Valaki eltudná magyarázni leegyszerűsítve a memetika fogalmát?

Pedig ez egy elég jó megfogalmazás:

"Dawkins elmélete szerint mindenkiben több tízezer[forrás?] aprócska kulturális információs csomag (mém) található, melyek igyekeznek reprodukálni és örökíteni magukat.

Az azóta tovább fejlődött elmélet szerint az emberi tudat összessége nem más, mint az agyunkban megtelepedett és folyamatosan cserélődő mémek sokasága. Ezek az „intellektuális paraziták” nagyjából százezer éve jelenhettek meg a Földön, és gyakorlatilag át is vették az uralmat. Az emberi agy megnövekedésének is egy lehetséges oka lehetett, hogy a mémek szelekciós nyomást fejtettek ki a jó utánzóképességű, fejlett, nagy agyú emberek kiválogatódására."

[link]

Akkor kicsit konkretizáld a kérdést, melyik része nem okés? :)

Genetikai hasonlat: Pl. egy mutációt követően egy populációban valamilyen állatnak a megszokottnál hosszabb karma nő, emiatt hatékonyabban ejti el a zsákmányt. Az utódók is öröklik, és lassan az egész populációban csupa nagy karmú egyed lesz.

Memetika: Mondjuk egyszer csak valaki úgy gondolja, hogy ha téli napfordulókor, a legcudarabb hidegben, télire eltett gyümölcsöket aggat a kuckója előtti bokrokra, fákra, akkor talán tavasszal jobb lesz a termés. Ezt látja a szomszéd is, és ő is így tesz. A környéken szép lassan mindenkinek megtetszik az ötlet, és komolyan hinni kezdenek benne, kb. hagyománnyá válik, elterjed, beépül a kutúrába. Ahogy egyre távolabbi települések is átveszik, kicsit mindenütt módosul, változatok alakulnak ki, amik később akár keveredhetnek az eredeti szokással, tovább alakulnak, változnak, összekapcsolódnak más szokásokkal, infókkal, stb. (Ld.: karácsony.)

De ilyen pl. a Lochness-i szörny, mint legenda is. Valaki egyszer látni vélt valamit a vizen, elújságolta a helyi csehóban, hogy tuti egy szörny volt. Sokan elhitték neki, később újabb hírek is felröppentek, és szép lassan elterjedt a hír, és beépült a társadalmi "mémkészletbe", ahogy a hosszú karom a fentebbi génkészletbe.

A memetika szerint ilyen önálló életet élő, terjedő, fejlődő, vagy épp elhaló információ darabkák adják az emberi társadalmak közös tudását, vagy akár az egyén tudását is. Ezek hasonlóképpen fejlődnek és alakulnak, mint a genetikai jellemzők, tuképpen igazak rájuk a mutációs-szelekciós szabályok. Ennél kicsit összetettebb a dolog, de kb. ez a lényeg.

A memetika egy tudományág / elmélet / modell, amely az információt és a kultúrát vizsgálja bizonyos eszközkkel.

Alapfogalma a mém, a gén egy analogonja, amely egy olyan információegység, amely valahogy hatással van a saját terjedésére.

Mint minden elméletnél, alapvetően két kérdés merül fel:

1) az így definiált mémek milyen tulajdonsággal bírnak (ez tudomány, matematika). (Például elképzelhető hogy belátható hogy a kultúra bizonyos feltételekkel szükségszerűen egyesül, vagy szükségszerűen szétesik, vagy ilyesmik.)

2) létezik-e bármi, ami nagyjából olyan, mint a mém. Nos, a mémeket mémnek hívjuk, de ez nyilván nem jelenti azt, hogy a mémekre teljesülnének azok, amiket a memetika feltesz (és állít) róluk.

Ha van ilyen, akkor örülünk. Ha nincs ilyen, akkor a tudomány kiveti magából, mint értéktelen elméletet.

Alkalmazási területei a nyelvészet, esztétika, kultúratörténet, marketing, társadalommérnökség stb stb.