Ha hó-havat és tó-tavat akkor miért nem só-savat vagy miért nem ló-lavat?

Az első kettő uráli örökség, a ló finnugor kori. A só ~ sav szóhasadással vált ketté, a sav szó vitte a a savat tárgyragos alakot.

A többi szónak más volt az alakja, a lóhoz tartozott még egy v hang, ezt őrzik a lovas, lovag szavak.

Időnként lehet nyelvtörténeti magyarázatot találni, máskor meg nem. Olyankor azért mondjuk egyiket így, a másikat meg úgy, mert csak.

Ajánlom figyelmedbe a tetű : tetvek, betű : betvek, vagy a fattyú : fattyak, hattyú : hattyak szópárokat is.

Értsd úgy, hogy mindig van valami nyelvtörténeti, magyarázat, csak nem mindig lehet már megtalálni. :-)

(Hasonlóan: annak is mindig van oka, hogy melyik méteren merre kanyarog a folyó, csak egyrészt nehéz lenne minden kanyar okát megtalálni, másrészt meg a fene sem akarja... :-)

2-es vagyok

Persze hogy mindennek, így a nyelvi jelenségeknek is van okuk. A folyó kanyargása jó példa.

Mindazonáltal ez a determinizmus nem mond ellent annak, hogy a nyelv is kaotikusan változik ugye?

Emlékszel még Brachfeld Siegfried szenzációs kabaréjára: Nehéz nyelv a magyar! "Add ide a tolóvonódat!" "-Ja, a dugóhúzómat!" Mondhatnám, hogy miért félszemű, akinek egy szeme van.

Csakhogy így van ám ez más nyelveken is! Na és a németben a nemek?