Kinek mit jelent a 'dolgok üresség természete'?

A "nem-tudas", ami miatt mindannyian a szamszaraban szuletunk ujra es ujra, a dolgok helytelen latasmodja. Miert helytelen? Mert ugy latjuk, mintha a dolgok allandoak lennenek, mert ugy latjuk, mintha valtozatlanok lennenek, ugy latjuk, mintha orokkevaloak lennenek.

Mintha lenne nekik egy orok, valtozatlan "lenyeguk", egy "belso mag", vagy "lelek", ami meghatarozza oket.

"Dolog" alatt itt gyakorlatilag mindent ertunk, a targyakat, a jelensegeket, de legfokeppen sajat magunkat.

Ezt a belso lenyeget a nyugati filozofiaban szubsztancianak nevezik.

Az "uresseg" tanitasa pedig azt jelenti, hogy a dolgoknak nincs "lelkuk", belso "lenyeguk", nem orokkevaloak es valtozatlanok. Nincs bennuk szubsztancia, tehat uresek.

Ami valtozik, elmulik, nem letezik orokke, az ures. Nincs allando resze. Konnyen belathato, hogy ha csak egyetlen dolog letezne a vilagon, ami allando, akkor az egesz vilag allando kellene, hogy legyen. (Ebbe most melyebben nem mennek bele, talan egy kulon kerdesben.)

A dolgok helyes latasa az, hogy az uresseget es a fuggo keletkezest egy es ugyanazon dologkent fogjuk fel. Mint egy erme ket oldala, vagy mint a kezunk tenyere es fonakja. Igy elkerulheto a ket nagy veglet, az orokletben valo hit, illetve a nihilizmus.

A valtozas nem egy dolog, csak egy megfigyelt jelenseg megnevezese. A dolgok maguk valtoznak, ez a termeszetuk, a valtozas maga nem tud sem allando lenni, sem valtozni. Persze jol hangzik, hogy "a valtozas allando", de ez nem buddhista eredetu, inkabb amolyan modern vicces szofordulat.

A fuggo keletkezes kapcsan Buddha azt mondja: "ha ez letrejon, az is letrejon; ha ez megszunik, az is megszunik". A dolgok keletkezese mas dolgok letetol fugg, es megszunnek, amint a feltetelek megszunnek letezni. Ha volna egyetlen dolog, ami orokke letezik, ez azt mondana, hogy nem fugg semmilyen mas dologtol a letezese, tehat onmagat hozta letre, valamint azok a dolgok, amik letezese ettol a dologtol fugg, szinten orokke letezhetnenek, mert sosem szunne meg a letezesuk feltetele. Mivel latjuk, hogy a dolgok folyamatosan valtoznak, ebbol arra kovetkeztethetunk, hogy nem lehet semmi, ami orokke es valtozatlan modon letezik.

Kedves Kerdezo,

az elso felvetesedre, nekem nem szamit, hogy mit hanyan gondolnak, a sajat megertesemet keresem. Egyebkent ez egy ervelesi hiba: [link]

A termeszettudomanyok kereteit a filozofia jeloli ki. A tudomanyos megfigyelesek mindig empirikusak, a tudomany altal levont kovetkezteteseknek tehat empirikus elozmenyei vannak. A filozofia viszont azt (is) vizsgalja, hogy az empirianak (erzekszervekkel torteno erzekeles) milyen elofeltetelei vannak, es milyen modon megy vegbe. Eppen emiatt a tudomanyt felesleges a vallassal utkoztetni, mivel mas dolgokat vizsgalnak, mas dolgokrol beszelnek.

Visszaterve a temahoz: Nagardzsuna mahajana filozofus kb 2000 evvel ezelott sokat ertekezett az uressegrol, az egyik leghiresebb irasa itt elerheto: [link]

A szoveg nehezen ertheto meg, sok mondanivalot tartalmaz, itt most csak az elso reszt emelnem ki (elso nehany vers), ahol leszamol a letezes-nemletezes illuziojaval, mivel ha a let-nemlet kettosegeben gondolkodsz, szuksegszeruen Istenhez, az oroklethez, transzcendens dolgokhoz, es egyeb sokasitashoz jutsz. A "letezes" itt a "szubsztanciaval biras" ertelemben hasznalatos, a #2-es szamu valaszomban mar reszletesebben kifejtettem.