A mondat végi írásjelet még a zárójelbe vagy zárójel bezárása után kell írni?

Van az az eset, mikor a zárójelbe tett mondat önálló mondatként két szintén önálló mondat közé kerül be. (Ilyen mondat ez is.) Ebben az esetben a mondatvégi írásjelet a zárójelen belülre kell tenni.

De van, mikor a zárójelbe tett mondat (mint amilyen ez is) egy másik mondatba kerül bele, akkor nyilván nem kap mondatvégi írásjelet. Ilyen esetben lehet – mint itt – gondolatjeleket is használni.

Ez akkor is így van, ha a zárójelezett közbevetés a mondat végére kerül (mint ez). Ilyen esetben sem kerül mondatvégi írásjel a zárójelen belülre, a mondatot a zárójelen kívül zárja le a mondatvégi írásjel.

Van olyan eset is (ezt figyeld!), mikor a közvetett mondat is kaphat írásjelet, ha az felkiáltó, vagy kérdő mondat. Ilyen esetben is lényegtelen, hogy ez a mondat közepén, vagy a végén történik, a zárójelbe tett mondat is, és a közbevetett mondat is kaphat írásjelet (ezt nézd!).

Olyan is elfordul, hogy pusztán egy írásjel kerül zárójelek szorítása(?) közé.

Ha a zárójelezett mondat mondjuk két vesszővel elválasztott tagmondat közé kerül (mint ez), akkor a vessző mindig a zárójel után kerül. Hasonlóan ahhoz – itt egy példa rá –, ahogy a gondolatjelnél történik.

apró pontosítás:

A szabályzatban ugyan nincs (!) és (?), de az OH. úgy tanít bennünket, hogy ezeket szóközzel választjuk el az előtte-utána lévő szavaktól (293., 313., 318. o.) – bár én sem szeretem úgy... :-)

Azzal pedig nem értek egyet, hogy a vessző mindig a gondolatjeles/zárójeles rész után van – bár tudom, hogy a [link] így rendeli –, és erre össze is szedtem néhány éve egy rakás ellenpéldát, ld.

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__47551..

#13

(azt a "kisregényt" már nem is akarnám kiegészíteni... csak annyi, hogy van az ottani példaidézetek között egy kakukktojás, amelybe nem kéne vessző, de ezt annak idején nem vettem észre... aki megtalálja, azt – ezúton – írásbeli dicséretben részesítem. :-)

> A szabályzatban ugyan nincs (!) és (?)

Valóban. De van utalás a kettős közlésre. A zárójel a szó közepén használjuk, azaz kettős közlést fejez(het)ünk ki vele. Itt a zárójel tapad. Valahol annak is meglenne a logikája, hogy az üres mondatvégi írásjel is tapadjon akkor az előtte álló szóhoz.

Rendben, ez így nincs deklaráltan meghatározva, de mintha az lenne a koncepció, hogy:

- Ha kitörlöd a zárójelbe tett kifejezést a szövegből, akkor is egy értelmes, helyesírási szempontból helyes szöveget kapj. Ez indokolja, hogy ha esetleg a zárójel előtt és után is állna vessző (mint ahogy ennél a közbevetésnél is), miért csak az egyiket kell meghagyni. → „Ez indokolja, hogy ha esetleg a zárójel előtt és után is állna vessző, miért csak az egyiket kell meghagyni.”

- Másik oldalról a szövegnek akkor is helyesírási szempontból helyesnek kell lennie, ha a zárójelet elhagyod. Ez indokolja a zárójelbe tett szöveg írásának egyéb szabályait.

A kettős közlésnél olyan, mintha egyszerre két mondatot szeretnél egyetlen mondattal leírni, ebből meg az is logikus vélemény, hogy a zárójelbe tett közbevetés az szón belüli kettős közléshez hasonlóan kötődjön az előtte álló szóhoz, hiszen zárójel nélkül is kötődne. Hasonlóan ahhoz, hogy „zárójel(ek)” és nem „zárójel (ek)”.

Valóban nem egyértelmű ilyen téren az AkH. szabályzása. Nem ellenjavallja ezt a formát, de nem is szabályozza.

> de az OH. úgy tanít bennünket, hogy…

Ez egy érdekes, bizonyos szempontból teljesen idevágó, másrészt egy kicsit offtopic téma. Az Osiris Helyesírás nem a MTA által kiadott mű, de a szerzői akadémikusok, sőt az MTA a hivatalos állásfoglalásoknál is figyelembe veszi. Másik oldalról meg bizonyos területeken szembe megy a AkH-val. Ebből a megfontolásból eléggé kérdéses, vagy véleményes, hogy mennyire tekinthető irányadónak.

