Van értelme annak, hogy két fajta J betűnk van? Nem kéne már megszüntetni az egyiket?

Az én bajom nem is magával a j-ly szükségességével van, hanem azzal, ami a kérdést beindítja.

Konkrétan a felvetés célja (most nem akarok a kérdezőre fókuszálni, általános a jelenség, de mindenhol azonos az ok) a bajom.

Az meg, a j-ly mögé dugva ez:

Töröljék már el a nyelvtant kompletten, mert lusták vagyunk megtanulni.

Lehet nyugodtan sértődni, de ez az igazság.

Felejtsük el a j-ly különbséget, az elváló igekötők használatát, a kettős betűket, a mássalhangzó-duplázásokat, a mély-magas hangrendű ragozást, mindent, csak rakjunk szavakat egymás után, úgy is megérti mindenki.

Ok.

De akkor felejtsük el a költészetet, szépirodalmat, filmművészetet, szóvicceket, mindent, ami a nyelv finomságaira alapul.

A nyelv a számítógépes basic szintjére degradálódik, végletesen praktikussá válik, de ezzel a művészet meghal.

Tudom, sokaknak ez nem fájna. Én nem vagyok köztük.

"Heledre menjél!"

Ez csak az eredetét magyarázza a ly-nek, meg hogy egyes dunántúli nyelvjárásokban még használatban lehet valamennyi különbségtétel. De ezen az alapon én beregiként követelhetném egy külön betű bevezetését a hosszú e számára, vagy a szegediek a Szöged helyesírási forma egyenrangúsítását.

Egyébként nem kell drámázni, meg a reductio ad absurdumozni, nem Balassi Bálintot meg Zrínyi Miklóst akarjuk kidobni, hanem egy mára fölöslegessé vált kövületet. Az Iboják meg a Gergejek három napig furcsának tűnnének, aztán megszokná mindenki.

Továbbra sem értem, hogy miért olyan nagy probléma ezt megtanulni, hogy ezért ki kéne dobni.

Vannak a magyar helyesírásnak sokkal nehezebben megtanulható pontjai annál, hogy mi egy szó helyes írásmódja.

Számomra teljesen abszurd maga a jelenség, hogy ez sokaknak problémát tud okozni.

Tisztelet a valóban igazolt orvosi esetnek számító kivételnek, manapság trend lett diszlexiára, diszgráfiára hivatkozva lexarni a helyesírást.

Szerintem ez egy rossz trend, ha a nyelv egyszerűsítési irányelveit a nyelvtan-tanulással szembeni lustaság motiválja.

Csak képzeljük el, hogy megtörténik.

1. Lehetőség - marad a ly, eltűnik a j

Kedves Lyancsikám!

Mivel nagyon szeretlek, ezért sütöttem neked palacsintát. Tudom ám, hogy az a kedvenced. Csináltam túrósat, lekvárosat, kakaósat... Meddig leszel még a kollégiumban? Hazalyössz most hétvégén? Már nagyon hiányzol és várunk haza. A Lyulis is hiányol, nagyon aranyos teremtés. Remélem mihamarabb igaza lesz édesapádnak és beleszeretsz abba a lányba. Fiatalkori önmagamra emlékeztet.

Ui.: Lyövő héten nyit a lyégpálya, nem megyünk el így családostul? Ha szeretnéd, Lyulis is jöhet. Meg egy-két iskolai barátod.

Puszil: Szerető lyó édesanyád!

Oké, kitalálhattam volna értelmesebb példát is, de ebben viszonylag sok volt a j.

2. Lehetőség - marad a j, eltűnik a ly

- Nézd már, Iboja! Ott egy bagoj! Hát nem gyönyörű?

- Egy pillanat, csak ezt még kijukasztom.

- Most igazából mit csinálsz? - fordul felém.

- Összetűzöm a fogalmazásom - válaszolom értetlenül.

- De Mosonyi a háromjukú papírt szereti, nem a kétjukút. Hiába jukasztod kézzel, így nem lesz ötös.

- Elég a négyes - legyintek vállat vonva, majd felnézek a legjobb barátnőm által emlegetett madár után nézve.

- Te, ez úgy néz ki, mint Hedvig - vigyorodok el.

- Az Harry bagja, igaz?

- Igen - biccentek - Nézd, az meg egy kesejű!

Szóval nagyon különös lenne és engem biztosan zavarna. Az meg a másik, hogy a nyelv része, szebb és változatosabb tőle és egyedibb is, a versekben és arégi nevekben is van mind a kettőből és elég gáz lenne, ha a gyerek rácsodálkozna arra, hogy Párisban járt az ősz, mert ő már csak ly-ről tanult, vagy arra, hogy komoly, mert ő már csak j-ről tanult.

"Ez olyan mintha felvetném neked, hogy:

- Miért a 2 km-es kerülőúton megyünk az étterembe, mikor a másik úton csak 1 km-t kellene gyalogolnunk?

Te meg érvelés helyett megvádolsz, hogy:

- Ne legyél már lusta!

Ez nem a lustaságról szól, hanem arról hogy feleslegesen ne szívassuk magunkat."

Marha rossz hasonlat.

Éppen, mert ezen az alapon pontosan azt lehet tenni, amit írtam, a nyelvet tőszavakra butítani, ragozás nélkül.

Ismétlem, szerintem akinek gondot okoz a sima magyar szavak leírása, nem a ragozás, nem az egyéb finomságok, hanem simán egy szó helyes leírása, az egyszerűen szégyellje magát. Vagy a szülei, vagy a tanárai, vagy kollektíven.

A j és ly különbségét, mint akkora hatalmas, megszüntetésre érdemes nyelvi nehézséget feltüntetni teljes irrealitás.

Ha a tiszta magyar irodalmi nyelvben a cél és a jövő a Bp éjjel-nappal stb. nyelvi színvonala, akkor nem ugyanabban az országban élünk. De legalábbis én nem szeretnék.

Ennyi.

"Éppen, mert ezen az alapon pontosan azt lehet tenni, amit írtam, a nyelvet tőszavakra butítani, ragozás nélkül. "

rossz hasonlat

a ragozás megváltoztatja a mondat jelentését, a kétféle j betű pedig nem

"rossz hasonlat

a ragozás megváltoztatja a mondat jelentését, a kétféle j betű pedig nem"

A vita nyelvtani, tehát nem ártana tudni különbséget tenni hasonlat és feltételezett folyamat végkimenet közt.