Hogyan írjuk helyesen azt, hogy "Ez az étel nem mindenkinek [ízlhet]? "

Ez az étel nem mindenkinek ízlik.

Tényszerű megállapítás jelen időben.

kezdjük azzal, hogy sokan azt hiszik (még a tanárok között is), hogy az írás az isten. pedig dehogy.

a nyelv alapvetően beszéd formájában létezik, az írásnak pedig az a feladata, hogy a beszédet rögzítse. a helyesírás a beszéd rögzítésének helyes módja. nem azért írunk madzagot, mert mert ez a helyes, hanem azért, mert madzagot mondunk (nem pedig mazzagot) és azt így kell leírni.

tehát a kérdésed nem helyesírás kérdés, az csak akkor lenne, ha tudnád mit kell mondani és nem tudod hogy kell leírni.

de nem tudod.

nem azért nem tudod, mert nem tudsz helyesen írni, hanem azért, mert nincs ilyen.

a magyar nyelvben egyszerűen ennek az igének nincs ilyen alakja. ha lenne, tudnád mit kell mondani.

A (vmi vkinek) ízlik igének is van feltételes alakja, és az az ízlhet.

El szokták kerülni, de egyáltalán nem kötelező.

Egyszerű a válasz: ízelhet.

Idézek egy 2015-ös cikkemből:

„A -lik/-zik végű igék egy részénél semmiféle gondot nem okoz a felszólító módú alak megalkotása, használata: omlik-omoljon, oszlik-oszoljon, romlik-romoljon, bomlik-bomoljon, lélegzik-lélegezzen, hajlik-hajoljon, botlik-botoljon, ömlik-ömöljön, párzik-pározzon, virágzik-virágozzon, hangzik-hangozzon, áramlik-áramoljon, habzik-habozzon. Sőt, hasonlóan működik az ugrik ige is: ugorjon. Az említettek mintájára bátran használjuk a sikoljon, csukoljon, ízeljen, sőt a hámoljon, kotoljon, bicsakoljon, rémeljen, feseljen, nyakoljon, zajoljon, foszoljon, özönöljön, villámoljon igéket is! Attól, mert valami szokatlan, még nem helytelen.

Érdemes megjegyezni még, hogy nem csupán a felszólító módú alakhoz toldunk be magánhangzót, például a ható és a gyakorító ige, valamint a határozói igenév, sőt olykor a főnévi igenév képzőjét is így kapcsoljuk: »A cserkésztábor vezetője befejezte a beszédet, az őrs oszolhat«”; »Bár a tüntetés véget ért, még mindig sokan vannak a helyszínen, a tömeg egyelőre csak oszolgat«; »A programismertetés után a résztvevők ötfős csoportokra oszolva elindultak«; »A demonstrálók a rendőri felszólítás ellenére sem hajlandók oszolni«.”

[link]

A wiktionary az ízelhet alakot írja

[link] a kinyitható conjugation részben, az utána következő leírásban

„This verb belongs among those whose subjunctive forms (as well as adverbial participle and potential) would generate a cluster of three consonants, which is hard to pronounce. To avoid it, linguistic literature usually advises inserting a vowel between the first two consonants (or in some cases, avoiding these forms altogether). However, many native speakers find it just as awkward as the triple-consonant option and shrink from using it, even refusing these forms on hearing (although people have no objection to using the same linking vowel with other verbs like oszlik or bomlik).”

pedig a a 3 mássalhangzós eseteket írja sztenderdnek. (Persze ezt tényleg akárki szerkesztheti, szóval még annyira sem releváns, mint egy random blog, aminek látjuk a szerzőjét legalább.)

Én kitartok a nyelvérzékem mellett, számomra az ízlhet alak oké, az ízélhet alakot soha nem használnám (főleg mert közel van az ízlel és az ízeltlábúakhoz), és el nem tudom képzelni milyen logika alapján jön ki helyesnek.

Ez az étel nem ízelhet mindenkinek – most komolyan?

Csak ismételni tudom magam: attól, mert valami szokatlan, még nem helytelen.

Sokan félnek a halmozott toldalékoktól is, például a paradicsoméihoz helyett azt írják, hogy paradicsoméhoz (kihagyva a többes szám jelét), a krémeses helyett azt, hogy krémes, a nyomtattat helyett azt, hogy nyomtat – pedig ugye más a jelentésük.