Ki haragszik az igekötőkre? Az iskola vagy a tanulók?

Nagyságrendekkel több ember írását látod a netnek köszönhetően. Nem feltétlenül írnak általában rosszabbul az emberek, de mivel gyakorlatilag szinte bárki bárhova azt ír, amit akar, és ezt ki is használja, hát rengeteg rossz helyesírású ember válik "láthatóvá". 20-30 éve leginkább az újságokban, hivatalos iratokban, könyvekben, esetleg a levelekben láthattuk, hogy milyen a helyesírás. Ebből ugye az újságok egyből ki is esnek, mert annak idején sokkal kevesebb hibát hagytak a nyomtatott sajtóban, a könyvek pláne, a 80-as évekbéli (vagy korábbi) könyvekben elvétve találni csak helyesírási hibát (az is gyakran csak elütés), mert volt korrektor, aki ezzel foglalkozott. Ma már erre sem figyelnek igazán, a hivatalos iratok annak idején is problémásak voltak, a (magán)levelek pedig olyanok, amilyenek. De nagyságrendileg a sajtó és a könyv volt az, amit a legtöbben olvastak.

Mára a nyomtatott sajtó nagyon sokat veszített a népszerűségéből (ráadásul, mint már írtam, a helyesírás sem igazán szempont), a könyvek helyesírása (tisztelet a kivételnek) "kívánnivalót hagy maga után", viszont népszerűek a bárki által, ellenőrzés nélkül írható blogok, ahol aztán mindenki úgy ír, ahogy akar (tud), nem különösebben nehéz belebotlani botrányosan rossz helyesírású posztolókba, ráadásul nem csak a szavak helyesírása rossz, hanem a mondatszerkezet is, a központozás is, szavakat és kifejezéseket is lehet rosszul használni, tagolni is lehet rosszul, és mindezekből a beépített helyesírás-ellenőrző csak a szavakat képes (úgy-ahogy) korrigálni, a többit nem.

Amit te írtál, az pont egy jó példa: a helyesírás-ellenőrző nem fogja korrigálni azt, hogy "be megyek" vagy hogy "El-e megyek hozzátok?" vagy hogy "El e megyek hozzátok?", mert az egyes szavak helyesen vannak leírva (oké, a "megkell" és "elkell" és hasonlók hullámosan alá vannak húzva, ha be van kapcsolva az ellenőrzés).

Másrészt biztosan hatással van az sms-twitter-csetkultúra is a helyesírásra. Amit gyakrabban használ az adott személy, annak a platformnak a "szabályait" érvényesíti máshol is (a lolozás és hasonlók, amikor mindent rövidítettünk, hogy például beleférjünk a 160 karakterbe, vagy hogy a cseten minél gyorsabban látható legyen a véleményünk).

Harmadrészt, a helyesírás egyszerűen harmadrangú lett.

Én magam ezzel úgy vagyok, hogy igyekszem figyelmen kívül hagyni, hogy más hogy ír (mert lehet sok oka, és gyakran kíszűrhető, ha valaki csak siet, vagy telefonról ír, vagy tényleg rossz a helyesírása). Persze a gyakorin is elég sűrűn belebotlok olyan kérdésbe, amit egyszerűen nem tudok értelmezni sem, annyira zagyva. Amiket nagyon utálok, azok a telefonról bepötyögött kérdések, amikbe az autokorrektor belejavít (vagy nem, és akkor aztán vannak mindenféle fura szavak), tele van nyilvánvaló melléütésekkel, amiket, egyszerűen csak átolvasva a "kész" szöveget, javítani lehetne. De az nem igaz, hogy az embert minősíti a helyesírása. Máshol is el szoktam mondani, hogy akkor teszek észrevételt ilyen téren, amikor azt látom, hogy az illető nem tud írni, de azt agresszív hangnemben másokat ekéz, aláz, amikor hazudozik vagy szándékosan árt(ani próbál) másnak.

(Tudom, ősember vagyok, de amúgy szerintem az okostelefonos virtuális billentyűzet használhatatlan, mert nincs meg az érzése annak, hogy lenyomtam egy gombot, márpedig a sima kattanás nem elég jó visszajelzés erre, sajnos ez az egyik - szerintem nem túl előnyös - kompromisszuma ennek a nagy fejlődésnek. A mai napig nosztalgikusan gondolok a hagyományos telefonok billentyűzetére, amit egy jól kalibrált (és tanítható) T9-cel nagyszerűen lehetett használni.)

És miegyéb.

Ez csak a kezdet.

A kisebbség számára is elérhető lett az internet.

A kérdésre (miért írják olyan sokan az igekötőt és az igét külön):

ha az a kérdés, hogy miért kiugró ezek aránya, ahhoz képest, hogy a többi összetett szót mennyien írják külön, akkor egyszerű a válasz: azért, mert az igekötőt valóban sokszor külön kell írni az igétől (be mer menni, nem megy be, későn ment be, be ne menj, be kell menni, be fog menni stb.).

