Helyesírás. Sokan ha email-t írnak akkor a Te, az Ön stb. szavakat nagy betűvel írják. Vajon egy nyelvtan tanár megengedi e ezt a tanulóinak, illetve Ő maga hogyan írja egy privát levelezésben?

2.

[link]

íratlan? :-o

[link]

Ön:

Azt mondja a link, hogy nem _helyesírási_hiba_ kicsivel írni. De ettől még illetlenség lehet (ami szintén _hiba_). (Az sem helyesírási hiba, ha azt írod a hivatalos levélben, hogy "Marikám, drága, küldje már át azt a nyavalyás papírt, amit megbeszéltünk magával a minap!..." – de valószínűleg mégsem üti meg a kellő udvariassági szintet... :-)

Az Ön-t levélben naggyal szokás, mert ha valakivel olyan viszonyban vagy, hogy Önözöd (vagy semmilyen viszonyban nem vagy, és épp ezért alapból udvarias hangnemben írsz neki), akkor azzal már együtt szokott járni, hogy mutatsz is felé annyi tiszteletet, hogy naggyal írod. Ezért van az, hogy az Ön-t levélben nemigen látni kisbetűvel.

Persze más esetben lehet kicsi, pl. egy regényben, amikor egy párbeszéd leírásában "hangzik el", hogy "jöjjön el hozzánk ön is!", akkor semmi értelme nincs a nagybetűnek, mert a tisztelet ilyen módon való kifejezését akkor alkalmazzuk, ha a szüveget az fogja olvasni, akit ezzel a tisztelettel "megcélzunk". (A regényben nyilván a párbeszéd másik szereplője nem fogja olvasni a szöveget, meg az író nem is akar tiszteletet kifejezni az általa elképzelt szereplő felé... :-)

Hasonló okból ritkán írjuk naggyal, hogy "maga", mert az nem egy udvarias, tisztelettudó levél stílusába illik...

A tegeződő formáknál már változóbb a helyzet, hiszen tegeződő levélben lehet, hogy ki akarunk fejezni tiszteletet, de az is lehet, hogy nem...

És hát ami manapság már nagyon bekavar a képbe, az az internetes kommunikáció, mert az már gyakran a beszédet helyettesíti, így sokan nem alkalmazzák rá az udvarias levelezésre vonatkozó szabályokat, szokásokat, ez nem is baj. Mások pedig alkalmazzák, ez is szívük joga.

(Az még önmagában nem is lenne baj, hogy ki így, ki úgy használja – az viszont már sajnálatosabb, hogy aki nem alkalmazza az udvarias nagybetűzést, azt a másik csapat bunkónak gondolja (és nevezi), aki pedig használja, azt meg emezek tartják modorosnak, "túl finomkodónak"...)

"illetve Ő maga"

Ezt direkt írtad így a téma miatt, vagy általában is így írod?

Úgy gondolom, ez a mondat a primitívség egy fokozatára volt példa.

Mert ugye vagy bizalmas viszonyban vagyok a "Marikámmal" és akkor feltehetően tegezem, vagy nem, akkor pedig nem engedek meg magamnak ilyen stílust. Ehhez képest az a probléma, hogy vajon a "maga" kis betű-e, vagy sem, huszadrangú.

Az alapprobléma itt az, hogy nem elég bizonyos szabályokat, szokásokat ismerni, érdemes tudni azok helyét is. Amikor leírunk valamit, akkor egyfelől információt közlünk, másfelől az egésznek van egy stílusa, ami rengeteg mindenről ad felvilágosítást, ez az úgynevezett metakommunikáció. Mint mindenben, itt is az arányosság és egyértelműség a meghatározó és hosszú távú jó kapcsolat megalapozója. Ha írok, és a tartalom, meg a stílusom nincs összhangban, akkor az olvasóban vegyes érzéseket keltek. A vegyes érzés bizonytalanság, az ember ezt viseli a legnehezebben, még a rossznál is. Egy negédes legorombítás rosszabb, mint egy tiszteletet árasztó negatív kritika. És az utóbbi hatásosabb.

Az Ön és társai önmagukban nem bírnak akkora fontossággal, hogy írásuknak túl nagy hangsúlyt tulajdonítsunk. De vannak esetek, mikor ez fontos lehet, mert további metakommunkiációs üzenettel bír. Hivatalos levélben nagybetűvel írok, és nem írok magát, hanem önt. Ez egyszerre a tisztelet és távolságtartás jele. Ha a kapcsolat közelebbi, akkor meg másképp fogalmazom. Alapból a te, ön, stb. köznevek, kisbetűsek, ettől válik a nagybetűs változat a tisztelet jelévé, amennyiben az egyéb formai (pláne tartalmi) elemek ezt le nem rontják.