Ellenkezzek vagy ellenkezzem?

Felszólító (és feltételes) módban mindkét változat elfogadott már. Cikkek tucatjai szólnak arról, hogy kikopik az ikes ragozás, de ha állítóban ragaszkodunk is hozzá, felszólítóban már nem feltétlen, sőt néhol fura is (pl. 'Engedje meg, hogy most lefeküdjem').

Csak két cikk "igazam" :) alátámasztására:

[link]

[link]

Az első cikkhez csatlakozva azt mondanám, azt használd, amelyik természetesebben cseng a fülednek.

Ha az "átlagembert" nézem – ha lehet ilyenről beszélni, bár inkább többséget kéne mondanom –, akkor szerintem már ezt az általad vázolt fázist is elhagytuk:

felszólító és feltételes módban már jó ideje fura az ikes ragozás,

és én már a kijelentő módra mondanám, hogy mindkét változat elfogadott már (a beszélt köznyelvet illetően legalábbis).

Oké, általában nekem is bántja a fülem, még... egy kicsit... de már szokom megfele... (:-)

(Aki emberek között él, és nem csak újságot+irodalmat olvas, annak – attól tartok – szembesülnie kell ezzel. Legalábbis én így látom a jelenlegi helyzetet. De ezt nem panaszként mondom, félreértés ne essék! ...Akarommondani ne essen...(?) ;-)

szerintem csakis attól függ kinek mondod.

reggel a férjemnek: iszom egy kávét és indulhatunk.

vagy a főnöknek: iszok egy kávét és elkezdem a munkát.

szabadon alkalmazható

Ennek megfejtéséhez mindössze a nyelvtan ismeretére van szükség. Mindenekelőtt egy dolog, hogy valamiről van szabály, és más dolog, hogy mennyien ismerik, használják. Sőt, az is egy dolog, hogy mi a szabály ma, és mi holnap.

Tehát: az egyes szám első személy ragja az ikes igék esetén az "m", míg egyébesetekben a"k". Tehát ő eszik, én eszem. Aki e szabályt nem ismeri, azt mondja, eszek, és mindenki érteni fogja, de nem nagyon teszik szóvá. Ő ellenkezik, én ellenkezem.

Viszont a példa nem nyelvtanilag, hanem jelentéstanát illetve hibás. Az udvariasságnak semmi köze az ellenkezéshez. Lehetek udvarias, vagy sem egy viselkedésben, és ennek mértéke függ ismereteimtől is. Például vegetáriánus vagyok, egy ebéd alkalmával kínálják a sült húst, én nem ellenkezem, hanem elhárítom, kitérek, stb. Ezzel szemben ha az utcán kiveszik a zsebemből a pénztárcámat, bármilyen udvarias vagyok, akár tettleg is ellenezni fogom. Mert nem vagyok sem balga, sem nyámnyila, sem tökkelütött, van önérzetem, van ítélőképességem és van öntudatom.

"Ennek megfejtéséhez mindössze a nyelvtan ismeretére van szükség. Mindenekelőtt egy dolog, hogy valamiről van szabály, és más dolog, hogy mennyien ismerik, használják."

Ez mind szép – csak ilyen nyelvhasználati kérdésekben _nincsen_ szabály, amely előírja, hogy mi helyes, és mi nem. Legalábbis amennyire én tudom.

"Sőt, az is egy dolog, hogy mi a szabály ma, és mi holnap."

Ez már zavarba ejtő: ez tényleg nagyon úgy hangzik, mintha lenne valami konkrét szabály, amely időnként változik is. Lehet, hogy én élek tévedésben? Fel tudnál világosítani, hogy honnan lehet tudni erről a szabályról (ha van ilyen)? Hol lehet ezt elolvasni? Vagy honnan tanulja meg az, aki a nyelvét anyanyelvként tanulja?

(Ki határozza meg, hogy hogyan kell beszélni magyarul? Bár ezt nyilván el fogom tudni olvasni a nyelvhasználati szabályzat első oldalain, csak hadd lássam azt végre!)

A pontos nevének nincs kedvem utánanézni, de a nyelvtudományi intézetnek van ilyen szakosztálya. Szabályok vannak, mert az életet az ember szabályozza. azt azonban néha hozzátesszük, hogy nem kell mereven értelmezni. Azaz sok változat elfogadható még. A "szabály" és az "elfogadható" között az a különbség, hogy az első a szakértő hivatalos állásfoglalása (ez a dolga), míg a második, amit a szakértő tudomásul vesz, mert egyfelől ő sem tartja hibának, másfelől nem akar istent játszani, hogy ő minden tudás birtokosa.

Az időbeliségre vonatkozóan hadd hivatkozzam arra, hogy az utóbbi 70 évben legalább 5 hivatalos helyesírási szabályzat látott napvilágot. Mind más kicsit.