Oké, de ha az igekötő az ige előtt áll, akkor egybe kell írni (mármint ha a vele összetartozó ige előtt áll). Ha az igekötő és a hozzá tartozó ige között áll még másik szó (van, kell, lehet, tud, akar, fog, bír /meg még egyéb segédigék/, vagy ne, nem, sem, is, meg még nyilván van ide sorolható más példa is), akkor az ige és a hozzá kötődő igekötő öszzetartozását az (is?) kifejezi, hogy az igekötő marad külön (el akar menni=elmenni akar, meg fogja érteni=megérteni fogja /jaja, tudom, ez értelmetlen, de így írható le, amúgy simán megérti, vagy majd megérti/).

Szerintem az egybeírás-különírás sokszor a segédigék miatt lesz bonyolult, mert a delikvens azt látja, hogy az igekötő nincs egybeírva az igével (el tudja intézni, meg találta csapni stb.), és ebből azt a következtetést vonja le, hogy akkor különírandó. A "meg találta csapni" ráadásul arra is jó példa, hogy miért érzik mások azt, hogy úgy lenne helyes, hogy "megtalálta csapni", mert ugye van olyan szó is, hogy megtalál, hát akkor ezt így kell írni.

Szép nyelv a magyar :-)

Azt hiszem, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy elég kuszának tűnik nekem magamnak is, amit írtam. Úgy hallom, vár Miki Manó.

o(-_-)o ZZZzzz...

Aki helytelenül írja, nagyon kicsiny számban tudatosan teszi (ő tudja miért). A döntő többség azért teszi, mert fogalma sincs, hogy lehetne másképp is. Nincs rá igénye. Olyan ez, mint hogy van, aki szereti, ha tisztaság van körülötte, és van, aki a mocsokban is jól érzi magát (és ő nem érzi mocsoknak, mert az számára nem értelmezhető).

Olyan nincs, hogy egy okra visszavezethető lenne ez. Azonban van néhány, a teljesség igénye nélkül.

Torz gazdasági rendszer torz társadalmat eredményez. A gazdasági rendszer akkor és attól torz, hogy egy szűk csoport ki akarja sajátítani magának a hatalmat. Ez azt jelenti, hogy egyfelől zülleszti a társadalmat, hogy az egyre kevéssé léphessen fel ellene, másfelől illetéktelenül pénzt sajátít el. Mindig onnan, ahonnan a legkönnyebb. Az oktatástól és egészségügytől. Ez jó, mert ennek eredményeképpen az emberek egyre butábbak és egyre egészségtelenebbek. Első miatt nem látják át, hogyan verik át őket, második miatt a saját bajukkal vannak inkább elfoglalva.

Ez egy folyamat, ahol egy kívánt szemlélet (a butaság) szép lassan elkezd közszemléletté válni. Onnantól meghatározó erő, már nem is kell rásegíteni.

Alulfinanszírozott iskolában nem lehet jól tanítani. A tanár ideges, mert erősen csökkennek a lehetőségei, és mert a megbecsültsége is csökken (pénzben is, tekintélyben is). Ez egy öngerjesztő folyamat, idegesen gyengébben tanít, ezért holnap már konkrét hibákat lehet a nyakába sózni, holnapután még többet, kis idő múlva el lehet hitetni, hogy "ez a tanári kar" még ennyit se érdemel.

Megváltoztatják az órarendet, oktatási szerkezetet. Mondjuk csökkentik a matematikaórák számát. Ezáltal taníthatatlan lesz az összes természettudományi tárgy. A diák érzi a problémát, de át nem látja. Elveszti motivációját (a tanár egyetlen igazi fegyvertárát), már nem lesz igénye, és emiatt rosszul is tanul. Beteljesíti önmagát.

Mindez nem homogén módon zajlik. Vannak hátrányosabb családok, ott a folyamat gyorsabb. Egyszer csak rá lehet fogni, miattuk rossz a hatékonyság. Abban a pillanatba nez már lehet igaz is, csakhogy ez nem egy természetes folyamat volt, hanem szándékosan idézték elő.

Egyszer csak megindul az ellenségeskedés. A tanár utálja a diákot, mert nem tanul, a diák a tanárt, mert nem tanít. A tanár utálja a világot, mert rossz a fizetése, egyre csökkennek a lehetőségei, és ettől persze rosszul is tanít. Végül már önmagát is utálja. Az egyik család utálja a másikat, mert az ő gyerekét lenézik, mert hátráltatják a tanulásban, mert az egyik ezáltal alpárivá válik, mert aki mindig hátrányt érez, az erőszakban leli meg egyetlen sikerélményét. Eleinte csak a másik füzetét lopja el, később már módszeresen edz, hogy verhessen.

