Hogyan valósítaná meg azt a célt, hogy megismertesse az emberekkel a hallássérültek különleges világát?

A hallássérültek egy elég tág fogalom: a nagyothallók, a siketek két külön világ; ez utóbbiakon belül is van még a jelnyelvi kultúrába tartozó többség és az oda nem tartozó kisebbség. Mindegyiknek bele kell férnie.

Az ismertetés cikk lenne, élő előadás, vagy interaktív program? Nem mindegy.

Vegyük az interaktív játszóházat!

Bevezetésként a siketség hatásáról beszélnék a kommunikációra, majd megbeszélném a résztvevőkkel, hogy néhány szó mást jelent számukra, mint nekünk, hallóknak. Megkérdezném, hogy a résztvevők hogy értelmezik ezeket a szavakat, majd elmondanám, hogy a siketek hogy értik. Arról is szólni kell, hogy a beszélni nem, de jelelni tudó siketek nem érzik magukat némának, mert ők a jelelést is beszédként érzékelik. Mindenképpen megemlíteném, hogy a legtöbb siket azért tud beszélni.

Ezután bemutatnám a különféle kommunikációs eszközöket: a beszédet, a szájról olvasást, és a jelnyelvet. A résztvevőknek alkalmat adnék arra, hogy kipróbálják, milyen siketen, vagy nagyothallóként beszélni. Utólag visszahallgathatják, hogy hogyan is beszéltek, és meghallgathatják társaikat is. Ezután a szájról olvasás működésének mutatnám be, amit ők is kipróbálhatnak. Közben fontos információkat, és érdekességeket potyogtatnék el. A jelnyelv bemutatásához legalább két jelelő kellene. Először jelnyelven beszélgetnének, majd hanggal is megismételnék mondanivalójukat. Néhány jelet részletesebben is megmutatnék a résztvevőknek, akik egy jelnyelvi szótárat is fellapozhatnának, vagy kérdezgethetnék a jelelőket. A jelnyelvről is mindent tudatnék, amit tudni kell.

A következő pontban azokról a siketekről ejtenék szót, akik semmilyen nyelvhez sem jutottak hozzá. Itt Susan Schallert is bemutatnám, aki azért küzd, hogy senki se jusson erre a sorsra, és több könyvet is írt ebben a témában.

Hogy ne egy ilyen szomorú témával zárjuk az alkalmat: a jövőbeli kilátásokkal és néhány összefoglaló záró gondolattal fejezném be az alkalmat a történelem tükrében.

Egyhetes füldugós táborral.

Kezdésnél mindenki kap egy füldugót, akár vmi elektronikus ketyere is lehetne, amelyik beállítható módon engedi át a hang bizonyos százalékát, így lehetne modellezni a siketség különböző fokozatait.

Lehetnek programok, meg előadások, a lényeg az lenne, hogy mindenki saját maga tapasztalná meg ezt az állapotot.

Az interaktív játszóház: amit írtam.

A beszédhez: be kell dugni a látogatók felének fülét, és hangfelvételt készíteni. A másik fele hallgatja, a vezető felveszi. Utána csere, és a másik felével csinálják meg ugyanezt.

A szavak: süket, néma, mutogat, jelbeszéd. Hogy mi velük a probléma? Lásd a Wikipédia Siketség cikkében.