Hogy van ez pontosan a magyar nyelvben?

Van néhány nyakatekert kifejezés a nyelvünkben, ami ugyan helyes, de általában kerülendő a használatuk.

Felén így mondják az öregek: El lett víve.

sem a meg lett véve, sem a vissza lett hozva nem helyes.

ezt más nyelvekben úgy hívják, hogy szenvedő szerkezet és azt fejezi ki, hogy egy cselekvésnél nem az számít, hogy az adott cselekvést ki végezte, hanem az, hogy megtörtént, illetve az, hogy mivel történt meg.

Ez a magyarban régen a -tatik -tetik volt. Tehát amikor a kisdobos (nem a szocrál) kiált a térre és azt mondotta volt, hogy "Kihírdettetik, hogy..." az azt jelentette, nem az a lényeg, hogy ő személy szerint most éppen kihírdet valamit, hanem azt, hogy a dolog kihírdetésre kerül.

Ma már ez a szerkezet nem létezik. Két módon lehet pótolni. Az egyik az, hogy a tárgyból alanyt csinálunk, az igének meg a történést kifejező alakját használjuk "Ledőltek a falak" vagy határozatlan alanyt alkalmazunk, ami többes szám második személy "Ledöntötték a falakat", de semmi esetre sem mondjuk azt, hogy a "Falak le lettek döntve".

Tehát nem "meg lett véve" hanem "megvették", nem "vissza lett hozva" hanem "visszahozták", nem "ki lett öntve" henm "kiöntötték" és hát persze a kérdés maga: "elvitték".

Érdekes, ha nincs a magyarban szenvedő szerkezet, akkor miért használja oly sok öreg, az ország különböző részein?

Nálunk az "el vagyok menve" például.

A magyarban igenis van szenvedő szerkezet, arról, hogy hogyan alakul ma a használata, mekkora a létjogosultsága és milyen formában van jelen, sokat cikkeznek a nyelvészek. Mielőtt meggyőződéses kijelentéseket tennénk, olvasgassunk egy kicsit, például figyelmetekbe ajánlom ezt a kis hárompercest:

[link]