Megvan ennek az emberi folyamata. A rossz tanuló elmegy újságírónak és gyengébb cikkeket ír, tele helyesírási hibával. Erre már lehet hivatkozni. "Ezt így kell írni, mert az újságban is így van". Egyre több helyen egyre több a hiba, egyre több a hibázó. Csakhogy két ha helytelenül író emberre rászól 20, akkor ők szégyellik magukat. Ha 20 helytelenül íróra rászól 2, akkor kinevetik. Rossz esetben megverik. És ekkortól a silányság lesz a törvény. Közel sem a helyesírásban. Az eladó hozzá nem értésében, pökhendiségében, az ügyintézés nehezülésében, az utca mocskában, a munkahely igazságtalanságaiban, és szép lassan mindenütt. Ez az, ami ma látszik, mint trend.

Megállítani csak egyféleképpen lehet. Akinek még van igénye a szépre, jóra, helyesre, tisztességre, kikényszeríti a többiből. Ezer módon, de nem erőszakkal. ÉS hiába tudomány rovat ez (vagy éppen ezért), észre kell venni az akadályozó tényezőket. Lehet, hogy érdemes kijavítani az éppen vétőt. De jobb kijavítani az okozóját. És ha arra jutunk, ez már rendszerhiba, akkor a rendszert. Ha arra jutunk, más eszköz nincs, erőszakkal. Mert azt is észben érdemes tartani. (Még) nálunk az ész, de már csak mi vagyunk képesek a változtatásra. Amíg törvénybe nem iktatják a tisztességtelenséget és igénytelenséget. Mert akkor már sokkal nehezebb.

#8

oO

Az kétségtelen, hogy jó messziről indítasz. Nem is vonom kétségbe, hogy az oktatás lezüllesztésének szerepe lehet ebben. De azt is gondolom, hogy erre a dologra is igaz lehet az, amit például az erőszakkal vagy a természeti katasztrófákkal kapcsolatban mondanak. Vannak, akik szerint sokkal több van belőlük, mint akár csak 100 éve (egy részük ezt egyenesen JELnek tekinti). Mások szerint egyszerűen mindenről másodpercek alatt, gyakorlatilag élőben értesülhetünk, mert itt tart a technika. Mindenről késedelem nélkül értesülhetünk, akár Amerikában, akár Új-Zélandon történik. 100 éve a hírek töredéke jutott el hozzánk. Ma már gyakorlatilag bármilyen hír, azonnal. Élőben lehet nézni háborút, választást, sporteseményt.

Nem lehet, hogy a helyesírás sem lett rosszabb, vagy inkább számottevően rosszabb, csak sokkal több ember ír (sokkal több embernek?), és így feltűnőbb a dolog?

Persze, nyilván a technikának is vannak negatív hatásai (feljebb is írtam a rövid üzenetek, csetek és hasonlók szerintem egyértelmű hatásáról), én mégis azt gondolom, elsősorban a "tömegtermelés" felfutásáról van szó ebben az esetben is.

Másrészt, az a helyzet, hogy a helyesírás másodrendű. Vagy inkább sokadrendű. Vagy még inkább nem számít. Az ember leélhet egy hosszú életet úgy, hogy nem tud helyesen írni. De úgy, hogy pl. nincs egy szakma a kezében, jelentősen rosszabbodnak a kilátásai. És ez nem feltétlenül igénytelenség. Lehet kényszer is. Külső vagy belső.

#9.

Nincs jelentősége annak, mi milyen gyorsan terjed. Annak sincs, hányan írnak. MA meg lehet vizsgálni a 100 éves és a mai helyzetet. Aztán össze lehet hasonlítani. Az meg nem kérdés, hogy 100 éve sokkal több analfabéta volt, mint ma. Továbbá az sem kérdés, hogy úgy 30 éve elég jelentősen kevesebb, mint ma. Ismét csak: meg lehet nézni.

A tömegtermelés hatása létezik. Csak nem magyarázható vele minden. Legalábbia annaka számára, aki igényt tart a pontosságra.

Hogy a helyesírás sokadrendű-e? Lehet vélekedni róla. Azonban mára a viselkedéselmélet lett annyira fejlett, hogy egészen jó összehasonlításokat és becsléseket képes tenni az egyes- és a csoportember különféle viselkedési formáinak összefüggéseiről. És meg is tette. Ennek alapján állítható (nem én állítom, én csak hivatkozom), hogy egy ember helyesírásának állapotából meglehetősen komoly következtetéseket lehet levonni a viselkedésére, sőt jellemére vonatkozóan is. Nem ekvivalencia relációkat, de következtetéseket igen. Sajnálom, ha eltérően látjuk a mai állapotokat. Lehet, ha közelebbről vizsgálódnánk, tisztulna a kép. A távolságnak bizonyos helyzetekben elmosó hatása van.