Mi ez a szinte népbetegséggé vàlt szòtagolàs?

Kérdező, ismered azt a a mondást, hogy más szemében a szálkát meglátja, sajátjában a gerendát nem látja meg?

Rád ez tökéletesen illik.

az teljesen rendben van én is nyomkodom – de az még nem jutott eszembe, hogy fegyelmezési eszközként "fenyegetőzzek" vele :-) persze miért ne.

különben sem "fenyegetés", hanem csak tájékoztatod az illetőket a tetteik várható következményeiről... :-)

Mintha bármi jelentősége lenne... Meg aztán, a te 1 pirosodra jut 5 zöld, úgyhogy pont nem érdekel a nyomkorászásod.

Kicsit valami Észak-Koreai dicktatóriumban érzem magam; vagy veled vagyok, vagy nem, de ha nem, akkor "számoljak a következményekkel".

Pedig az értelmes ember jelzője, hogy érti és megérti a kritikát, tanul belőle. Rád ebből túl sok nem vonatkozik...

Szembesítünk a hibáiddal, tehát piszkálódunk, nem kritikát fogalmazunk meg. Érdekes...

Nem azt mondtuk, hogy helyesírási hibáid vannak (bár bizonyos tekintetben az egész kérdéskiírásod annak tekinthető), hanem arra világítottunk rá, hogy az is egyfajta igénytelenségre vall, ahogyan a kérdést kiírtad (gondolunk itt az ékezetekre), és ez is „idegesítő”, sőt, talán még jobban is, mintha valaki nem ismerné az igekötők egybeírási szabályát.

A többi kritika az infantilis viselkedésedre vonatkozott, de nem sikerült megértened.

Valószinüleg az angolból jön ez a buta szokás. Mert azok mindent különírnak.

Manapság meg ugye az a trendi, hogy amit nyugaton kitojnak, azt nálunk megzabálják...

Hát pont az igekötős igéket nem hinném hogy onnan vennénk.

Meg talán amúgy sem az átlagon felüli angol tudás jellemző az átlagon aluli helyesírással rendelkezőkre.

én inkább olyan "belső" hatásnak gondolnám, hogy az igekötő sokszor külön van, és akkor "nehéz eltalálni", hogy mikor van együtt mégis...

Ahogy általánosan is ez a helyzet, hasonló módon működhet egy egyszerűbb "helyesírásérzék":

– alapból a szavakat különírjuk, és ha valahol mégis egybe, annak már van valami spéci oka, az már egy "speciális tudás" -> ha nem vagyok benne biztos, akkor jobb, ha különírom,

– amúgy is olvashatóbb, értelmezhetőbb különírva: könnyebb fejben összerakni, ami összetartozik, mint szétbontani és értelmezni egybeírt akármiket (ilyen szempontból hasonlítunk egy géphez :-),

– sokszor a kiejtés is mutat valami törést az egybeírandó szavak illesztésénél, pl. kérdés:

"LeÍRtad?" (hallod, hogy hogy felugrik az í-nél? akkor biztos különírandó... persze ez csalóka, mert valójában nem azért megy fel ott, mert igekötő utáni határ, hanem csak azért, mert az utolsó előtti szótag (vö.: "ElolVAStad?", "GondolKOzol?"), de ezt nem tudhatja szegény egység sugarú beszélő :-) )

"Kerékpáráruház": egy ilyen hosszú összetételt azért már eléggé úgy mondunk, hogy van a közepén annyi hangsúly, ami miatt már simán különírandónak gondolná, aki az alapján akar tájékozódni, hogy mi az amit egy hangsúllyal mondunk...

- de amúgy is az egy tök béna ökölszabály, hogy amit egybemondunk, azt írjuk egybe, amit meg külön, azt külön: "műszaki bolt" / "számítógépbolt"; "ruházati bolt" / "öltönybolt" – az elsőket különmondod, a másodikat egybe? á, csudát. (de hosszan lehetne sorolni, hogy még milyen esetekben mondunk egybe valamit, amit különírunk, pl.: "már megis csináltam", "óravégén írjátok fel", "a kéksapkás lány",

– az meg végképp hülye szabály, hogy ami "egy kifejezés", "egy fogalmat jelöl" az egybe: nézd akár az előző példákat: mindegyik pont ugyanannyira egy fogalmat jelöl, a ruházati bolt mégis külön van...

– és akkor még nem beszéltem a millió olyan szabályról, amikor aztán már végképp nem segít a józan ész, csak a szabályismeret: öt hónapos, de kilencvenesztendős; ribonukleinsav, de szén-dioxid; alumíniumburkolat, de parafa dugó; hideg víz, de hidegvíz-csap; ötezer-egy, de kilencszázharmincnyolcmillió; stb. stb.

Szóval sajnos nem lehet egy-két egyszerű ökölszabállyal elfogadható szintre felhozni az egybe/különírási képességet, tényleg az van, hogy ha valaki vagy sokat olvas + tanul is + odafigyel íráskor (esetleg időnként utána is néz valaminek), és akkor van esélye, hogy viszonylag keveset rontson, de akinek nincs ilyen szerencséje az életben, hanem egész más dolgokkal foglalkozik, az nem fog tudni helyesen írni... Ne is erőlködjön, kár a gőzért, ő biztos másban jó, de persze legyen tisztában a képességeivel: ha mégis valami helyesen írt dolgot kell produkálnia, akkor nézesse át valakivel... (Vagy minimum fontolja meg a helyesírás-ellenőrző javaslatait – bár azért az önmagában kevés, pláne egy olyan embernek, aki amúgy sem érti, hogy mit miért húz alá a gép...)

Lehet érte bántani a kevésbé helyesen írókat (bár szerintem ne bántsuk egymást, de megértem, hogy van, akinek ez a lételeme :-), viszont ne tegyünk úgy, mintha a helyesen írás egy olyan dolog lenne, ami könnyen elsajátítható, mintha csak egy kis odafigyelés kéne, mintha csak egy-két szabályt kéne bemagolni...