Ami miatt személy szerint én nem tartom mégsem mérvadónak – de aki mérvadónak tartja, azt sem tartom helytelennek –, hogy egy olyan szabályzatról van szó, ami ebben a modern, internetes világban nem érhető el ingyen, legalábbis legális úton nem. Ha a tartalmát kitennéd valahova, azzal szerzői jogot sértenél. Ez nekem sántít. Oké, A magyar helyesírás szabályai című művet meg lehet venni könyvként is, nyilván van ennek előállítási, szerkesztési, forgalmazási költsége, érthető, hogy miért kerül pénzbe. De elérhető az MTA hivatalos oldaláról is ingyenesen és legálisan: [link] . Helyes az, hogy egy olyan szabály határozza meg a helyesírást, amely szabály nem publikusan hozzáférhető?

~ ~ ~

De maradjunk annyiban – talán ez mindkettőnk számára elfogadható kompromisszumos kijelentés –, hogy ennek az ominózus formának a helyes írásmódja nem tökéletesen szabályozott az MTA hivatalosnak tekinthető helyesírási szabályzatban.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> Azzal pedig nem értek egyet, hogy a vessző mindig a gondolatjeles/zárójeles rész után van – bár tudom, hogy a [link] 12#253 így rendeli –, és erre össze is szedtem néhány éve egy rakás ellenpéldát…

Érdekes kérdéskör, ezen még nem gondolkoztam el. A példáid is érdekesek. Van benne logika, de a több esetnél azért tudnék kritikát megfogalmazni.

1. Vannak olyan példamondataid, aminél a zárójel előtt és után is kell, illetve lehetne, vagy kellene írásjeleket használni. Pl.: „A hibát elhárítottuk, kérjük, – amennyiben még aktuális – látogassa meg ismét honlapunkat!”

Ha elhagyom a gondolatjelet, akkor elvileg kellene vessző a közbevetett mondat után is, főleg, ha kicsit kibővítem a mondatot:

„A hibát elhárítottuk, kérjük, amennyiben még aktuális, látogassa meg ismét honlapunkat!”

„A hibát elhárítottuk, kérjük, hogy amennyiben még aktuális, abban az esetben látogassa meg ismét honlapunkat!”

Vagy: „Tehát a kettő közötti »kis különbség«, – bár valóban csak egyetlen paraméter tér el – nem is olyan kis különbség!”

Gondolatjel nélkül: „Tehát a kettő közötti »kis különbség«, bár valóban csak egyetlen paraméter tér el, nem is olyan kis különbség!”

Van, ahol a gondolatjel, zárójel elhagyásával számomra akár indokolt lenne egy kettőspont használata. Pl.:„...minél inkább hasonul valaki Jézus Krisztushoz, – Szt. Pál szavaival – minél inkább Krisztus él benne, annál inkább egyesül a Megváltás (és benne a kegyelemközlés) művével is.”

A gondolatjel elhagyásával lehetne így is írni:

„...minél inkább hasonul valaki Jézus Krisztushoz, Szt. Pál szavaival: minél inkább Krisztus él benne, annál inkább egyesül a Megváltás (és benne a kegyelemközlés) művével is.”

Ilyen értelemben a közbevetett közlés valóban két tagmondat közé ékelődik be, és szemantikailag és nem szintaktikailag tartozik a második tagmondathoz.

2. Némelyik példánál meg az volt az élményem, hogy egyszerűen nem jó helyre került a közbevetés, vagy nem minden került bele a közbevetésbe, aminek bele kellett volna kerülnie, Mintha rosszul lett volna megfogalmazva a mondanivaló. Pl.:

„A hibát elhárítottuk, kérjük, – amennyiben még aktuális – látogassa meg ismét honlapunkat!”

Ha kiveszem a közbevetett mondatot, akkor furcsa instrukció kapunk:

„A hibát elhárítottuk, kérjük, látogassa meg ismét honlapunkat!”

Miért kellene meglátogatnom a honlapot, ha a hibát kijavították? Mintha a közbevetés nem elhagyható közbevetés lenne, illetve a közbevetésbe mintha bele kellett volna foglalni az azt követő részt is:

„A hibát elhárítottuk. (Kérjük, amennyiben még aktuális, látogassa meg ismét honlapunkat!)”

Vagy:

„Ezt megteheti a kormány, az már más kérdés, hogy ezt mi, az állampolgárok, – akár megválasztott képviselőink útján is – támogatjuk-e ezt, megdicsérjük-e őket érte...”

Nekem valahogy olyan érzésem van, mintha a közbevetés nem a legjobb helyre került volna. Nekem egy fokkal kézenfekvőbb lenne ez a megfogalmazás:

„Ezt megteheti a kormány, az már más kérdés, hogy ezt mi, az állampolgárok, támogatjuk-e – akár megválasztott képviselőink útján is – ezt, megdicsérjük-e őket érte...”

