy lehetséges, hogy egy, természeténél fogva ellenérdekelt csoportnak adjuk az ellenőrzés rendszerét, egy másiknak a törvénykezés lehetőségét, miközben mindegyiket kitiltjuk a többi alkalmazásából. Az nem emberi találmány, hanem emberi megfigyelés, természet működésének ellesése. Egyensúlyi törvénynek is nevezhetjük. Az egész akkor kezdett elromlani, mikor a fejlődésből eredő termelés megközelítette a fogyasztás mértékét. Ekkor vették észre néhányan (a „profithajhászók” közül), hogy hamarosan baj lesz, a törvények akadályozni fognak. Apránként így alakult ki az a forma, amit röviden imperializmusnak, gyarmatosításnak és hasonlóknak szokás titulálni. Nem politizálni akarok, csak ez a közöség ezt ismeri legjobban: Orbán zsenialitása és egyben őrült pszichopata gondolkodásmódja éppen ezt valósította meg. Szépen, apránként eltüntetni előbb az árulkodó nyomokat (médiaszabályozás), majd pedig az ellenlépéseket ellehetetleníteni (alkotmány  alaptörvény), végül pedig a véleményt is korlátozni. Na persze nem mindet, csak ami a hatalmat veszélyezteti. Mert különben a kényelmes agy is diktatúrát kiáltana, így viszont megbékél. Hiszen még őt is lehet szidni nyilvánosan. Az így igaz, de ez nem korlátoz semmit. Ha most e politikai eszmefuttatásban a politikai elemeket gazdaságira cseréljük, megkapjuk azokat a problémákat, amikre a kérdező rákérdez, és amiket mások is feszegetnek.

Még annyit: sem az információs forradalomnak sem másnak nincs negatív oldala (ez nem jelenti azt, hogy ne fogadnám el ezt a fogalmazásmódot, csak ez elfedi a lényeget). Az ember olyan amilyen, most és legalább pár ezer éve. Fejlődésre ítéltetett, mert megvan ez a képessége. Ez is erőtörvény. A képesség adott, kérdés, mennyire van korlátozva a cselekvés szabadsága. Nem fogok internetezni, ha azt se tudom, van ilyen. Nem fogok internetezni, ha nincs pénzem a szükséges eszközökre. És korlátlanul fogok, ha megteremtik a lehetőségét. És ha biztatnak rá, még inkább. Innentől a helyzet egyszerű. Ki fog alakulni a szokásom erre, és a szokás nagy úr. Nagy erő. Csak még nagyobbal lehet ellentétes irányúra változtatni. És hány embernek van ehhez önuralma? Sok az alkoholista, drogos és más szenvedélybeteg. Mindnek oka volt erre, csak nem hisszük ezt el. Ok az is, ha reménytelen élethelyzetben vagyunk, meg az is, ha gyanútlanul csőbe húznak. A végeredmény azonos, nem szabadulhatsz, Hacsak az önuralom helyett nem segítenek. És nem fognak. Nem azért, mert ez a tulajdonság kiveszőben, hanem mert tessék meggondolni, miféle feltételek kellenek az érvényesüléséhez. Könnyű mondani, hogy az emberi szívesség kiveszőben, pedig ez is csak egy felszínes (kényelmes) gondolkodás, és nem lépett közbe a kritikus agy. Mert akkor kiderülne: a szívességhez feltételek kellenek, ahány annyi féle, és ezt a teret veszik el tőlünk. Ugyanazon okból. Ez is egy módja a hatalmat korlátozó tényezők felszámolásának. A szívességet adó ember egyéb galádságra is képes. A végén kiszúrja, hogy azért kell annyi szívességet tennie, mert ennyi embert nyomorítunk meg. Az ápolónő például tenne szívességet a kórházi betegnek. Csak egyfelől az valójában munkaköri kötelesség lenne, másfelől kell hozzá energia. Az ápolónőnek. De nincs neki, se erkölcs se fizikai. Megnyomorították. Lehetne mondani kevésé látványos példát az élet minden területéről, csak több idő kellene megvilágítani. De ki figyel arra, mikor a köz véleménye szerint senkiben nem bízhatunk.

Mi a régiek példája? Van bőven, csak eltakarják. A kompetencia. Az élet tevékenysége szerepekre van osztva. A nő szül, mert csak ő tud. Nevelni már mindkét szülő tudna, ám a „hagyomány” szerint ez a nő dolga. Fenét. Korábban a fejlődés alacsonyabb szintjén nem nagyon adódott más lehetőség. Ma adódna, de kényelmes agyunk hivatkozik a hagyományra. A nő meg feminizmust hirdet, mert erre van lehetősége. Mások meg az ellentmondást kihasználják, mert rájönnek, hogy ebből tud hasznuk származni. Hogyan lehet ezt szabályozni? Könnyen (feltéve, ha megfelelők a körülmények). Adottak a szerepek, mindhez kell valami képesség. Egyesek vannak, másokat megszerzünk, például tanulással. Adottak az emberek. Minden ember arra a szerepre kap lehetőséget, amihez van kompetenciája. Ha olyanra kap, amihez nincs, akkor rombolni fog. Nem rosszaságból, ennyi telik tőle. Ha most ezt végig visszük az élet minden szerepére, sok érdekes dolog kiderül. Nemcsak az, hogy miért nem jó az ívóvíz, hanem az is, miért nem jó egy ország komplett gazdasága. Pedig okos emberek ezt is pontosan leírták, benne van az is, mit tegyünk, hogy jó legyen (nem azt, amire most sokan gondolnak). És akkor kiderül, hogy amit sokan diktatúrának gondolnak az ésszerűség, amit pedig diktatúrának sokan tagadnak, valójában éppen az. Helyére kéne tenni a dolgokat. Mindenkinek azt, amihez van kompetenciája. És mindenki higgye el, a másik csak végzi a dolgát. Na persze ennek is van feltétele: szükséges az ellenőrzési rendszer, mint szerep kiépítése is. Mert ugye kenyerünk se lesz, ha azt a szerepet töröljük. Csak azt mindenki hamar megérti.