A betelepítő királyok mint IV. Béla foglalkoztak a betelepítés veszélyével, következményével, hogy elmagyartalanodik a nemzet ill. esetleg kihal a magyar nyelv és kultúra?

Több különböző korról beszélünk, bár vannak közös vonások, de mégis alapjaiban más a történelmi háttér.

IV. Béla idején a magyar kultúra olyan értelemben nem létezett, amire célzol, illetve deák nyelven, vagyis latinul történt sok minden, ami ide tartozik és egyébként is sok nemzetiségű volt az ország már ekkor is, ám mindenki a magyar király alattvalójának tartotta magát.

A hatalom alapja a feudalizmusban a földbirtok volt és egyébként is a közvetlen urának tartozott mindenki engedelmességgel a feudális viszonyok következtében, ezért is szült ellenszenvet a király kezdeti politikája, amikor a királyi hatalmat erősítve földbirtokokat vett vissza uralomra jutván.

Az sem bizonyos, hogy országosan olyan súlyos károkat okozott volna a tatárjárás, legfeljebb egyes körzetekben, hiszen akkor később Béla király nem folytathatott volna nagyhatalmi politikát Ausztriával, a szerbekkel, bolgárokkal, Morva és Stájer-országgal szemben, amint az nem sokkal a mongol pusztítás után történt.

Így a betelepülők nemigen számítottak, hiszen csupán az uraik nyelve és kultúrája dominált, elmagyarosodásuk természetes folyamat volt, még a kunok esetében is, akik vezetőivel házasságokkal rokoni kapcsolatokra léptek.

Más korokban más szempontok érvényesültek, például nagyon jelentős a 18. századi betelepülési hullám, ami számunkra azért volt indokolt, mert a török háborúk és a különféle járványok miatt az ország népessége nagyon megfogyatkozott és a nyugati, főleg német államok városaiban élő polgárokat borzasztóan meggyötörte a harminc éves háború, amelyben egyes érintett városok a sok hadisarc következtében olyan mértékben eladósodtak, hogy sokan a szabad Magyarországban egy megélhetésre kiváló lehetőséget láttak.

Ekkor már beszélhetünk komolyabb nemzeti kultúráról, ami egyesek szerint a protestantizmus által nemzeti nyelvre lefordított Bibliával meglóduló fejlődés következménye.

Ekkor már az is szempont lehetett a Habsburg uralkodóház szemszögéből, hogy a Birodalom kultúráját keverjék, hogy a magyarságot könnyebben integrálják az osztrákok által vezetett Birodalom kereteibe.

[link]

Nyilván, ha veszélyesnek gondolta volna, nem telepített be. A betelepítésnek az indoka az volt, hogy úgy gondolta a király, hogy erre szüksége van az országnak. Ellenkező esetben nem tette volna.

A te szempontodból ezzel csak az a baj, hogy a XX-XXI. századi gondolkodásoddal ítéled meg a helyzetet, olyan fogalmak mentén alkotsz véleményt, amely fogalmaknak IV. Béla nem volt tudatában a XIII. században, így nem is véthetett ellenük.

Mondok egy példát.

A XIII. században késsel vágták le a disznókat. Ma ez állatkínzásnak minősül. A te logikád szerint tehát a XIII. században az emberek gonosz állatkínzók voltak...

Kb. ugyanez a helyzet a kérdéseddel is. Abban az időben, a feudális világban az volt a lényeg, hogy a földön dolgozzon a jobbágy, ha egy háború elnéptelenítette a földeket, akkor a jó király az volt, aki újra benépesítette. Senki nem foglalkozott azzal, hogy a jobbágy milyen nyelven beszélt, mert olyan értelemben a jobbágy nem volt a "natio" része. A natio a kiváltságosokat jelentette, de ott sem az volt a lényeg, hogy ki milyen nyelvet beszél, hanem a király iránti eskü, hűség (vagy az ura iránti hűség). A közösségeket a hűség, a föld és a hit kötötte össze, a mai értelemben vett nemzetfogalom és nemzettudat sokkal később kezdett kialakulni.