~ ~ ~

Viszont másik oldalról meg ezek az írásmódok sem térnek el feltétlenül a szabályzattól. Hiszen a szabályzat azt mondja, hogy akkor kerül a közbevetés után vessző, ha a közbevetés két tagmondat !közé! ékelődik be. Van viszont az az eset, mikor (mint itt is) a közbevetés egy tagmondaton belülre kerül. Az általad felhozott ellenpéldáknál is mintha ez a helyzet állnak elő, csak azzal az apró különbséggel, hogy a második tagmondat közbeékelés előtti része nem egy, nem kettő, nem három, hanem nulla darab szót tartalmazna. Egy jó ügyvéddel védhető lenne ez az álláspont is a Helyesírási Bíróság tárgyalása során. :-)

első tagmondat + (közbevetett tagmondat) + vessző + második tagmondat

vs.

első tagmondat + vessző + második (közbevetést tartalmazó) tagmondat

első tagmondat + vessző + (közbevetést tartalmazó) második tagmondat

~ ~ ~

Egyébként érdekes, hogy az ilyen problémás helyzeteknél az ember valahogy hajlandóságot érez arra, hogy inkább átszerkessze a mondatot. Ez vajon helyes hozzáállás? Fene tudja, mert helyesírási szabályok nélkül, élő szóban nem biztos, hogy átszerkesztenénk a beszédet. Másik oldalról a legtöbb ember írásban mégis ezt teszi.

Példának felhoztad, hogy mi van akkor, ha egy kötőszó kerül a közbevetésbe. Valahogy ragaszkodunk ahhoz, hogy a mondat közbevetéssel és közbevetés nélkül is értelmes maradjon. Valahogy ilyenkor vagy elhagyjuk a közbevetést (zárójelet, gondolatjelet), vagy átfogalmazzuk a mondanivalót:

„Én sem tudom a választ, és ha megkérdeznénk az illetékes tisztségviselőt, – fájdalom, de – akkor sem mondaná meg, hiszen hivatalból tartania kell a titkot.”

vs.

„Én sem tudom a választ, és ha megkérdeznénk az illetékes tisztségviselőt, fájdalom, de akkor sem mondaná meg, hiszen hivatalból tartania kell a titkot.”

vs.

„Én sem tudom a választ, és ha megkérdeznénk az illetékes tisztségviselőt, – akármennyire is fáj –, akkor sem mondaná meg, hiszen hivatalból tartania kell a titkot.”

~ ~ ~

Amit még a példatáradba fel lehetne venni, az az az eset, mikor a közbevetett mondat a teljes mondat elejére akarna kerülni. (Az eddigi példáktól függetlenül) ez a témakör is megérne egy misét. Ezt is kicsit esetlennek, szabályozatlannak, kezelhetetlennek érezzük, és a legtöbben leginkább átfogalmazással oldanák meg a problémát: „Ez a témakör is (az eddigi példáktól függetlenül) megérne egy misét.”

~ ~ ~

Ami viszont nekem a legtöbbször bosszúságot okoz, az a gondolatjel használata olyan hosszabb mondatokban, ahol a mondat megfogalmazása végén derül ki, hogy az utolsó gondolatjellel közbevetett rész után nem következik semmi, így hülyén fest ott a mondatvégi írásjel. Mondok egy példát:

„Három fő irodalmi műnemet különbözetünk meg, a lírát – ide tartozik például a dal, szonett, óda –, a drámát – ide tartozik a komédia, tragédia –, illetve az epikát – ide tartozik például a regény, novella […izé…]”

És itt akadok el, mert az utolsó közbevetés után nem folytatódik a mondat. Most mit csináljak? Hagyjam nyitva a gondolatjelet: „[…] illetve az epikát – ide tartozik például a regény, novella.”? Vagy zárjam le az gondolatjelet, és utána tegyek egy pontot: „[…] illetve az epikát – ide tartozik például a regény, novella –.”? Ez is elég hülyén néz ki. Ilyenkor szoktam bosszankodni, hogy miért szoktam rá a gondolatjelekre, és írhatom át mindenhol zárójelre, mert ott ez nem probléma:

„Három fő irodalmi műnemet különbözetünk meg, a lírát (ide tartozik például a dal, szonett, óda), a drámát (ide tartozik a komédia, tragédia), illetve az epikát (ide tartozik például a regény, novella).”

köszi a hosszú választ!

ahogy olvasni kezdtem, szinte "semmivel" nem értek egyet... :-)

na jó, a vége felé már kezdek egyetérteni (bár ahhoz is van kommentem...)

remélem, majd nem felejtek el írni rá egy részletes választ...

Manó!

Azóta is várom a részletes válaszodat. Imádom olvasni az eszmecseréiteket :)